Persze, hogy pont akkor fogsz lebetegedni, amikor a gyerek végre tényleg jobban van.
Azt mindenki tudja, milyen szakaszai vannak egy kisebb-nagyobb náthának vagy gyomorrontásnak, arra viszont ritkábban koncentrálunk, hogy néz ki mindez egy anya szemszögéből. A Mummy Pages vicces összeállításában most azt vette górcső alá, hogyan reagálnak a lebetegedő gyerekek szenvedéseire (és a belőlük folydogáló takonyra) a szülők.
„Úristen, kolerás!”
Az első reakció általában a némi önváddal vegyes pánik. Ezen a fázison szerencsére általában hamar túljut egy anya: amikor a megfelelő szakirodalom, vagyis a Google segítségével végre egyértelművé vált, hogy nem a pestis, a vérhas vagy a kolera döntötte le azt a négyévest a lábáról, máris fel lehet csapni nővérnek.
Előkészületek
A felkészültebbek persze eleve úgy rendezkednek be, hogy semmiképp ne szenvedjenek hiányt extra puha zsepiből, citromból és gyümölcsízű orvosságokból.
Pfffujj…
A gyerekekből szivárgó, látszólag kifogyhatatlan, folyamatosan újratöltődő takony/pisi/kaki-készletek tényleg megdönthetetlen bizonyítékkal szolgálnak rá, hogy ez bizony valódi szeretet. Más esetben simán csak undorítónak tűnne a takonycunami, de hát ha a gyerekedből folyik ki, az egészen más!
„De hol van az ÉN anyukám?”
A káosz közepette időnként az is eszébe jut az embernek, milyen jó is volt, amikor róla is így gondoskodott az anyukája. Az ilyesfajta gondolatokra persze általában nem nagyon van idő, éppen hogy csak felvillannak tehát.
„Most már TÉNYLEG vége!”
Viszonylag gyakori az is, hogy már-már úgy tűnik, minden rendben van és véget ért a rémálom. Ilyenkor sokan elkövetik azt a hibát is, hogy újra közösségbe küldik a gyereket, ami gyakran oda vezet, hogy néhány nap szünet után az eddigieknél is szélsőségesebb formában térnek vissza a tünetek, és lehet újra elölről kezdeni a dolgot: „Úristen, kolerás!”
Minden apró nesz rosszat jelent
Ilyenkor pedig minden egyes köhögés vagy tüsszentés villámcsapásként éri a szülőket, akik szabadidejük java részét éjszaka is füleléssel töltik ezen a ponton.
„De legalább nézhetek sorozatokat!”
A néhány nap szabadság akár azt is jelenthetné, hogy végre az anyukáknak is alkalma nyílik befejezni azt a sorozatot, amire hétköznap olyan megbízhatóan el szoktak tudni aludni. Sorozatokat nézni pedig fogsz is: a gyerekkel, egészen addig, amíg a füleden nem jönnek ki a gőzmozdonyok és a vidám kis malacok.
Senki sincs biztonságban!
A legrosszabb része az egésznek pedig sajnos sokszor éppen az a pillanat, amikor a gyerek már valóban és végleg befejezte az orrfújást. Igen, eljött a te napod! Viszont ha sikerült a legrosszabbkor elkapnod azt a gyereknyavalyát, legalább te is ágyba bújhatsz végre. Ezek után pedig már csak a folyosókat friss hóként beborító zsepik feltakarítása van hátra, és minden mehet tovább a régi kerékvágásban.
Ha pedig annyira elöntött a stressz, hogy viccen kívül kell egy kis támasz, akkor olvasd el korábbi cikkünkben a pszichiáter tanácsait és garantáltan megnyugszol!
