Két ember találkozása és kapcsolódása bizonyos szempontból egyedi és megismételhetetlen. Azonban léteznek olyan, mindannyiunkra érvényes viselkedésformák, amelyek akarva-akaratlanul egy kapcsolat felbomlásához, vagyis szakításhoz, váláshoz vezetnek. Melyek az apokalipszis lovasai a párkapcsolatokban, és hogyan védekezhetünk ellenük?
Úgy érzed, a pároddal már nem értitek meg olyan jól egymást, mint régen, unalmassá vált a kapcsolatotok, egyre gyakrabban vitáztok feleslegesen? Ilyenkor érdemes elgondolkodni rajta, hogy érdemes-e folytatni. De vajon mik a legfőbb árulkodó jelek?
Veszekedés közben a partnered gúnyosan utánoz, csúfolódik, a szemét forgatja. Úgy érzed, hogy egyáltalán nem akar meghallani, a konfliktus rendezése teljesen reménytelen vállalkozásnak tűnik. A belőle sugárzó megvetés világhírű pszichológusok szerint is az egyik legártalmasabb dolog, ami egy kapcsolatban történhet. Mutatjuk, miért.
Csak ül ott magába zárkózva, nem reagál semmire. Mintha egyik pillanatról a másikra egy áthatolhatatlan kőfal meredne közöttetek. Teljesen magadra maradsz a fájdalmaddal, és hirtelen úgy érzed, bármire képes lennél, csak hogy odafordulást válts ki belőle. De minél jobban erőlteted, a helyzet annál rosszabb lesz. Miért csinálja ezt?
Miért nem tudsz csak egyetlenegyszer időben elkészülni? Miért zörögsz folyton? Miért nem bírsz soha meghallgatni? Pár azok közül a szóváltások közül, amik a legboldogabb pároknál is előfordulhatnak a feszült pillanatokban. Azonban ha folyton kritizálod a másikat, nem fejlődni fog, hanem egyre távolabb kerülni tőled. Mindez pedig drámai következményekkel járhat a kapcsolatotokra nézve.
Veszekedés közben gyakran benyomjuk egymás gombjait. Az érzékeny témák említésére megremeg a belső világunk, védekező üzemmódba kapcsolunk, és a sáncaink mögül kezdünk fájó szavakat pufogtatni egymásra. Ez azonban nem visz minket közelebb egymás megértéséhez. Arra csak akkor van esélyünk, ha képesek vagyunk meghallani, amit a másik valóban közölni akar. Hogyan tudunk ilyen állapotba kerülni?
