Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha szülőként még nem tapasztaltad meg, akkor talán még emlékszel a neurotikus pillanatra, amikor gyerekként, szüleidet állattartási szenvedélyed kibontakozásával, traumatizálni kezdted. Egyesek aztán 30-40 aranyhörcsög alatt meg sem állnak, mások a klinikai fehér patkányra esküsznek, de jó hírünk van, létezik egy igazán felhasználóbarát jószág, amely zajt és bűzt nem bocsát ki, s a hosszú hétvégékkel is tökéletesen kompatibilis.
A patkány ugyan nem kifejezetten hangos, mint mondjuk, egy papagáj, de kétségtelenül rétegízlést szolgál ki. A kutya és a macska nyilvánvalóan mindennél több törődést igénylően új családtaggal növelné meg leginkább a családanya feladatkörét, a guppikat simogatni nem lehet, az ékszerteknőcön semmi puha nincs, a hörcsög pedig szapora.
Az instant megoldás
Akihiro Yokoi és Aki Maita, mielőtt 1996-ban Japánban, majd 1997-ben a planéta többi részén piacra dobta volna eredetileg tinilányoknak szánt, később Ignobel-díjat érő találmányát, a tamagocsit, valami hasonló felismeréssel szembesülhetett. Ezért nem voltak restek, kitalálták és megalkották a virtuális kisállat-szimulátort, mely hatalmas sikerré cseperedett, s világszerte több mint 83 millió példányban talált gazdira. A gombnyomással etethető és dédelgethető kulcstartó, házi kedvenc körül akkor kezdtek a csontvázak kipotyogni a szekrényből, amikor több iskola betiltotta használatát, a parlagon hagyott pocket pet pedig gyakran fél nap alatt belehalt magányába. De sajnos nemcsak tamagocsi veszítette így életét, hanem olyan hús-vér kislány „gazdi” is, aki nem bírta elviselni, hogy szülei büntetésből megfosztották őt házi kedvence társaságától.
Vagyis a tamagocsi sem bizonyult tökéletes házi kedvencnek. Így, még mielőtt az AI előrukkolna valami újabb nagyszerűséggel, egy rousseau-i „vissza a természethez” fordulattal inkább az élő állatok propagandakampányát erősítenénk. Ezek közül is kimondottan egy nagyon szimpatikus kis jószág érdemeit kívánjuk hangsúlyozni, amely, ahogy mondani szokták: nem kér enni.
Kényelmes anyuk és apuk gyerekének tökéletes házi kedvence
Ez persze csak szófordulat. Kis túlzással, ez az egyetlen elvárás, amivel azért ez az állatka él gazdijával szemben. Enni a botsáska is kér. Kedvenc eledele az egyáltalán nem nehezen beszerezhető szederlevél, mellyel napokon át kiválóan elvan. A vízzel megpermetezett levelek folyadéktartalma pedig elegendő vízforrás számára.
Természetes élőhely
A bengáli botsáska eredeti természetes élőhelye egyébként Vietnám, de már az 1950-es évektől kedvelt terráriumi állatka könnyű tartási feltételeinek köszönhetően. Eddig is lehet, hogy valaki tartott a kertjében botsáskát, csak nem vette észre.
A tökéletes álca
A 90–120 mm hosszúra megnövő nőstény példányok és a 70 mm-es hosszúsággal és karcsúbb alkattal beérő hímek ugyanis kiválóan alkalmazkodnak környezetükhöz. Ennek következtében a pálcika külső olyan tökéletesre sikeredett, hogy még a terrárium mellett állva is néha komolyan keresni kell őket, nemhogy egy apróbb gallyakkal teli kiskertben. Ezzel a rejtőzködést segítő jelmezzel védekezik a rá veszélyt jelentő madarakkal és kisebb emlősökkel szemben, ha szabadban él. Terráriumban, ahol mindettől nem kell tartania, élettartama akár egy év is lehet.
Életkörülmények
Van az a nagyzolós kifejezés: az inszektárium. Ez az akvárium és a terrárium után, logikusan kikövetkeztethető módon, a házi kedvencnek tartott rovarkák otthonául szolgáló apparátust jelöli. A nagykönyvi instrukciók értelmében nedves homokkal vagy terráriumfölddel béleltet kellene beszereznünk, 75–80%-os páratartalmat és 25–28 Celsius-fokos hőmérsékletet biztosítva, és a minimum 40 × 40 × 60 cm-es edényben az állatok táplálékául bekészített szeder-, málna-, ribizli-, rózsa- vagy mogyoróleveleket desztillált vízzel permetezni időről időre. Télen salátalevéllel és fagyasztott tölgylevéllel segíthetünk neki átvészelni a zordabb időszakokat.
Mégis egyszerű
De, mivel egyszerű tartást ígértünk, megnyugtatjuk az előző bekezdésig csillogó szemmel olvasó, éppen reménykeltett olvasókat, akik valahol a desztillált vízpermet és a fagyasztott tölgylevél között elveszítették lelkesedésüket a botsáskatartás iránt, hogy: kiválóan eléldegélnek a kovászos uborkának félretett 5 literes befőttesüvegben is, és a csapvízhez is remekül alkalmazkodnak. A befőttesüveg tetejét mi agyonlyuggattuk, hogy a megfelelő mennyiségű oxigén eljusson hozzájuk, és néhány naponta kitisztítjuk lakhelyüket, amikor újabb levéladagot is készítünk be számukra, de ezzel láthatóan vígan el is vannak, egy hosszú hétvége erejéig pedig bőven nélkülözik a gazdikat. Hangot, szagot nem bocsátanak ki, nem szaporodnak nyúl vagy aranyhörcsög módjára, nem igényelnek hosszadalmas törődést, viszont kifejezetten jópofa kis színfoltjai a lakásnak, és örömforrásai (nem csak) a gyereknek.
