Az influenszerkultúra ma már nem csupán egy közösségimédia-jelenség, hanem egy hatalmas iparág, amely nap mint nap formálja a fiatalok énképét. A tartalomgyártók online platformokon megjelenő tökéletesnek tűnő életvitele egyesekben szorongást, önértékelési problémákat és bizonytalanságot generálhat.
Magyarnak lenni vagy magyarnak látszani? Az itt a kérdés. Mit jelentett egykor a magyar virtus, és mégis hogyan tüntettük el magunkból? Miért nem tudjuk emelt fővel vállalni, itthon és külföldön egyaránt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk? Mi lehet az oka annak, hogy a búval béleltek, a pesszimisták, a depressziósok, az alkoholisták országa vagyunk, és ezt a mintát veszik át tőlünk a gyerekeink is? Ezeket a kérdéseket dr. Csernus Imre A magyar című legújabb könyvében teszi fel.
2018. december 15. Az író Gerlóczy Márton szokásos thaiföldi alkotói útja helyett a szicíliai Sciclibe érkezik, hogy egy hónapot dolgozzon az apai felmenői történetét bemutató családregényen. Az Etna közelében egy DNS-teszt eredményére vár, amely alapján eldönti majd, kik is lesznek a könyve szereplői. Miközben a vér szerinti dédapja után nyomoz, egyre jobban belegabalyodik a családi hazugságokba. A legtöbbnek oka van, a fenntartásuk mégis megbetegítő. Hogyan lehet felszámolni őket? És milyen árat fizet érte, aki megpróbálja? A Fikció az elhallgatott közös múlt feltárására, az identitás újradefiniálására, a gyógyulásra tett bátor kísérlet. Grandiózus irodalmi vállalkozás, amelybe még most, az első résznél érdemes bekapcsolódni. Interjú az íróval.
“Egy világ omlott össze bennem, amikor Jázmin elárulta, fiúnak tekinti magát és a Tóbiás Benjamin nevet választotta. Attól a naptól kezdve, hogy "előbújt", a gyász minden fázisát átéltem” - mesélte a Díványnak egy transznemű fiú édesanyja.
Nincs új a nap alatt? Hát már hogyne lenne! Az emberi szexualitásról például szinte mindennap tanulunk valamit. Az utóbbi időben például azt, hogy messze sokfélébb a vágy természete, mint ahogyan arról korábban gondolkodtunk.
Azok az ismerőseim, akik házépítésre adták a fejüket, egytől egyig szenvednek. Rengeteg munkával, stresszel jár a folyamat, vészesen fogy a pénz, mindig pont abból nincs, ami igazán tetszik, megbízhatatlan a mesteremberek egy része, könyörögni kell a munkásoknak, nem haladnak a dolgok, óriási a csúszás. A sok-sok hátrány ellenére miért vágnak bele mégis annyian? Miért marad vonzó opció a házépítés a klímakatasztrófa korában, amikor nem igazán kellene tovább növelni az épített felületek mennyiségét a világban?
Szüleink általában a legjobbat akarják nekünk. Az élet azonban, ami az ő világukban a legjobb nekünk, előfordulhat, hogy a mi világunkban nem az, sőt esetenként akár kifejezetten egy élhetetlen élet. De mit tehetünk olyan esetekben, ha a magunk életét szeretnénk élni, és ez szembemegy mindazzal, amit a szüleink erről gondolnak, képviselnek?
Hogyan kapcsolódnak emlékeink egyéni és közösségi helyeinkhez? Gondolatban újra bejárhatod a számodra fontos tájakat.
Hétről hétre ugyanazokra a dalokra ugráltunk összekapaszkodva. A péntek esti diszkóban mindenki keresett valamit. Legtöbbször persze szerelmet, de egyéb sorsfordító élményekkel is beértük volna. Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése. Hogy pontosan mi, azt persze csak vég nélküli beszélgetésekkel lehetett kihámozni. Így igyekeztünk egymást támogatva felnőtté válni, mielőtt végleg megöregedtünk volna.
Írd le egymás alá hússzor az alábbi hiányos mondatot: Én … vagyok. Ezt követően tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy ki vagy te. Öt perc, vagy annál kevesebb idő alatt töltsd ki a mondatokat. A válaszok sorrendje most nem számít.
Mi a közös az észak-kanadai eszkimókban és az ausztráliai farmerekben? Mindkét nép megélhetése, identitása, tradíciói szorosan kapcsolódnak a talajhoz, ami a klímaváltozás hatására most teljesen kicsúszott a lábuk alól. Az ökológiai gyász olyan erős lelki fájdalom, mint amikor egy szeretett hozzátartozóját veszíti el valaki. Az évek múlásával pedig egyre több embert fog érinteni.
Ha nincs elég férfi egy országban, a kislányokat fiúnak öltöztetik, fiú nevet kapnak, és akkor még tisztelik is érte. Különben nem.
