Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A felnőtt gyerekek is gázlángolhatják szüleiket. Ezt az 5 mondatot használják a leggyakrabban akaratuk érvényesítésére, és így érdemes reagálni ezekre.
Vannak családok, ahol a felnőtt gyerekek nem akarnak hazamenni karácsonyra a szüleikhez, vagy egyáltalán máskor sem. Némely esetben ez az egészséges határhúzásról szól a részükről, ha az eredeti családjuk mérgező közegként tud csak funkcionálni, máskor viszont akár a szüleik manipulálására is eszközül szolgálhat ez a döntés. Mi a helyzet akkor, ha a felnőtt gyerek gyakran gázlángolja a szüleit, és olyan narratívát próbál lenyomni a torkukon, amely a szülőket eltúlzottan felelőssé teszi a saját életük elromlásáért? Persze, senki sem lehet tökéletes szülő. Ha a gyerekek felhozzák, hogy milyen nevelési módszer okozott számukra fájdalmat, nehézséget, akkor érdemes nyitott szívvel meghallgatni felcseperedett csemetéjüket, felelősséget vállalni és bocsánatot kérni, ugyanakkor nem hagyni, hogy a földbe döngöljék őket dr. Jeffrey Bernstein szülőcoach és pszichológus szerint. Nézzük, melyik 5 gázlángoló mondatot szokták alkalmazni a manipuláló felnőtt gyerekek szüleiken!
A felnőtt gyerek és szülei kapcsolata nehézkes lehet
Nem kell borzalmas szülőnek lenni, anélkül is nehéz megtalálni azt, hogy miként viszonyuljon az immár felnőtt gyermekéhez az ember, akit pár évvel ezelőtt még ő pelenkázott éjjel-nappal. Nagy váltás a gondoskodó szerepből partneribe váltani, ilyenkor akár a korábban rögzült viszonyulások is megkérdőjeleződhetnek, például hogy miként lehet ilyenkor jól meghallgatni a felnőtt gyermek problémáit, hogyan adjon jól tanácsot neki a szülő. Tovább bonyolíthatja a kapcsolatot, amikor a gyerekek felhozzák, mit rontottak el a szüleik a nevelésük folyamán, mivel okoztak nekik nehézséget a továbbiakban, milyen belső feszültséget okoztak nekik.
Bármennyire is szeretne valaki teljes szívével a lehető legjobb szülőként viselkedni, a legjobbak is belecsúsznak néha egy kis manipulációba, ellentmondásos jelek küldésébe, vagy nem tudják minden helyzetben megérteni a gyereküket. Így tehát természetes, ha felnőttként a gyerekeknek igénye lesz arra, hogy átbeszéljék ezeket a szüleikkel, akik a legjobban akkor cselekszenek, ha meghallgatják őket, bocsánatot kérnek, de nem rendelik alá magukat a másiknak. Hiszen mindkét szempont érvényes, és megférhet egymás mellett: az is, hogy a szülők valamit elrontottak, és az is, hogy eközben a lehető legjobban, szeretettel telve próbáltak cselekedni.
Amikor a felnőtt gyerek gázlángolja a szüleit
A gázlángolás az, amikor az egyik fél megpróbálja felülírni a másikban azt, hogy mi is történt valójában: ez az érzelmi bántalmazás egyik formája. A cél, hogy a másik megkérdőjelezze a saját észlelését, tapasztalatát, emlékét vagy azt, ahogyan az eseményeket értelmezte. Feldúlja az érzelmeket, és negatív energiákat szül ez a pszichológiai manipuláció. Különösen fájdalmas, ha ezt az ember gyereke teszi, hiszen mindegy, milyen felnőtt vált belőle, a szülőben még élénken élhetnek az emlékek arról az időszakból, amikor még csak egy csöppség volt a másik. Íme, az 5 leggyakoribb gázlángoló mondat, amelyet a felnőtt gyerekek szoktak a szüleiken használni, és az, hogy Bernstein szakvéleménye szerint hogyan lehet kezelni ezeket a lehető legjobban:
1. „Mi? Meghibbantál? Nem is ez történt.”
A gázlángoló felnőtt gyermekek szeretik megtalálni a módját annak, hogy irányítsák és eltorzítsák a számukra kellemetlen helyzeteket. Mereven ragaszkodnak az átkeretezett események általuk kitalált változathoz, és mindent megtesznek azért, hogy meggyőzzék szüleiket arról, hogy a szülők tévednek. Ebben a helyzetben segít, ha nyugodtan, határozottan és racionálisan reagál a szülő. Mondhatja például: „Hallak, értem, hogy te így látod; én másképp látom. Tudom, mit láttam, és tisztában vagyok azzal, hogy mi történt.” A konfliktus kontextusától és a felnőtt gyermek mögöttes indítékaitól függően akár így is folytathatja: „Nem baj, hogy másképp látjuk a dolgokat, és úgy gondolom, ha ezt kölcsönösen tisztelettudó módon tesszük, az mindkettőnk javára válhat.”
2. „Túlérzékeny vagy.”
Ezzel invalidálni akarja a szülőt, túlreagálásnak próbálja beállítani az őszinte megbántottságot, és minimalizálja saját bántó viselkedését. Különösen ironikus, ha a gyerek mindezt kiabálva vágja a szülő fejéhez, amikor valójában ő nem képes nyugodtan kommunikálni. Méltósággal és önbecsülést sugározva úgy érdemes válaszolni erre, hogy azt mondja a szülő: „Igen, erős érzéseket vált ki belőlem ez a helyzet. Ez az emberi mivoltom része. Mit javasolsz, milyen módot találjunk arra, hogy én is biztonságban érezhessem magam az aggodalmam és érzéseim kifejezésekor, és számodra is megfelelő legyen?”
3. „Miattad ment tönkre az életem.”
A gázlángolás tipikus taktikája: a szülőt hibáztatja olyan dolgokért, amelyekért az nem is lehet teljes egészében felelős. A szülők amúgy is hajlamosak túlzottan magukat hibáztatni azért, ha a gyerekük küszködik valamivel, ettől pedig egy idő után elkezdik csak magukat hibáztatni a gyerekük minden nehézsége miatt. Azonban az élet ennél komplexebb, mintsem hogy egy személyt lehessen hibáztatni valaki minden gondjáért. Ilyenkor érdemes megpróbálni emlékeztetni a gyereket arra, hogy mindketten csak emberek, akik hibázhatnak, hogy elindítsák a közös tanulást és fejlődést egy hasonló mondattal: „Remélem, mindketten dolgozhatunk azon, hogy felelősséget vállaljunk, és hogy ne csak egymást okoljuk mindenért.”
4. „Megérdemled, hogy így bánok veled, hisz csak ilyenkor figyelsz rám.”
A célja, hogy a szülő azt érezze, mégiscsak ő a hibás. Így lehet rá válaszolni: „Jó dolog, hogy szeretnél kapcsolódni hozzám valahogy. Ugyan lehet, hogy azt gondolod, hogy a kiabálással érheted csak el, hogy meghallgassalak, tartozol magadnak annyival, hogy abbahagyd a felém irányuló érzelmi bántalmazást. Nem lenne jobb érzés, ha nyugodt, konstruktív módon kommunikálnál az érzelmeid felfokozása helyett?”
5. „Mindig nagy ügyet csinálsz a semmiből.”
Ez a mondat azt sugallja, hogy amit a szülő fontosnak érez, az valójában semmiség, tehát invalidálja őt. Az érzékeny szülők ilyenkor valóban elkezdik megkérdőjelezni a saját érzéseiket. Erre érdemes valami ilyesmit mondani: „Az érzéseim érvényesek, és értékelném, ha tiszteletben tartanád őket még akkor is, ha nem értesz egyet velük.”
Összességében tehát néhány felnőttkorú gyermek azért gázlángolja a szüleit, mert egyszerűen nincsenek meg a készségei arra, hogy nyugodt, konstruktív beszélgetésben partnerként vegyen részt. Ha a szülők szembesítik ezzel a gyermeküket, akkor a legjobb, ha kimaradnak a sehová sem vezető hatalmi harcokból, és helyette jó példával járnak elöl, mivel így egy idő után a felnőtt gyermek is elsajátíthatja az ilyen módon történő problémamegoldást.
