Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A sóbarlang jó a felső légúti betegségek ellen, de csak ha megfelel bizonyos kritériumoknak. Összeszedtük, mire kérdezzen rá.
A tél kezdetével elkezdődött a felső és alsó légúti, azaz taknyos-köhögős betegségek szezonja is, amely gyerekorvosunk tapasztalatai szerint március végéig, illetve hatéves korig tart - természetesen tizenhárom évesek is lehetnek taknyosak júniusban, de a két hét otthon / egy hét közösségben mintázat addigra azért javul valamicskét.
A légúti bajok egyik mellékhatásmentes, közkedvelt gyógymódja a sóterápia, ami kisgyerekes anyukák esetében sóhomokozóba járást jelent. De mégis mire jó ez, jó-e valamire egyáltalán, és mire kell figyelnünk? Elmondjuk.
Asztmások a bányában
A sóterápia elsősorban Közép-Kelet Európában elterjedt, és erről a környékről ered a létezésük alapjául szolgáló megfigyelés is: elődeink észrevették ugyanis, hogy a sóbányák dolgozói körében jóval kevesebb a légúti megbetegedés. A sóbányákat főleg Lengyelországban kezdték el asztmás betegek kiegészítő terápiájára használni: megfigyelték, hogy ha eleget üldögélnek a sóbarlangban, és még speciális légzőgyakorlatokat is végeznek, akkor ritkábban lépnek fel asztmás rohamok és kevesebb gyógyszerrel is tünetmentesek tudnak maradni. A belélegzett só jótékony hatását már 1843-ban leírta egy Bochkowsky nevű lengyel orvos, és a dolog népszerűsége azóta szép fokozatosan növekszik.
A sóterápiát illetően kétféle kezelési módot különíthetünk el. Nedves sóterápia esetén a levegő magas páratartalmú és sótartalmú, azaz egy sós ködben üldögélünk, míg a száraz sóterápiás helyszíneken a levegő páratartalma átlagos vagy kicsivel az átlag feletti, vizet nem fújnak a légtérbe, csupán ionizáló eszközök révén növelik a levegő sótartalmát.
Mitől jók a mesterséges barlangok?
A hazai sóterápiák túlnyomó többsége nem sóbányákhoz kötődik, a régi magyar sóbányák többsége ma már határainkon túlra esik. A sóbányák levegőminőségét ugyanakkor valamennyire mesterségesen is létre lehet hozni. Ideális esetben a mesterséges sóbarlang levegője tisztított, azaz szűrőberendezés biztosítja, hogy nem tartalmaz port és allergéneket. A sóbarlang (vagy sóhomokozó) ideális hőmérséklete 18-22 C között van, azaz ha sokáig üldögélünk, akkor azért elkel a pulóver. A hazai sóhomokozók típushibája, hogy sokszor túl meleg van bennük, talán azért, nehogy megfázzanak az üldögélő gyerekek, de a gyógyhatáshoz a fent leírt, szobahőnél picit hűvösebb levegő szükséges. A száraz sóterápiás barlangok páratartalma ugyan jóval alatta marad a nedves sóterápiáénak, de azért itt is 50-60%-os páratartalom az ideális.
A tipikus száraz sóbarlangban vagy homokozóban a falak sótéglából készülnek, de emellett ionizáló berendezés is elősegíti a levegő sótartalmának fenntartását: akkor gyógyhatású, ha 1mg/m3 körüli a sótelítettség. Ezt a sótelítettséget ionizátorral lehet elérni, vagyis ha csupán telerakunk egy szobát sótéglával, attól nem jön létre: a vizsgálatok szerint az ilyen sószobákban is jókat lehet relaxálni, de a levegő iontartalma alatta marad a légúti betegségek ellen védő vagy azokat gyógyító koncentrációnak.
Azaz, ha valóban körültekintően akarunk sóbarlangot választani, akkor érdemes rákérdezni a páratartalomra, hőmérsékletre, és arra, hogy ionizátort használnak-e.
És ez használ?
Bár a légzőszervi betegek már több mint száz éve járnak sóbarlangba, a tudomány még nem egységes abban a tekintetben, hogy ez tényleg jó-e valamire, vagy inkább placebo. Vannak kutatások, amelyek szerint a sóterápia, azaz a sóbarlangok rendszeres látogatása növeli a légzés hatékonyságát, csökkenti a gyógyszerigényt (asztmában), és segít felszakítani és kiköhögni a váladékot (hörghurutban).
A belélegzett só ugyanis ozmózishatás révén vizet vonz magához, így a hörgőkben lévő váladék hígabbá, folyékonyabbá válik és könnyebben kijön. Emellett a magas sótartalom egyes fehérvérsejtek aktivitására is hatással van, így az immunrendszer működését is segítheti. Így a szakemberek asztmában és egyéb légúti betegségekben szenvedő gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlják. Ugyanakkor olyan kutatások is léteznek, ahol semmi jótékony hatást nem tudtak kimutatni.
Egészséges személyek esetén ártani biztos nem árt, azonban van néhány olyan betegség, amelyben a szakemberek nem vagy csak igen óvatosan javasolják a sóbarlangok látogatását. Ilyen a pajzsmirigy-túlműködés, a súlyos magasvérnyomás-betegség, tüdőrák, gombás eredetű tüdőbetegségek és a szívinfarktus utáni állapot.
És még egy jó tanács. Bár a só megfelelő koncentrációban baktériumölő hatású, a legtöbb helyen nem lehetünk benne biztosak, hogy a sóbarlang levegője valóban megfelelő koncentrációjú-e ehhez. Sóbarlangba és különösen sóhomokozóba pedig ősztől tavaszig taknyos, köhögő, azaz az esetek többségében fertőző légúti betegségben szenvedő gyerekek tömegei járnak. Nem tudjuk, mennyi a tudományos megalapozottsága ennek a tanácsnak, de mi igyekszünk betartani: a gyerekorvosunk szerint ugyanis épp ezért reggel, nyitáskor, vagy nem sokkal azután érdemes menni, amikor még nem köhögte tele a légteret hatvan náthás óvodás.
