Bár mindannyian jóságos nagymamaként, a Szomszédok örökké mosolygós Lenke nénijeként emlékszünk rá, Komlós Juci fiatalon gyönyörű színésznő volt, akit egy csalfa férfi majdnem tönkretett.
Molnár Csilla Andrea szépségkirálynő tragikus életének számos részlete volt eddig is ismert, de akadnak olyan történetek, amelyekről kevesen hallottak vele kapcsolatosan.
Az 1920-as években Budapesten valószínűleg számtalan ábrándos tekintetű gépírólány akadt, aki arról álmodozott, hogy híres színésznő lesz. Egyiküknek, Bánky Vilmának kétségtelenül sikerült: a némafilmek magyar származású sztárja meg sem állt Hollywoodig és a világhírig.
Psota Irén volt a színésznők színésznője, a kétszeres Kossuth-díjas legendáról két éve utcát is neveztek el. Az extravagáns dívának meg kellett járnia a poklot, hogy végül tehetsége és egyénisége a magasba röpítse. A rövid postáskarrierjére viszont egyáltalán nem volt büszke.
Jelentős feltűnést keltett 1915-ben Nagyvárad utcáin egy talpig bakaruhába öltözött, éjfekete bőrű, mosolygós férfi, Ali Mahmud, aki önként jelentkezett választott hazája szolgálatára az első világháborúban. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen színes bőrű katonájáról szinte semmilyen biztos információ, csupán legendák maradtak az utókorra.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy jó pacalpörkölt vagy kocsonya sem minden magyarnak jelent kulináris mennyországot, mégis: ezeket az ételeket itthon jóval többen fogyasztják szívesen, mint külföldön.
Korosztálya egyik legjobb riporterének tartották, de mégsem menekülhetett önmagától és a sorsától. Szép volt, sugárzóan intelligens, de gyógyíthatatlanul depressziós, később alkoholbeteg is. Botrányt botrányra halmozott könyveivel és médiaszerepléseivel. Albert Györgyi neve mégis fogalom lett.
A „hungarikum” a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amelyekre joggal lehetünk büszkék.
A magyar filmtörténet számos remek, örökbecsű vígjátékkal ajándékozta meg a közönséget, azonban nem lehet minden film Hyppolit, a lakáj vagy Egészséges erotika. Teljességgel szubjektív válogatásunkban összeszedtük minden idők legrosszabb magyar vígjátékait, melyeken csak kínjában nevet a szerencsétlen néző.
A legszebb magyar színésznők voltak, akikért egy egész ország rajongott. Azonban nemcsak a filmvásznon voltak hősnők, hanem a magánéletben is halált megvető bátorsággal dacoltak a náci rezsimmel szemben. Karády Katalin, Bajor Gizi és Tolnay Klári: mindhárman életeket mentettek a náci rezsim karmai közül.
Az 1990-es évek egyedi korszakot jelentett a magyar könnyűzene történetében: az olcsón és könnyen sokszorosítható magnókazetták és CD-k elterjedésével és az állami monopólium megszűnésével, a zeneipar piaci alapúvá válásával korábban sohasem látott számban jelentek meg új, gyakran inkább az eladhatóságra, mintsem a minőségre koncentráló formációk a porondon. Az évtized legjellegzetesebb „termékeinek” a fiú- és lányegyüttesek számítottak, akiknek dalait töméntelen mennyiségben hallgattuk a diszkókban, iskolai vagy éppen házibulikon. Összeállításunkban összeszedtük a korszak legmaradandóbb bandáit.
„Mi nem balatonoztunk, helyette telepakoltuk a Ladát egy hónapnyi konzervvel, és kempingezni indultunk a nyugatra” – így emlékszik vissza gyerekkori utazásaira Merán Bálint. De hogy kötött ki az Adagio együttes énekese Afrikában, és milyen volt az utazás? Elmeséli.
