A kétrészes cikk első részében főleg a munkafüggőség tünetei, az egyén és környezet egymásra gyakorolt hatása volt a fókuszban. Most a megoldási lehetőségekről, a betegségből való felépülésről is szó lesz több felépülő munkafüggő személyes vallomása segítségével.
Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy függő? Talán a filmekben ábrázolt szerhasználó, aki a társadalom peremén él, az utcán szipuzik, vagy belőve fekszik egy csupasz szobában. Vagy a sztereotip alkoholista, aki remegő kézzel issza a reggeli felest. Esetleg a szerencsejátékos, aki adósságot adósságra halmoz. Persze az is lehet, hogy egy szerettedre gondolsz, fájdalmas tapasztalatokra. De jó eséllyel nem olyasvalaki ugrik be először, aki magas pozícióban van, elismerést és díjakat kap, rendszeresen szerepel a médiában, vagy emberfeletti energiával nemes célokért küzd. Bár felnézünk rájuk, sokan közülük komoly problémákkal küzdenek. Miért olyan ártalmas a munkafüggőség? Mi kell ahhoz, hogy felismerjük, és mit tehetünk, ha magunkon vagy másokon tapasztaljuk? Erről beszélgettünk dr. Kun Bernadette pszichológussal, az ELTE-PPK oktatójával.
Sokan boldogtalanok. Azt mondják maguknak: oké, majd boldog leszek, miután előléptettek, megjelent a könyvem, vagy felépült a házam. Aztán elérik a nagy céljukat, örülnek egy kicsit, de az átmeneti időszak után ismét boldogtalanok lesznek – ezúttal viszont már kevesebb reménnyel. Mi az előnye és a hátránya annak, ha a feszültségeinket és a megoldatlan nehézségeinket örökké a munkánkban próbáljuk meg levezetni? Legújabb sorozatunk záró részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a szublimációról.
Legyünk őszinték: a legtöbbünknek halvány dunsztja sincs az érzéseiről. Nem tudjuk, honnan jönnek, meddig tartanak, miért vannak, hogyan működnek és mit jelentenek, ha jelentenek egyáltalán bármit is. Az érzelmek az emberiség misztikus erői, amelyekről sokan csak annyit sejtünk, hogy lehetnek jók vagy rosszak. Így aztán egy meglehetősen egyszerű formula alapján igyekszünk megoldani az érzelmi életünket. A pozitív érzelmeket próbáljuk begyűjteni, a negatívakat pedig elkerülni. Mi ezzel a baj?
Amerikai kutatások szerint az emberek mindössze 26 százaléka hagyja el gyakran azzal az érzéssel a munkahelyét, hogy nagyjából teljesítette az aznapra kitűzött feladatait. Sokan azt éljük meg, hogy hiába dolgozunk folyamatosan, mégsem tudunk befejezni semmi fontosat. Melyek azok a tipikus hibák, amelyek meggátolnak minket a fókuszálásban és a nagyobb léptékű feladatok megoldásában?
Hiába olvasok ezer könyvet a maratonfutásról, nem lennék képes kapásból teljesíteni a több mint 42 km-es távot. Van, hogy a tudás nem elég, muszáj tettekkel növelni az állóképességet. Így van ez az érzelmi fittségünkkel is. Megfelelő gyakorlással olyan mentális izmokat növeszthetsz, amelyek segítik fenntartani a lelki jóllétedet.
Vagyis stratégikusnak kell lenni azzal kapcsolatban, hogy mikor alszol, mikor zuhanyzol és mikor jársz ki a mosdóba. Ezt Marissa Mayer, a Yahoo egykori vezérigazgatója nyilatkozta egy 2016-ban megjelent interjúban. Az idézet jól tükrözi azt az értékrendszert, ami egyre jellemzőbbé válik a céges-startupos világban. Hogyan vált a munkaholizmus követendő életstílussá?
