Akad, amelyik ízlés kérdése, más egyenesen gyomorforgatónak tűnik. A gyerekek néha annyira meglepő dolgokat pakolnak egyszerre a tányérukra, hogy a szülőknek leesik az álla.
Vannak olyan párosok, amelyek családon belül is vitát szítanak. Például, hogy a túrós tésztát szalonnával és sóval vagy cukorral együk. Az igazi kísérletező kedvűek a szalonna és cukor kombinációjára esküsznek, de vannak a furcsa ételek kategóriájában sokkal hajmeresztőbb versenyzők.
Lángosra mogyorókrém?
A családunk ismeretségi körében volt egy kisfiú, aki mindent ketchuppal evett. De nemcsak a sült krumplit mártogatta bele, vagy a tészta tetejére halmozott egy tisztes adagot, de a borsófőzeléket és a tejbegrízt is pirosra színezte a ketchup. Erről a szokásáról pedig később sem szokott le; tinédzserként is ezzel riogatta a gimnáziumban a konyhásnéniket.
Ha pedig nem ketchup, akkor mustár; a mustáros kenyér sokak kedvence volt gyerekkorukban, de felnőttként eszükbe nem jutna ezt falatozni reggelire. Vagy tennél a zsíros kenyeredre lila hagyma helyett egy jó adag kristálycukrot? Mert bizony valakinél ez az abszolút favorit.
Akadnak azonban olyanok, akiknél a lekvár a jolly joker; Petra a vajas kenyeret ette sajttal és lekvárral, míg Fruzsinál a rántott hús volt lekvárral megbolondítva.
Az amúgy nem meglepő, hogy a sós ízeket édessel kombináljuk – így jobban kijön mindkét étel zamata –, gondoljunk csak a rántott sajtra, amit sokan áfonyalekvárral fogyasztanak. De hogy miképp kerülhet a lángosra mogyorókrém, ahhoz már vadabb fantázia szükséges. Ám tény, hogy a Magyarországra látogató, főleg amerikai turisták erre a meglepő párosításra szavaznak. Csak reménykedni tudunk, hogy fokhagymát nem kértek rá…
Dinnye sózva, bundás kenyér cukrozva
Eszedbe jutott már valaha a tyúkhúslevesbe tejfölt tenni? Mert van, aki ezt a fogást csak így tudja elképzelni. Az egyik kolléganőnk kislánya viszont a túrós lepényt tette tele csemegeuborka-karikákkal, majd jóízűen el is fogyasztotta. Szerencsére, a két alapanyag nem veszett össze a gyomrában, nem úgy Petrának, aki egy egész éjjelt szenvedett végig, miután cukros túrókrémmel és kovászos uborkával töltött, sült zsemlét evett. Ugyanígy hajmeresztőnek tűnő kategória az édes, fonott kalács szalámival, bár, aki valaha evett ilyet, állítja, hogy remek párosítás.
Ha vasárnap reggel a bundás kenyeret te nem jól megsózva, teával fogyasztod, hanem megszórod porcukorral, ne hidd, hogy különc vagy. Egyszer Nigella Lawsonnál láttam ezt a meglepő megoldást, és állítólag igazi finomság. Végül pedig még egy családi összeférhetetlenség. Ki eszi nálatok a dinnyét kenyérrel? Nálunk van ilyen! Illetve nemrég derült ki, hogy a Kanadába szakadt rokonság a dinnyét megsózva eszi. Hiába, ízlések és pofonok!
A furcsa ételek, és ami mögöttük van
Ha a gyerek meglepő párosításokat eszik, egy idő után a szülő aggódni kezd, hogy vajon ez nem lehet-e valamilyen hiánybetegség tünete.
„Sokkal inkább arról lehet szó, hogy még nem alakult ki az ízlése, ezért próbálkozik meglepő ételpárosításokkal – mondja Tárczy Virág dietetikus.
Vannak olyan élelmiszerek, amelyek íze, állaga alkalmas arra, hogy szinte bármi mellé fogyaszthassa. Ilyen például az uborka, amelynek elég semleges az íze, így előfordulhat, hogy olyan fogás mellé társítja a gyerek, amit felnőttként el sem tudunk képzelni.
Ugyanígy a különböző szószok, vagy a ketchup, tejföl segíthet abban, hogy jobban csússzon a falat, beinduljon a nyálelválasztás.
„Az is megtörténhet, hogy a gyerek valamilyen pszichés okból kötődik egy ízhez – kellemes emléket idéz, biztonságérzetet ad, és ezért eszi mindenhez. Amikor a szendvicshez vagy a sós ételhez valamilyen édes ízt – például gyümölcsöt – választ, az egész egyszerűen fakadhat abból, hogy tompítani akarja a sós ízt, vagy még erősebben érezni az édeset.”
Szakemberek szerint azonban vannak olyan esetek, amikor érdemes odafigyelni a gyerek furcsa étkezési szokásaira, mert betegség, hiány is állhat a háttérben.
„Ha nagyon kívánja a citrusféléket, az utalhat C-vitamin-hiányra, illetve, a gyakori falásrohamok, édesség utáni vágy jelezhet szénhidrát-anyagcserezavart, bár ez inkább kamaszkorban lehet jellemző. Ezeknek érdemes mindenképpen utánajárni.”
