A gyermek áldás, a gyermek vendég a háznál és a gyermek fény az éjszakában. De kutatások igazolják, hogy jót aludni csak sötétben lehet. Vagyis: boldog a vakáció, csodás a nyaralás, felemelő az együtt töltött minőségi idő minden perce, és felbecsülhetetlen minden mosoly, amit semmiért nem adnánk, de na, azért kerül, amibe kerül, kezdődjön már el az iskola, és nyisson ki az ovi, mielőtt a szülők és a nagyszülők végképp összeroppannak, ahogy a pénztárcáik is.
Kinek mi?
A nyári iskolai vakáció általában június közepén szakad a családokra és szeptember elsejéig terjedő szabadságvesztést jelent nagyszülőknek, szülőknek, míg ezzel éppen fordított arányban, magát az életet, az előző szeptember elejétől várt önfeledt boldogságot jelenti kisgyereknek, kamasznak, menő bandavezéreknek és visszahúzódó outsidereknek egyaránt.
Mennyi??
Ez minimum 10 teljes hetet jelent, s azonfelül még pár kósza napocskát, vagyis, közel 80 napot. Ennyi idő alatt Jules Verne Phileas Foggja körbeutazta a Földet, és lehet, hogy a művet inspiráló William Perry Foggnak sem kellett hozzá sokkal több idő a valóságban. Belátható tehát, hogy ez annyi idő, amennyit értelmes és tartalmas program biztosításával kitölteni meglehetősen nagy kihívás, melynek súlya alatt a legtöbb szülő kicsit megroggyan, és boldogan nyugtatja meg magát, amikor a gyerkőc a nagyszülőknél eszi a csokit tévénézés közben.
Akik nélkül nem menne: a nagyszülők!
Persze, mind nagyszülővel, mind gyerekkel, a legjobb, ami történhet, ha egymás rajongva szeretett társaságában lubickolhatnak, kölcsönösen tanítják és szórakoztatják egymást és a pótcselekvő mankókra csak akkor kerül sor, amikor már lelkesen kipipálták a strandolást, az állatkertet, a közös palacsintasütést, barkácsolást, rajzolást, játszóterezést és fagyizást, de még mindig csak 6 nap telt el a 79-ből. Azok a szerencsés családok, ahol mindkét részről bízhatnak nagyszülői pesztrában, legalább két jó hetet nyerhetnek a gyermek nyári, paradicsomi ellátásából.
Családi nyaralás
A legjobb szándék és munkahely mellett is, a szülő ha kétszer egy hétre el tud szabadulni, már igazán boldog lehet, na de maximum három hét nyaralásnál többre már igazán nem számíthatunk. Egy sikeres nyaralás, ahonnan ugyanannyian jövünk haza, mint ahányan indultunk, nem szedünk össze egzotikus betegséget vagy nyílt törést, nem robban le a kocsi és nem zuhan le a repülő, felejthetetlen emlék, és lelki táplálék az egész családnak, melyhez egész évben, sőt egy életen át bizsergető érzés visszanyúlni, ízlelgetni, felidézni.
Például, amikor az idegen ország távolsági buszán a hároméves fiúgyermek a kiüresedett ásványvizes palackba kénytelen szülői utasításra pisilni, mert a megállónak még nyoma sincs, vagy amikor az egyeurós érme helyett 100 forintossal sikerül egy külföldi automatánál parkolójegyet váltani.
Az efféle nyaralások azonban anyagilag is érezhető élményt jelentenek, már csak ezért sem reális 2-3 hétnél tovább tartó dús élményekkel számolni. Vagyis a feltöltő pihenés után még marad a nyári szünetből úgy 45-50 nap.
Iskolai vagy edzőtáborok
Amikor nem hívja fel sírva a gyermek a szülőt, akinek cafatokra szakad a szíve a telefonvonal másik végén, és nem könyörög mindent megígérve és az életére esküdve azért, hogy abban a szent pillanatban vigyék haza a táborból, pszichoszomatikus tüneteket produkálva, bakteriális hasmenéssel vagy allergiás rohammal, akkor a szülő úgy érzi, a szabad szemmel jól látható összeget mindenképp megérte kiadni a heti programért, amiben sport, mozgás, móka, kacagás, jó levegő és sok finom menzakaja is van.
Kölcsöngyerek visszajár
Akadhat egy-egy kispajtás, baráti család, akik áthívják a gyermeket magukhoz vagy a nyaralójukba néhány napra, amiért a szülő megkönnyebbülten érez lekötelezett hálát egy életen keresztül. Újabb értékes 3 nap is szerveződhet akár így.
Otthoni üresjárat
Akárhogy is, szinte bűvészi bravúrosság, rendezvényszervezői kreativitás, Mary Poppins pénztárcája és rengeteg szabadidő kell ahhoz, hogy olyan igényességgel és tartalommal tudjuk csimotánk várva várt vakációját megtölteni, amivel igazán szeretnénk. Ez, valószínűleg, nem fog maradéktalanul sikerülni, és valljuk be, felszabadító sóhajok közepette:
a gyermek maga is igényli, hogy pár napot a saját ágyában is alhasson, átmehessen a legközelebbi haverokhoz, lóghasson a játszótéren vagy a focipályán, netán fáradtságait kiheverendő bambulhasson a tévé előtt, olvasgathasson a félig besötétített szobájában, vagy éppen videójátékozhasson.
Ezek a napok ugyan tovább rontják a viszonyt az alattunk lakó szomszédokkal, és szerencsés esetben is leginkább home office üzemmódban kivitelezhetők, de sokáig nem fenntarthatók a szülő lelki meghasonulása nélkül, még ha ideig-óráig jó ötletnek is tűntek.
Ki mikor?
Egy szó, mint száz, nyolcvan nap nem röppen csak úgy magától el tartalmasan, míg tehát a gyerekeknél az őszi szünettől már behűtött kölyökpezsgő az ó-ió-ció-áció felirat elkészültekor nyílik, a szülők által már rég bekészített combosabb változat szeptember elsején reggel nyolc óra 1 perckor pukkan! Egészségünkre!
