Éjszakai túra a kiállítóteremben, sötét bokor mögül felsejlő T-rex, tábori hangulat és fosszília-manufaktúra. A Da Vinci Media és a Természettudományi Múzeum Őslénykutató Pizsamapartiján jártunk.
A programsorozat (merthogy nem elszigetelt eseményről, hanem országszerte több helyszínen és tematikával megvalósuló ottalvós bulikról van szó) október végi állomásának meghívójában éjszakai őslénykutató foglalkozással, film alapú élményórával és felfedező játékkal kecsegtették a résztvevőket: nem csoda, hogy a buli előtti napokban már ki is tehették a megtelt táblát a szervezők.
Fél nyolckor még épp időben voltunk, hogy elcsípjük a szerda esti regisztrációt, s végül 25-30 másik gyerek társaságában nekiláthassunk az éjszakai műszaknak. (A többes szám ellenére a program alapvető koncepciója az, hogy a srácok szülők nélkül vegyenek részt rajta - szegény Luca legnagyobb bánatára senki mást nem gardírozott plusz felnőtt. Utólag is elnézést!)
Mi is történik itt pontosan?
A regisztráció után ismerkedős játékkal indult a buli: a részt vevő gyerekek röviden bemutatkoztak, s arról is nyilatkoztak, hogy ha módjuk lenne rá, milyen dinó bőrébe bújnának – a már 10 évesen ízig-vérig paleontológus srácoknak hála (nem mind volt ilyen) már ebben a fél órában megismertem vagy 5 számomra új fajt. Az őslény-preferencia alapján alakultak a későbbi csoportok is a gyerekekből: egy rövid kvíz után ebben a felállásban (4-5 fős csapat+egy múzeumi kísérő) vetették bele magukat az érdemi részbe: kipróbálták, milyen egy éjszaka a múzeumban.
Hogy milyen? Izgalmas. Bő egy óra volt, mire a csoportonként kapott feladatlapot kitöltötték, s ehhez sorra kellett látogatniuk a kiállítás egy-egy kijelölt elemét, s mindezt félhomályban, főleg elemlámpáik fényénél. Szétnéztek a Hungarosaurus csontjai közt, ősmamut fogat tapiztak és kitömött állatok szemeibe világítottak, mindeközben néhányszor kellemesen megijedtek és nagyon sok mindent tanultak az őslényekkel kapcsolatban. A feladatlap kitöltése után frissítettek egyet, majd a dínókertben folyt tovább az éjszakai nézelődés - itt már együtt mozgott az egész brigád.
Körülbelül 9 óra lehetett, amikor bejöttek vacsorázni: sós péksütiket és ásványvizet kaptak, amiket közösen beszélgetve gyűrtek be.
A program záró része volt a beharangozóban is ígért élményóra: a Da Vinci TV ide vonatkozó ismeretterjesztő filmjeiből néztek rövidebb részleteket, amiket aztán interaktív módon, a foglalkozásvezetővel közösen dolgoztak fel.
Most komoly, hogy ott aludtak?
Igen, mondjuk az is igaz, hogy nem sokat. Szerintem 10:30 körül kezdtek rákészülni az alvásra, de akkor még messze volt a vége. Mivel a múzeum természetesen nem rendelkezik 30 fő ellátására alkalmas vizesblokkal, a fürdést és ágyazást vetésforgóban oldották meg egy kis levezető jellegű kézműveskedéssel.
Míg a gyerekek egy része az esti fekhelyét csinálta, egy másik részük fogat és arcot mosott, öltözködött, a többiek pedig speciális gyurmából készítettek trilobita- vagy őscápafog-fosszíliát.
11:30-volt, mire mindenki beszállingózott az alkalmi hálóterembe, s körülbelül éjfél, mire minden lámpát eloltottak. Hogy a srácok pontosan mikor tették el magukat másnapra, nem tudom, mert én nagyjából azonnal elaludtam. Azt még mondjuk hallottam, hogy az ukáz szerint reggel hétkor lehetett legkorábban – a társakat esetleg zavaró – hangokat kiadni. Ennek megfelelően 7.01-kor már arra riadtam, hogy a teremben kóválygó kócos pizsamások egymást ébresztgetik.
A laza ébredezés után már csak a közös reggeli és a búcsúajándékok átadása volt hátra: a részt vevő gyerekek egy Da Vinci Kids apphoz való egy hónapos hozzéférést és játékbolti kedvezménykupont kaptak.
Arról, hogy milyen volt mindebben gyerekként részt venni, sokat elmond a másnap délelőtt elhangzó visszajelzés. "Paleontológus akarok lenni. "
Kinek jó?
A 7 és 13 év közötti vagány, és a téma iránt is érdeklődő (mondjuk nem ismerek olyat, akit gyerekkora egy részében nem kezdtek el lenyűgözni a dinók) gyerekeknek. Ha szűkíteni szeretném a kört – merthogy azért ég és föld egy 7 és egy 13 éves –, akkor azt mondanám, hogy 9-10 évesen az igazi ez a móka. Az ekkorák már jól bírják szülők nélkül, de nem túl idősek egy olyan estéhez sem, amikor nem lehet ötpercenként ránézni a távrecsegőre. Benn aludni és nyomozni egy múzeumban, amikor már mindenki elment, valóban ránk zárt ajtók mögött, úgy, hogy egy-két teremmel arrébb ott egy csomó kitömött állat, lelet és az ikonikus bálnacsontváz is nem messze tanyázik – hát tényleg elég menő élmény, ami közben észrevétlenül lehet tanulni. Az Eltűnt világok kiállításrészben például a a dinókorszak magyar vonatkozásairól.
Kinek nem való?
Gyereke válogatja persze, de szerintem jó betartani az egyébként csak ajánlott 7 éves alsó korhatárt. A kicsiknek még sok lehet ennyi idegen közt, nem otthon aludni – igaz, az utóbbi esetre is van forgatókönyv, mert a szülő dönthet úgy, hogy a legutolsó program után hazaviszi a gyereket. Nem gondolom, hogy túl sokan élnének ezzel a lehetőséggel; logisztikailag sem egyszerű, és nem biztos, hogy kedélyes lesz a hazaút. Aki már unalomig ismeri a múzeumot (mert annyira oda van annak tematikájáért), az is kap új élményt, hiszen este nem sűrűn mehet, de aki azt várja, hogy nagyon a kulisszák mögé nézhet majd, annak szólok, hogy nem ezt kínálja a program.
Praktikus tudnivalók
Ha úgy döntesz, hogy befizeted a srácodat egy ilyenre, van pár dolog, amire érdemes figyelned. Ezek nagy részét (például a szükséges felszerelések listáját és a menetrendet) az események meghívóinál is közlik. Én csak kiegészíteném 1-1 olyan dologgal, amit biztosan másképp csinálok, ha legközelebb megyek. Bár piperetáskát fogkefével, fogkrémmel és fésűvel vittem, egy kis törülközőt is betehettem volna, ha nem is fürdenek, hogy ne a pizsibe töröljön arcot a gyerek. Akinek nem volt hálózsákja, annak tudtak adni a szervezők, de volt egy srác, akinek pizsamát felejtettek el berakni, hát ő abban aludt, amiben jött, szóval inkább legyen dupla ellenőrzés. A hálózsák és a polifoam kombó tök jó, de ettől még tábori priccsen fogja érezni magát a gyerek: mindenképpen kapjon párnát is.
Ha a gyereked valamilyen speciális táplálkozást követ, jelezd előre, ha pedig válogatós, csomagolj neki jócskán, mert sokáig fenn lesznek, és az egyébként finom vacsorát nem bonyolítják túl a szervezők, zárás után pedig természetesen nincs büfé. Bár az esemény szuper alkalom arra, hogy megismerkedjen valakivel fiad/lányod, szerintem úgy az igazi, ha visz magával egy barátot vagy testvért is, hogy az első fél-egy órát ne szúrja el a megszeppenés.
Min lehetne még javítani?
Szervezett, szórakoztató és ismeretbővítő volt az esemény, én mindössze két dolgot hiányoltam. Egyrészt az egyébként finom vacsora és reggeli kiegészíthető lett volna egy kis gyümölccsel, illetve úgy éreztem, hogy a gyerekek szívesen töltöttek volna több időt a szabadtéri részen – az extra enyhe időben erre bőven lehetett is volna lehetőség.
Mit tanulnak belőle a gyerekek?
Amellett, hogy természetesen bővülnek és mélyülnek az ismereteik a foglalkozáshoz tartozó témában, szerintem más készségeiknek is jót tesz egy ilyen kiruccanás. A Da Vinci foglalkozásvezető nagyon jól kézben tartotta ezt a sokszínű csapatot, gondoskodott arról, hogy a gyerekek meghallgassák egymást, mindenki tudjon szerepelni, így nem csak önállóságuk, de szociális készségeik is fejlődtek.
Érdemes szemezgetni a program következő eseményei közül, az előttünk álló hónapokban olyan érdekes helyszíneken lesz részük okosodni a gyerekeknek, mint a Korda Filmstúdió, a szolnoki RepTár, vagy a pécsi Planetárium.
