Kurt Gödel osztrák matematikus és tudományfilozófus a 20. század legbriliánsabb elméi közé tartozott, a zseniális tudósnak azonban súlyos lelki gyötrelmekkel és mentális betegséggel kellett megküzdenie – élete vége felé annyira elhatalmasodott rajta a paranoia, hogy még enni sem volt hajlandó.
Soha nem gondoltad volna, hogy ez megtörténhet. Évek óta együtt vagytok, azt hitted, ismered, vagy legalábbis észreveszed, ha hazudik. Annyi mindent felépítettetek a közös életetekben, rengeteg a vesztenivalód. Az egyik percben őrülten mérges vagy rá, a másikban legszívesebben zokognál. Még mindig szereted, de hogy fogtok ebből felállni? Meg tudsz neki valaha bocsátani? Képes leszel újra bízni benne? Vagy ennyi volt, itt a vége a történetnek?
Amikor két ember kapcsolódik egymáshoz, gyakran nehéz eldönteni, hogy lélektani értelemben hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik személy. Mindenkinek lehetnek például olyan félelmei és vágyai, amelyeket annyira mélyre temet magában, hogy csak a másiknak tulajdonítva képes szembenézni velük. Meg tudunk ismerni bárkit is önnön valójában, vagy folyton csak a saját belső képeinket vetítjük ki a környezetünkben élőkre? Legújabb sorozatunk negyedik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a projekciókról.
Mi kell ahhoz, hogy téveszmék és kétségbeejtő üresség nélkül ússzuk meg az életet? Egyrészt meg kell értenünk, hogy a dolgoknak önmagunkban nincs semmi értelmük, nem függ minden mindennel össze. Másrészt hinnünk kell abban, hogy az előbbi állítás mégsem igaz. Hogyan oldjuk meg, hogy optimális mértékben tulajdonítsunk jelentést a világnak?
Egy kis féltékenység igazából belefér egy normális párkapcsolatba. Valószínűleg mindannyian átéltük már ezt az érzést egy vagy több alkalommal, kisebb vagy nagyobb mértékben. Azokban a pillanatokban érzünk így, amikor úgy tűnik, valami kikezdi a párunk és köztünk lévő különleges kapcsolatot, és attól tartunk, hogy az, akit szeretünk, lecserél bennünket valaki másra.
A fóbiának nincs köze sem a gyávasághoz, sem a gyenge akarathoz, inkább korábban átélt kellemetlen élmény lehet az okozója. De mit lehet tenni ellene? Kuna Gábor pszichológus megmondja.
Egy paranoiásnak az a szilárd rögeszméje, hogy valaki figyeli, követi őt, általában minden ok nélkül bárki gyanús lehet a számára. Hogy minél jobban meggyőzze magát arról, hogy tévképzete valós, gyakran még egy történetet is kitalál hozzá, hogy szerinte miért is üldözik, és miért akarnak ártani neki.
