Why Are Young People Pretending to Love Work? (Miért csinálnak úgy a fiatalok, mint akik imádnak dolgozni?) címmel jelent meg egy izgalmas írás a The New York Timesban. A szerző, Erin Griffith azt fejtegeti, hogy a legmenőbb amerikai cégek miként győznek meg napjainkban egy egész generációt arról, hogy igavonó állatként dolgozzanak, és közben ezt tekintsék életük legfőbb értelmének. Hogyan lesz az embertelen mennyiségű munkából, a folyamatos törekvésből, a kiégés kultúrájából kívánatos brand (márka), eladható termék?
Ne legyenek kétségeink: az Egyesült Államokban zajló folyamatok pillanatok alatt más országokba is begyűrűznek a globális piac törvényeinek engedelmeskedve. Ezért is érdemes megismernünk őket.
#1 Nem elég napi 16 órát dolgozni, még posztolni is kell róla!
Jutott-e már eszedbe a munkahét kezdetekor, a metrón bóbiskolva, kávéért sorban állva a büfében, a hétvégén érkezett e-mailek özönével szembesülve akár csak egyetlenegyszer is, hogy hálát adj azért, ismét hétfő van? Pedig a #ThankGodIt’sMonday (röviden #TGIM), azaz #HálIstenHétfő az egyik legfelkapottabb hashtag most az Instán.
Manapság nem elég kibírnod vagy néha kedvelned a munkádat, egyenesen imádnod kell azt, amit csinálsz.
Ezt persze a közösségi médiában bizonyíthatod a leginkább, rendszeres posztok formájában. Ezáltal gyakorlatilag vegyíted az identitásodat a munkáltatód identitásával. Mi másért hozna létre például a LinkedIn nevű, eredetileg szakmai kapcsolatok ápolására szolgáló felület történetmegosztó funkciót?
#2 A szabadidődben is a munkádhoz kéne inspirálódni!
Nem elég, hogy az ember folyamatosan dolgozik, munkaidőn kívül is olyan élményeket kell gyűjtenie, amik a munkájához adnak inspirációt. Ha eljut egy társas eseményre, akkor networköl (kapcsolatépít), ha le tud ülni olvasni, szakmai anyagokat böngészget. A testmozgás, a koncertek, egy-egy utazás mind kiváló inspirációforrás a későbbi munkához. A minket körülvevő digitális környezet is ezt erősíti bennünk. A Spotify nevű zenehallgató felület küldetése, hogy „kinyissa az emberi kreativitás lehetőségeit”, a Dropboxban sem egyszerűen csak fájlokat tárolunk, hanem a cég célja, hogy „kiaknázza a világ kreatív energiáit egy felvilágosult munkamódszer kialakításával”. Ma már nem lehet csak úgy egyszerűen zenét hallgatni, képeket feltölteni vagy önmagukért élvezni tevékenységeket.
#3 Majd a cég gondoskodik rólad, neked csak a munkával kell törődni!
A Google már az ezredfordulón elkezdte mindenféle szolgáltatásokkal kényeztetni a dolgozóit, hogy a legtehetségesebb munkavállalókat magához csábítsa. Egyre több vállalat optimalizálja a munkatársak napját: ki ne akarna egy olyan helyen dolgozni, ahol kimossák a szennyesét, kitakarítják az otthonát, finom ételeket főznek neki, eljárhat edzeni, szaunázni, masszázsra? Ha elsőre jól is hangzik az ilyen jellegű törődés, előbb-utóbb nagy árat fizetsz érte: az egész életedet be fogja hálózni a munkahelyed.
Ráadásul a gondoskodásnak egyetlen célja van: az, hogy még többet dolgozz, a végletekig növeld a hatékonyságodat.
#4 Fantasztikus irodák és trendi kiegészítők dicsőítik a kemény munkát
Az egyik legdinamikusabb ütemben növekvő amerikai cég, a WeWork ma már 46 milliárd dollárt ér. A vállalkozás 27 országban van jelen, mintegy 400 000 emberhez juttatja el szolgáltatásait. Rövid szlogenjük szerint „az íróasztaloktól az irodákon át egy teljes székhelyig olyan környezetet teremtenek, amelyben lehetséges a produktivitás, az innováció és a kapcsolódás”. Az első ránézésre valóban csodálatosan kialakított terekkel csak egy a bökkenő: lépten-nyomon a határokat nem ismerő munkát éltetik! A párnákon az olvasható, hogy „Do what you love” (Azt csináld, amit szeretsz!), a neonfények azt duruzsolják, hogy „Hustle harder” (Dolgozz keményebben!), a víztározóban található uborkákra pedig az alábbi felirat van belehámozva: „Don’t stop when you’re tired, Stop when you are done” (Ne akkor állj meg, amikor elfáradtál, hanem amikor végeztél!).
Ezek az üzenetek gyakorlatilag a munkaholizmusból csinálnak márkát.
Ráadásul Adam Neumann, a WeWork alapítója nemrég azt is bejelentette, hogy lakóingatlanokra és oktatási intézményekre is ki fogják terjeszteni a vállalkozást. Ezzel félő, hogy visszatérünk a #3-as pontban leírtakra.
#5 Meg lehet váltani heti 40 órában a világot?
Elon Musk, az elektromos autókat gyártó világhírű Tesla vezérigazgatója 24 millió követővel rendelkezik a Twitteren. 2018 novemberében az alábbi üzenetet posztolta: „Sokkal könnyebb munkahelyek is léteznek, de soha senki nem változtatta meg a világot heti 40 órában”. A bejegyzést követő reakciókra válaszolva az amerikai üzletember (vagy az oldalát kezelő kommunikációs csapat) azt is elmondta: „Egyénenként változik, hogy ki mennyit dolgozik nálunk: lankadatlan 80 óra, esetenként 100.
A fájdalomszint 80 munkaóra fölött exponenciálisan növekszik.”
Majd azt is hozzátette: „Ha szereted, amit csinálsz, (legtöbbször) nem is érzed munkának.” Ergo ha panaszkodsz az eszméletlen mennyiségű munkára, amit a cég elvár tőled, akkor nem szereted eléggé a munkádat, ha pedig nem szereted eléggé a munkádat, akkor nem vagy méltó arra, hogy megváltsd velünk a világot. Hiszen a Teslában nem egyszerűen dolgoznak a munkavállalók, hanem kiválasztottak, akik egy nemes ügynek szentelik a tehetségüket. Sajnos az emberi kapcsolataikat, az egészségüket, az összes idejüket és az életüket is.
#6 Ennyire éhezik a millenniumi generáció a jelentésteliségre?
Millenniumi nemzedékként szokták együttesen emlegetni az Y (1980–1995 között születettek), illetve a Z generáció (1996–2010) tagjait, akik egyre inkább jelen vannak a munkaerőpiacon. Ezt a korosztályt, azaz minket már úgy neveltek, hogy ha jó jegyeket kapunk az iskolában, hasznosan töltjük a szabadidőnket, majd diplomát szerzünk a legnevesebb egyetemek egyikén, akkor biztosan fogunk olyan munkát találni, ami nem csupán megélhetést biztosít, de amit szenvedélyesen tudunk végezni. A magas elvárások mellett nehéz a valósággal szembesülni: azzal, hogy
sokan egészen értelmetlen állásokban vergődnek, miközben még mindig fizetik a tanulmányaik alatt felhalmozódott diákhitelt.
Nem csoda, hogy bekapcsolnak az elhárító mechanizmusok, és hajlamosak lesznek az emberek idealizálni a munkájukat, illetve megnő a fogadókészség a kreativitást, innovációt, világjobbító közös célokat ígérő pozíciók iránt.
#7 Bűntudatod van, amikor nem dolgozol?
Napjainkban a munka nem azért van, hogy általa megszerezhessünk dolgokat, amiket szeretnénk: gondoskodjunk a családunkról, hobbijaink legyenek, utazzunk. Mára sokak életében a munka lett a minden! Egyre elterjedtebb az a toxikus előfeltevés, hogy annyit érsz, amilyen teljesítményt le tudsz tenni az asztalra. Egy olyan világban, ahol ennyire fontossá válik a munka, bűntudatot okozhat minden szabadnap, minden olyan óra, amikor valaki nem foglalkozik a hivatásával. Ha tudatos is vagy, tartanád a negyvenórás munkahetet, a kollégákkal való versenyhelyzetben az állásodat kockáztathatod. Ez a legnagyobb baj az ún. túlóratörvénnyel is.
#8 Ki nyer azzal, hogy spirituális dimenziója lett a produktivitásnak?
Kutatások szerint a hosszú munkaórák sem a produktivitást, sem a kreativitást nem növelik. A túlóra körüli mítoszok fennmaradásának igazi oka, hogy igazolják a munkavállalók kizsákmányolását. Hiszen a megváltozott munkakultúra igazi győztese az a szűk hatalmi elit, mely leginkább meggazdagszik a megtermelt javakon. A többieknek marad a munkaholizmus, a folyamatos pörgés, a tartalékaik teljes kimerülését jelentő kiégés.
