metoo 2 - Dívány

Miután megjelent a Follinus Anna költővel készített, egy szexuális erőszakot belülről feltáró interjúnk, többen is megírták történetüket. Egyik, teljes névtelenséget kérő levélírónkat csak egy hajszál választotta el attól, hogy a házaspár behálózza, később pedig még felnőttként is nehezen tudott szabadulni a bűntudat és szégyenérzet alól. Kerestük a Stádium Kiadót, hogy megkérdezzük, ők hogyan emlékeznek a nyári irodalmi táborokra, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ a kérdéseinkre.

Valami egészen elképesztő teljesítményt tettek le az asztalra a nők ebben az évben világszerte, és még a világűrben is. Nézd meg velünk újra, micsoda év volt ez a nők számára!

Annyiféle módon bántjuk és megalázzuk egymást mi, emberek: lassan már az zavar, hogy a férfi-nő-szex témában való megalázás kap csak figyelmet, oké, szuper, na, és mi lesz a többivel?

Amit tegyél és amit ne, ha partnered vagy más szeretted vált szexuális bántalmazás áldozatává, és megosztja veled.

Nők és férfiak együtt alakítjuk ki azt a világot, amiben élünk. Most az élet, néhány bátor nő és férfi, remek lehetőséget teremtett a változtatásra. A #metoo-ról, a nők helyzetéről nem csak újságokban és blogokban lehet írni. Otthon vagy a munkahelyen is beszélni kéne róla.

Az áldozathibáztatás pszichológiai jelentősége, hogy úgy érezhessük, velünk ilyesmi nem történhet meg, képesek vagyunk elkerülni, megelőzni a bajt. Ezzel azonban hátat fordítunk azoknak, akik bajba kerültek - és lényegében az egész problémának.

Terjed az interneten az "it was me" hashtag, amelyet olyan fiúk és férfiak posztolnak, akiket a "me too" kampány szembesített azzal, hogy valaha átléptek egy határt. Emellett felütötte a fejét egy másik hashtag is, az "i will" ami egyfajta ígéret a posztoló részéről, hogy a jövőben tenni fog a nemek egyenjogúságáért, és azért hogy a nőknek ne kelljen ennyi szexuális abúzust elszenvedniük.