Nincs tökéletes recept arra, hogy hogyan kommunikáljunk hatékonyan egy kamasszal, de az már ígéretes kiindulópont, ha tisztában vagyunk a gyerek aktuális elmeállapotával.
Egy ideális világban ez nem is lenne kérdés, nagyszülők és szülők közösen dolgoznának azon, hogy megfelelő figyelemben részesüljön minden gyerek, miközben a szülők is tehermentesítve vannak néha. Sajnos azonban a valóság ennél kicsit bonyolultabb.
Alapvetően a harmincas-negyvenes éveinkben kezdünk őszülni. Az első fehér szálak kisebb tragédiával érnek fel, hiszen azt mutatják, öregszünk. Ennél is nagyobb lehet a pánik, ha a gyerekünk fején fedezzük fel a fehér hajszálat.
A legtöbb mai szülő fél attól, hogy elront valamit a gyereke nevelésével kapcsolatban, szakkönyveket olvas – egyszerre hármat –, tanácsot kér, igyekszik, idegeskedik. Bezzeg régen! Bár igazság szerint az anyukák régen is idegeskedtek, csak akkoriban jóval bizarrabb tanácsokat kaptak.
Kevés olyan dolog van, amit jobban várunk idén december 20-ánál. Gyerekek és felnőttek egyaránt fellélegeznek, hogy legalább egy hétig vége a robotnak, a folyamatos teljesítésnek. Ha a felnőttek is ki tudtak venni szabadságot január 5-ig, két egész hét boldogság elé nézünk.
És a te gyereked mit szeretne csinálni az ünnepek alatt?
Bármennyire is próbálnánk megvédeni a gyerekeket a traumáktól, az életben történnek rossz, sőt tragikus dolgok, amikkel olykor nekik is szembe kell nézniük. Ezek közé tartozik egy közeli hozzátartozó súlyos betegsége.
A budapesti Ronald Ház húsz éve ad otthont azoknak a gyerekeknek és szüleiknek, akiknek a kórházi kezelések nemcsak a betegséggel való küzdelmet jelentik, hanem az utazással és az étkezéssel járó nehézségeket is. Meglátogattuk a ház lakóit, és vacsorát készítettünk nekik.
Ha időben megtanulja a gyerek, hogy a gerilla harcmodor nem vezet sikerre, gyorsan le is mond majd róla, hogy kitartó hisztizéssel próbálja elérni a célját.
A serdülőkor a testkép kialakításának kritikus időszaka. Olyan periódus, amikor a fiatal amúgy is küzd a szűnni nem akaró pattanásokkal, a megnyúlt végtagokkal, a váratlanul kinövő szőrszálakkal. Ez önmagában is elég nehéz dolog, egy túlsúlyos fiatal számára viszont maga a pokol, amennyiben a kortársai is nap mint nap megkeserítik az életét. Egy frissen publikált tanulmány szerint azonban még gyakran azok a felnőttek is előítéletesen bánnak velük, akiknek kötelessége volna egyenlő esélyeket teremteni számukra az iskolában.
Abigélnek már igen aktuális volt egy hajvágás, elől az orráig ért a haja, alig látott ki mögüle, hátul meg nem tudom meddig ért, mert göndör, és rendszerint össze-vissza áll.
Gyerekeink meglehetősen ijesztő világban nőnek fel. Egyik válság jön a másik után: bolygónk pusztulása, a mentális problémák, depresszió és szorongás folyamatos növekedése, terrorcselekmények, és még folytathatnánk a sort. Ilyen körülmények között nehéz mindig pozitívan látni a világot. Pedig ha valaha, akkor most valóban szükségünk van optimizmusra.
