Hosszú vagy rövid? Ly vagy j? Egybe vagy külön? Nem mindig egyszerű eldönteni, mit hogyan kell írni – lássuk, neked mennyire sikerül!
Amikor az ünnepek közeledtével arra kerül a sor, hogy akár postán, akár elektronikusan képeslapot szeretnénk küldeni, előfordulhat, hogy elbizonytalanodunk, hogyan is kell leírni az ünnepeket és a téli ünnepkör jellemző szavait helyesen. Nem segít ezen az sem, hogy az általunk ismert idegen nyelvek többnyire más elvet követnek ebben, mint a magyar. Lássuk, te meg tudnál-e írni helyesen egy ünnepi jókívánságot vagy élménybeszámolót!
Ez a feladvány persze kicsit becsapós: nem azért nehéz, mert valamilyen helyesírási apróbetűt kellene ismerni hozzá, inkább amiatt, hogy a legtöbben életünkben nem hallottunk még erről a Vasban eredő, majd Sárvárnál a Rábába torkolló patakról.
Azt is elmondjuk, miért hibás csak egyféleképpen írni.
Amikor egy társkeresőn pörgetjük a profilokat, pár pillanat alatt alakul ki egy gyors első benyomásunk a személyről, ami alapján eldöntjük, érdekel-e minket. Ebben az online környezetben különösen felnagyítódik minden információ jelentősége, különösen azoké, amelyeket nem szándékosan közvetít a profil tulajdonosa. Mire következtetnek az emberek egy-egy elírás vagy helyesírási hiba láttán? Zavar ez ma még bárkit is?
Vannak azok az emberek, akik kevéssé törődnek az írás formai minőségével, vagyis lazán kiengednek a kezükből helyesírási hibáktól hemzsegő szövegeket, és vannak, akik hidegrázást kapnak az ilyenektől – őket hívják egyesek nyelvtannácinak. Vajon mi vezérli őket?
Közösségi oldalak kommentviharait, ismerőseink csetüzeneteit, de akár az újságokat olvasva is egyre inkább napi tapasztalat: mintha nem lenne már olyan fontos a helyesírás. Ma már nemcsak a Csörnöc-Herpenyő -i képzős alakjával lehet zavarba hozni bármelyikünket, de könnyen megvagyunk ékezetek, központozás, illetve az alany és az állítmány egyeztetése nélkül is. Ártalmas jelenség, vagy csak egyesek túllihegik?
A forma legalább olyan fontos, mint a tartalom?
Oké, hogy matek, de azért helyesírásból sem kellene visszafejlődni! Killenc, killencven és killencszáz. Tankönyv vagy kamu? A minisztérium nem tudja.
Oké, kínos, ha a harmadikos matekkönyvben véletlenül sem sikerül jól leírni a killencest, de letagadni még szánalmasabb. Fényképen a bukta.
A játékosztályon nagyon próbálkoznak, de van olyan szó, amit kettőből kétszer is sikerült elrontani: a távirányító.
A e-mail formája és tartalma sokat elárul gépelőjéről, a felek a felületes információk birtokában is számtalan következtetést vonhatnak le egymásról.
