Az ikertestvérek általában különleges kapcsolatban vannak egymással, ám amit a Gibbons ikrek csináltak, az inkább már dermesztő.
Film is készült A csendes ikrek címmel az egyik legtitokzatosabb ikerpár, June és Jennifer Gibbons életéről. A lányok – egészen June 1993-ban bekövetkezett haláláig – csak egymással voltak hajlandók szóba állni, és bármennyire is igyekeztek a szüleik, majd később a pszichológus és pszichiáter szakemberek kimozdítani őket zárt világukból, nem jártak sikerrel. Kapcsolatukat azonban nem feltétlenül a szeretet jellemezte, hanem inkább veszélyesek voltak egymásra.
Mások nem értették őket
A lányok szülei, Gloria és Aubrey Gibbons Barbadosról vándoroltak az Egyesült Királyságba, ám az ikrek – negyedik és ötödik gyermekként – egy jemeni katonai kórházban látták meg a napvilágot. Csecsemőkorukban teljesen normálisan fejlődtek, ám amikor beszélni kezdtek, a szülők észrevették, hogy June és Jennifer csak egymással vált szót, azt is egy furcsa nyelven, amit kezdetben nem tudtak megfejteni. Idővel aztán rájöttek, hogy egyfajta angol alapú, kreol nyelven beszélnek, ráadásul azt is olyannyira felgyorsítva, hogy mások egyáltalán nem értették meg. Az ikreknek három idősebb testvére is volt, ám velük sem álltak szóba, nem beszélve az anyjukról és az apjukról, illetve az időről időre feltűnő pszichológusokról, akik szintén értetlenül álltak a gyerekek viselkedése előtt.
Nem tudták megmagyarázni az ikrek szokásait
A Gibbons ikrek elszigetelődését még tovább fokozta, hogy a család időközben Walesbe költözött, ahol az iskolában ők voltak egyedül színes bőrűek. Rendszeresen zaklatták őket, ami miatt még inkább csak egymásban találtak menedékre. A nyelvezetük még kevésbé vált érthetővé, és egyetlen kivétel volt, akit beengedtek a köreikbe, kistestvérüket, Rose-t. June és Jennifer viselkedésében nem csak a beszédjük és a világ kizárása volt a furcsa. Gyakran tükrözték egymás mozdulatait, illetve szinte semmilyen fájdalomra nem reagáltak. Amikor oltást kaptak az iskolában, meg sem rezzentek.
Állapotuk javulását attól remélték, hogy más-más bentlakásos iskolába küldték őket, ám a helyzet inkább rosszabbra fordult. Teljesen elzárkóztak a külvilágtól, egyfajta kataton állapotba kerültek.
Később aztán, amikor újra otthon laktak, a szobájukba zárkóztak, és különböző rémisztő történeteket találtak ki, amelyeket papírra is vetettek, sőt, aztán ki is adatták. Rendszeresen vezettek naplót is, ezekbe nyerhetett betekintést a The Sunday Times újságírója, Majorie Wallace, akit meglepő módon a bizalmukba fogadtak. Wallace könyvet is írt a csendes ikrekről, amely alapján később a film is készült. Tinédzserként aztán rendszeresen összetűzésbe kerültek a törvénnyel. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor egy iskola épületét felgyújtották, tetemes kárt okozva. A 20 éves ikreket ezután mentális állapotukra hivatkozva kényszergyógykezelésre küldték a Broadmoor Kórházba. Itt erős gyógyszereket kaptak, és valószínűleg ezek is közrejátszottak abban, hogy egymás ellen fordultak. Keserűségük és kisiklott életük okát a másikban látták. Előfordult az is, hogy egymás életére törtek.
Szövetséget kötöttünk!
1993 márciusában az ikreket egy másik intézménybe szállították át, ám Jennifer rosszul lett, és meghalt. A halál oka szívizomgyulladás volt. Amikor néhány nappal később az újságírónő újra meglátogatta June-t, azt mondta, végre szabadnak érzi magát, és hogy Jennifer az ő szabadságáért az életét adta. Arról is beszámolt, hogy a halála előtti napon a testvére furcsán viselkedett, és az elmúlásról beszélt. Nem tudtak egymással élni, de egymás nélkül se, és June szilárdan hitte, hogy a testvére saját akaratából – bár a szervezetében semmilyen gyógyszer nyomait nem találták – lépett ki az életből.
A következő időszakban meglepő fordulat közvetkezett be: June beszélni kezdett úgy, mintha az elmúlt harminc évet nem töltötte volna elzártságban. Egy évvel később hazaköltözött, és bár skizofréniája miatt egész életében gyógyszert kell szednie, önálló életet él. Jennifer halála után adott néhány lapnak interjút, pár éve pedig az egyik testvére beszélt arról, hogy a zárt intézmény tönkretette a családjukat, és tervezik, hogy beperlik a Broadmoor Kórházat. A szülők azonban máshogy döntöttek, mivel úgy gondolják, ez nem hozza vissza a lányukat. Sokszor és sokan kérdezték, hogy miért éltek csendes ikrekként a maguk zárt világában. June erre így felelt: „Szövetséget kötöttünk!”
