Éjjel 1-kor egy kínai apa azon kapta a fiát, hogy még mindig a telefonján játszik. A 11 éves gyerek olyan büntetést kapott, ami felér egy kínzással.
Hogyan teljesedhethetett ki szexuálisan az ember egy olyan bigott és szigorú törvények által irányított világban, mint a középkor? Nos, nagy adag leleménnyel, majd azt követő vezekléssel.
Az amerikai kontinens történelmének egyik legsötétebb foltja az Afrikából behurcolt rabszolgák története, akiknek gyakran a legembertelenebb bánásmódot kellett eltűrniük gazdáik részéről. Az engedetlen, lázongásra hajlamos rabszolgákon alkalmazott legkegyetlenebb büntetés – melynek célja a szexuális megalázás volt – azonban még a legdurvább horrorfilmírók fantáziáján is túltesz.
A konfliktusokról gyakran úgy gondolkozunk, hogy azok csak rombolják a kapcsolatainkat. Valójában konfliktus nélkül nincs fejlődés, és az elkerült, ignorált, rosszul kezelt konfliktusban csak magunkra maradunk a nehéz érzéseinkkel és megtépázott kapcsolatainkkal.
A régmúlt korokban kicsit máshogy értelmezték az igazságszolgáltatás fogalmát, mint napjainkban: a bűnösökre gyakran embertelen módszerekkel sújtottak le, melyek kegyetlenségének csupán a törvényalkotók kreativitása szabott határt. Az ókori rómaiak sem fukarkodtak a szadista ítéletekkel: a zsákba varrásnak nevezett, legdurvább halálnemet a szülőgyilkosoknak tartogatták.
Szíjat hasítok a hátadból! – kiáltunk dühösen, amikor valakit, például egy komisz gyereket azzal fenyegetünk, hogy súlyos büntetést helyezünk kilátásba számára. De vajon honnét ered ez a közismert átkozódás?
Az ember kegyetlenségén csak a kreativitása tesz túl, ezt jól bizonyítják a történelem során feltalált legkülönbözőbb vallatási és kínzási módszerek, illetve a halálos ítélet végrehajtásának olykor extrém módjai – az egyik legbizarrabb kivégzési formát a pastuk (afgánok) alkalmazták.
Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom eléggé büntetéspárti. Szeretjük igazságérzetünket azzal simogatni, hogy a bűn elnyeri méltó büntetését. Közben előfordul, hogy a büntetés iránti vágy nincs tekintettel arra, hogy a törvények szerint milyen büntetés elfogadható. A törvények persze megváltoztathatók. De tényleg eljöhet az az idő, amikor törvényesen nemi erőszak lesz valakinek a büntetése? A társadalom büntetéspárti, én megelőzéspárti vagyok. Vesszőparipám, a bűnmegelőzés, jó nagy oldalrúgást kapott.
A nem hivatalosan pedofiltörvénynek nevezett, nagy vihart kavart törvénymódosítás „járulékos” áldozatai azok a gyerekek, akiknek a védelmére hivatkozva a törvényt jóváhagyták. A törvénynek mind az elnevezése, mind az utolsó percben beleszuszakolt, homoszexualitással kapcsolatos, jogilag is kérdéses utalásai amellett, hogy félrevezetőek, ténylegesen elvonják a figyelmet arról, hogy a gyerekek nagyon is védelemre szorulnak, hogy az ilyen szexuális bűncselekményekben lefolytatott eljárások minőségén bőven van mit javítani, és hogy a megelőzés lehetőségei mennyire kihasználatlanok Magyarországon.
Bár eddig nem az idei legjobb sütögetős szezon, mi mégis – szigorúan naptári alapon – kihirdetjük a grillszezont! A grillezés szót jelen esetben az úgynevezett sütögetés szinonimájaként értelmezzük, és nemcsak a rácson fordítgatást, nyárson tekerést, de minden tűzveszélyes kerti főzőcskét ebbe a kategóriába sorolunk. Ha a naptár júniust mutat, itt az ideje bográcsozni, grillezni, barbecue-zni és szalonnát sütni, nem igaz?
A büntetésnek alapvetően nevelő szándéka van. Azt szeretnénk, ha a gyerekeink általuk tanulnának meg mérlegelni és legközelebb felelősségteljes döntést hozni a viselkedésükkel kapcsolatban. Egy nem jól megválasztott büntetési mód azonban ennél jóval többet tanít a gyereknek. Valami olyat, ami valószínűleg nem állna szándékunkban.
Megszidjuk, eltiltjuk, megfosztjuk, vagy éppen elküldjük, hogy megtanulja a leckét. Így neveltek minket, most pedig, jobb ötlet híján, így nevelünk mi is. Pedig ha jobban belegondolunk, ez már nálunk sem működött. Miért van kudarcra ítélve a büntetés, és milyen egyéb eszközünk van arra, hogy életrevaló gyerekeket neveljünk?
