A mondás szerint a nők két dolog miatt hajlandóak bármit megtenni, ha gyermeket akarnak, vagy ha nem. De mi van akkor, hogyha a vágyott gyermekszám nemi eloszlása nem úgy alakul, ahogy azt terveztük? Könnyen megtalálják a nem várt helyzetekben is az örömöt az anyák?
Csak egészséges legyen – gondolják a legtöbben, amikor a tervezett gyermekáldásról hírt kapnak orvosuktól. Sokan azonban bizonyos nemű gyermekre vágynak, s fokozottan igaz lehet ez a sokadik várandósságnál. De mi történik, ha nem olyan színű ruhákkal kell készülnünk, amit terveztünk, vagy a sokadik baba is megint fiú, vagy éppen megint lány lesz?
Hiányzik a nagycsalád példája
Bár hazánk népessége folyamatosan fogy, mégis egyre magasabb a három- és négygyermekes családok száma. A magyar népesedéspolitka egyértelműen támogatja a lélekben is vágyott harmadik gyermekek megszületését, de kettőről háromra váltani már csak azért sem egyszerű, mert a legtöbb szülő számára nincsen élő példa a nagycsaládos létről.
Három gyereket tervez a magyar párok 40 százaléka
A három gyermek vágyott életforma lett a magyarok számára, a párok 40 százaléka ezt tartja ideálisnak, 30 százalékuk pedig a saját életében is legalább három gyermeket tervez – derült ki a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért egy 2020-as kutatásából. Az okok között a kutatók szerint mind a gyermekgondozási időszak kitolása, mind az adó- és egyéb kedvezmények szerepet játszhatnak.
A London School of Economics & Political Science kutatói a brit családok mentális egészségét vizsgálva járták körbe a témát, megfigyelve a gyermekek létszámát és az ezzel összefüggő életkörülmények változásait, s igencsak érdekes tényekre derült fény a vizsgálatok során. A ma már nagyszülő korú és a jelenleg 18 év alatti gyermekeket nevelő generációt is bevonták abba a több évtizeden keresztül zajló kutatássorozatba, melynek elsődleges célja az volt, hogy kiderítse, a gyermekek nemének van-e köze a szülők mentális állapotához.
A vizsgálat során kiderült például, hogy a sokak által hazánkban is vágyott háromgyermekes családmodell gyorsabban megvalósul, ha két azonos nemű utód már van a családban.
Hátha harmadszorra bejön?
Azokban a családokban, amelyekben két azonos nemű gyermek van,
nagyobb valószínűséggel születik meg a harmadik baba, és hamarabb is érkezik, mint ott, ahol mindkét nemű gyermek van.
A harmadik gyermek gyors vállalásával beköszöntő jóllét azonban enyhén csökkent a következő 10 évben, ha ez a gyermek is olyan nemű, mint az első kettő – olvashatjuk az eredmények között.
A harmadik fiú vagy lány születése csalódás lehet, melyből az élethez való negatív viszony is fakadhat akár, a korábbi kutatások szerint főként akkor, ha három lánya van a szülőknek.
Most azonban az is kiderült, ez általában az utolsó gyermek tizedik életévéig tart, ennyi időre van szüksége a pszichológusok szerint a családoknak ahhoz, hogy elgyászolják meg nem született fiaik után érzett szomorúságukat. De miért értékesebb vajon egy fiú, mint egy lány, holott az európai kultúra évtizedek óta igyekszik a nemek közötti egyenlőséget biztosítani az élet minden területén.
„Úgy tűnik, az anyák nem akarnak túl sok velük azonos nemű gyereket – írják a tanulmányban a szerzők. Lehetséges, hogy ez nemcsak a gyerekek problémáját tükrözi, hanem a háztartás összetételét is, mivel az anya nem akar túl sok nőt a háztartásban.”
Érnek annyit a lányok, mint a fiúk?
De egy dolog a tudományos magyarázat, a születés misztériumára nem vagyunk befolyással. S nem biztos, hogy a mindennapokban baj, hogyha nem olyan nemű az utódunk, mint amit elterveztünk.
Megkérdeztük a környezetünkben élő szülőket is, miként vélekednek arról, miszerint befolyással lehet a születendő és megszületett gyermekek neme a mentális egészségükre. A válaszok alapján manapság már nem feltétlenül okoz problémát, hogyha egy családban mindenki lány vagy éppen a sok gyerek közül egy sem az, egészen más okok miatt aggódnak és mérgelődnek a magyar anyák. Egy generációval korábban mindez sokkal inkább számított.
„Apukámék négyen voltak fiútestvérek, csak azért lettek ennyien, hogy hátha végre valamelyik Zsuzsika lesz. Hát nem lett.”
„Mi hárman vagyunk lányok testvérek. Bent voltunk nővéremmel és Apuval, amikor a húgomat nézték Anyu hasában ultrahanggal. Emlékszem, apukám majdnem megverte az orvost, aki felnézett, és azt mondta: kéne a fiú, mi? Apu szerint neki nem volt gyereke, csak 3 lánya. Sokáig fiú szerettem volna lenni. Nekem nem tisztem anyámat diagnosztizálni, de azt biztosan tudom, hogy szorong és alvászavarai vannak, de ennek okaként inkább a bántalmazott gyermek- és felnőttkort mondanám fő oknak, semmint a 3 lányát.”
Kittiék, akik szintén hamarosan belépnek a nagycsaládosok világába, annak örülnének, ha a sorminta egységes maradna. „Két lányom van, de minden vágyam, hogy a harmadik is lány legyen. Azért a fiút se adjuk vissza, de nem lennék csalódott, ha lány lenne.”
„Nem baj, majd a 4. fiú lesz, vagyis nálunk lány – mondja Stella, aki maga is háromfiús anyuka. - Nagyon szerettem volna lányt, és amikor megtudtam, hogy a harmadik is fiú, haragudtam magamra, hogy ilyen elvárásaim voltak. Ezt kellett elengednem. Szerencsére nem okozott komolyabb gondot, de simán el tudom képzelni, hogy valaki emiatt hosszabban ostorozza magát.”
Nem csak a magyarokat érdekli, kinek mije van
A nemekkel való viccelődés a világ minden táján téma. A Svédországban élő Zsuzsáék sem maradtak ki belőle. „Nálunk még az állatok is lányok, csak a férjem pasi. Sokszor megkapja, hogy szegény… Kikéri magának! Ha meghallja, hogy valakinek 3-4 lánya van, csak annyit mond, szerencsés. Én lányos anya vagyok amúgy, kiborultam, amikor a doki fiúnak látta Lilit. Persze azért hazahoztuk volna úgy is, legfeljebb kevesebb tütüt adunk rá.
Engem csak a társadalmi elvárások húznak fel… két lány után mindenki azt szajkózza, hogy »csak jó lenne egy pöcsös azért, nem?« Borzasztó… mit tud egy fiú, amit a lányaim nem? Max arcon pisilni magát a pelenkázón fekve. Nem több, nem kevesebb egyik sem, jó lenne ezt megérteni. Szóval így állok a dologhoz.”
A magyar anyák inkább a világ kihívásai miatt aggódnak a lányok nevelését illetően. A hamarosan négygyermekes szülővé váló Szilviékhez három fiú után érkezik a kishúg.
„Hát én mindig lányos anyukának képzeltem magam, lehet, hogy azért, mert szinte csak lánytesóim vannak, de sok. Úgy gondoltam, könnyebb azonosulnom egy kislánnyal, aztán úgy látszik, más feladatom volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden alkalommal, amikor kiderült, hogy fiú, nem gyászoltam volna meg a meg nem született lányom, de igazából olyan traumaként sem ért, hogy fiúk lettek. Anyaként nehezebbnek érzem a megértésüket, sokat dolgoztam-dolgozom azon, hogy értsem őket, és hogy a kommunikációnkat is össze tudjam fésülni. Én elismerem a transzgenerációs öröklést, és hiszem, hogy a kislányom megvárta, hogy letegyem a terheim vaskos részét, ezzel könnyítve az én és az ő életét is. Kíváncsian várom, milyen lesz lányt nevelni, és bizakodom, hogy a mentalitásom és az attitűdöm kellő segítség lesz számára a mai világban megélni azt, hogy nő.”
Mindenki másért aggódik
A megkérdezett szülők mindegyike más és más aggodalomról, nehézségről számolt be:
„A mennyiségben azt érzem, hogy valóban nehéz, stresszes a páratlan szám. Nálunk tényleg valaki mindig kizáródik, amitől sokszor frusztrált lesz, és bomlasztja a páros bulit.”
„Emlékszem, hogy a fiam után sokkot kaptam, amikor kiderült, hogy lányom lesz. Rettegtem, hogy fogom tudni egészséges szemlélettel és önbecsüléssel nevelni egy ilyen világban. Féltem, hogy anorexiás lesz és depressziós. Aztán megszületett, és azóta imádom. Aztán jött a harmadik gyerek, és már én akartam, hogy lány legyen. Valahogy azt éreztem, jobb lenne a családi dinamika.”
„Az első fiú, másodiknak fiút akartam, lány lett. Imádom a lányom, de annyira más jellem a két gyerek. A fiunk egyéniségre tiszta apja, nyugis, megalszik a tej a szájában, a lányunk tiszta én, talán ezért viselem el őt nehezebben. Olyanokat csinál, hogy a hajam égnek áll… Amit a fejébe vesz, a legnagyobb baromságot, legveszélyesebb hülyeséget is, tűzön-vízen át véghez viszi. Olyan, mint én.”
„Sosem mondtam ki, de mindig lányt szerettem volna elsőre, aki cuki, akivel csajos programokat csinálunk, matchy-matchy rucikat hordunk, szoknyanapokat tartunk, kifestjük egymás körmét stb.
Hamar megtudtam, hogy kislányt várok, repestem az örömtől, és erre megkaptam a lányomat, egy kis malacot, aki utál minden csajos dolgot, csak ritka kivételes alkalmakkor üzleti ajánlatok árán lehet szoknyát ráimádkozni. Mereven elutasít mindent, ami rózsaszín vagy habos-babos, egyszóval abszolút fiús. Imádom! Érvényesíti ezeket az érdekeit, velem szemben is, olyankor abszolút nem cuki. Depressziós nem, csak ideges vagyok néha, denagyon remélem, hogy ilyen marad!”
