karantén 6 - Dívány

Amikor csütörtökön felvetettem, hogy írok arról, hogy hogyan őrizzük meg a relatív kiegyensúlyozottságunkat és az ép eszünket a kényszerű otthonlétben, még nem olyan lelkiállapotban voltam, mint ma. Az elmúlt egy hét tele volt gondolatok és vélemények radikális újraírásával, a saját és a család életére vonatkozó nehéz döntések meghozatalával, és mindezt hűvös fuvallatként átlengi a riasztónak tűnő jövővel kapcsolatos bizonytalanság. Mégsem tehetünk mást, mint hogy igyekszünk felelősen gondoskodni magunkról, a szeretteinkről és a közösségről, aminek talán sosem éreztük annyira, hogy a részei vagyunk, mint most, az elszeparáltságban.

Ezekre a hetekre sokáig emlékezni fog az emberiség. Nemcsak azért, mert a legtöbb ország életében egyáltalán nem mindennapiak azok a korlátozások, amelyeket egymás után hoznak most meg a vírus terjedésének megakadályozására, de azért is, mert a kényszerű otthon maradás miatt alapjaiban változik meg az időhöz, pénzhez, egészséghez, tanuláshoz és munkához aló viszonyunk. És nem biztos, hogy csak a karantén idejére.

Hónapok óta tartja lázban a koronavírus a világot, az utóbbi hetekben pedig egyértelművé vált, hogy a járvány minket sem kerül el. A szemünk előtt változik meg a világunk, az emberek feszültek és bizonytalanok, hiszen folyamatos az új intézkedések bevezetése, és senki sem tudja biztosan, meddig tart a jelenlegi helyzet.

Az iskolák, egyetemek bezárása komoly megpróbáltatást jelent a családok számára. Bár sok munkahely megengedheti, hogy alkalmazottai otthonról dolgozzanak, mégsem igaz ez mindenkire. Megszervezni az otthoni együttműködési rendszert nem könnyű se annak, akinek továbbra is be kell járnia dolgozni, se annak, aki otthonról teheti mindezt. Mit tehetünk azért, hogy megőrizzük a nyugalmat, tudjunk felelősséget vállalni egymás iránt, és folyamatos harcok nélkül is együtt tudjunk működni a családtagjainkkal?

A koronavírus kapcsán egyre többet hallunk a karanténról, Kínában és Oroszországban például már teljes településeket zártak el a külvilágtól. De nem a földrajzi értelemben vett karantén az egyetlen olyan intézkedés, amit az állam elrendelhet.

A közelmúltban módosított köznevelési törvény úgy kezeli a gyereket, mintha az államé lenne a család helyett, és egyre kevesebb beleszólási lehetőséget ad a szülőknek és a pedagógusoknak – mondja Niedermüller Anna oktatási szakértő, a Szupertanár zsűritagja.