bunkó - Dívány

Téged is bosszant, hogy folyamatosan pittyeg a telefonod, mert valaki sportot űz abból, hogy tőmondatokban vagy szavanként küldi el sms-ben, Viberen, WhatsUpon vagy Messengerben a kilométeresre nyújtott üzenetét? Ahogyan regényt írni, úgy bizonyos esetekben sokszor egyszavas válaszokat adni is neveletlenség, és bármennyire dühítő is, a helyesírási hibákat sem illik kijavítani mások szöveges üzenetében.

A patikában egy korábbi vevő a pulton felejtette fejhallgatóját. A sajnálatos eseményt konstatálva, óvatos mozdulattal a pult másik oldalán álló gyógyszerész felé nyújtottam: „Ezt itt hagyhatta valaki.” Azonnal érkezett is rá a frappáns válasz: „Vettem észre.” Kicsit kedvem szegte a hangnem, de gondoltam, az eszköz tulajdonosa mégiscsak örül majd, ha megkerül a füles, így bátorságomat összeszedve a patikárius felé közelítettem az eszközt. Nem kellett volna! „Nekem ide ne adja, mit kezdjek én vele?” – jött az (anti)patikus reakció.

Lagziba menni és ott lazán elbulizgatni viszonylag egyszerű feladat, és amikor a hangulat a tetőfokára hág, egyre kevésbé tűnik bunkóságnak az a remek poén vagy diszkrét legényes, ami délután ötkor a templomban még nagyon nem lett volna illendő. Ettől függetlenül ezeken az eseményeken egy csomó olyan apróság akad, amit ugyan senki nem tilt meg, és a rendőrséget sem hívják rád miattuk, ám attól még elég emlékezetes taplóságként nosztalgiázhatnak fölötte később. Alább néhány olyan dolog, amit esküvői vendégként akkor se vállalj be, ha mások megteszik.

Akár neked van tele a hócipőd a munkahelyeddel és ezért vagy egyre kibírhatatlanabb, akár egy kollégád a nehéz eset, ezek a tanácsok segítenek elkerülni, hogy háborús övezet váljon az irodából.

Nyelvet nem nagyon beszélünk, de visszük a hotelből a piperét. Legalábbis ezt gondoljuk magunkról.