Mi ez és mit lehet tenni ellene. Erre kaphat most válaszokat.
Az érettségi után továbbtanuló, emiatt esetleg otthonról el is költöző kamaszok körében gyakoriak a depressziós tünetek – az angolszász szakirodalomban külön neve is van a jelenségnek, „college depression”, azaz főiskolás depresszió néven ismerik. De miért lesz depressziós a főiskolás vagy az egyetemista, és ha az lesz, mit tehetünk ellene?
A „főiskolásdepresszió” nem orvosi diagnózis, csupán egy szófordulat, amivel a főiskolai/egyetemi évek elején jelentkező, egyébként minden tekintetben a „szokványos” depresszióval megegyező tüneteket szokták illetni. A depresszió tünetei a lehangoltság, szomorúság, motivációhiány és alacsony önértékelés, ezek pedig egyáltalán nem jönnek jól olyankor, amikor épp eredményeket kellene felmutatni egy új és ismeretlen közegben. Az egyetem/főiskola alatt jelentkező depresszió a kutatások szerint fordított összefüggést mutat az iskolai teljesítménnyel. Ennél egy fokkal talán meglepőbb, de a dohányzással, ivással és felelőtlen szexuális viselkedéssel is, a depressziós fiatalok ugyanis hajlamosak élvezetek hajszolásával „gyógyítani” lehangoltságukat.
Ahelyett, hogy örülne!
A továbbtanulás - különösen, ha a gyereket a vágyott helyre vették fel - nyilván örömteli dolog. Ugyanígy sok kamasz számára – bármennyire is szereti a szüleit és kötődik – valamennyire örömteli lépés a függetlenedés is. Az egyetemi élet kezdete ugyanakkor olyan kihívások elé állíthatja, amikkel az még nem találkozott, így nincsenek rá kész megküzdési stratégiái. A szülők nélküli élet már önmagában nehézség, hiszen magunknak kell megcsinálni a reggelit, kimosni a ruháinkat, csak az van a hűtőben, amit beletettünk és soha, senki nem fog elmosogatni helyettünk. Hiányozhat a szülővárosunk, a vidékről nagyvárosba kerülő gyerekeknek elsőre sokkoló lehet a nagyvárosi lét.
Az egyetemi élet egészen más időbeosztással járhat, mint a középiskola, az órák különböző helyszíneken lehetnek, a számonkérés tantárgyanként változó nehézségű és gyakoriságú, de esetenként komoly kihívást jelenthet, a tanárok nem tudják az ember nevét. A koleszban vagy albérletben a szobatársakhoz és az ő, néha idegesítő szokásaikhoz kell alkalmazkodni. A pénz beosztása, a szülővárosban maradt barát/barátnő távolsága is nehézségeket okozhat.
Hogyan előzzük meg?
A fentiek alapján adódik a megoldás. Bár a depressziót nem lehet száz százalékos biztonsággal megelőzni, néhány óvintézkedést azért tehetünk. Például bátorítsuk a gyereket, hogy látogasson el minél többször az egyetemre már a tanév megkezdése előtt, ismerje meg a terepet és ha van rá lehetőség, beszélgessen olyanokkal, akik oda járnak. Az utóbbira elviekben jó lehetőséget adhatna a gólyatábor, a gyakorlatban az inkább az évfolyamtársakkal való ismerkedésről és a bulizásról szól – ami klassz, de nem árt, ha ezen kívül is van lehetőség megszemlélni az egyetemet. Sok egyetem honlapján vannak hallgatói fórumok, Facebook-csoportok, itt is találhat a gyerek segítőkész felsőbb évest.
Jó indítás, ha a gyerek nem a beiratkozás napján jár először az egyetemi városban, és sikerül időben felderítenie, hogy a lakhelyéhez közel hol van bolt, gyógyszertár, posta, hol lesz az új háziorvosa és milyen a tömegközlekedés nappal és éjszaka. Az sem árt, ha otthon már elkezdtük önállóságra nevelni és mire leérettségizik, megtanul takarítani, mosni, csekkeket feladni, bevásárolni, nyakkendőt kötni, vonatjegyet venni, vasalni és néhány alapvető ételt elkészíteni. Nemtől függetlenül.
Honnan látom, ha mégis depressziós lett?
Ha néha szomorú a gyerek és esetenként honvágya van, megijed a terheléstől, sír a szülei vagy a gyerekkori barátai után, az teljesen normális. Depresszióra akkor kell gyanakodni, ha két héten keresztül a napok többségében egész nap lehangolt, örömtelen, nyugtalan, esetleg apróságok is azonnal felbosszantják, dührohamai vannak.
A depresszió egyik fő tünete az örömképesség elvesztése, azaz korábban szeretett hobbik, tevékenységek sem okoznak már örömet ilyenkor. A túl sok alvás vagy álmatlanság, az étvágytalanság vagy a túlevés egyaránt jellemző lehet. Depressziós tünet a lelassult gondolkodás és beszéd, valamint a döntésképtelenség. A depressziós páciens gyakran leértékeli magát, bűntudata van apróságok miatt is, feleslegesnek, értéktelennek érzi magát, esetleg öngyilkossági gondolatai vannak. Néha a depresszió testi tünetek formájában jelentkezik: gyomorfájás, emésztési gondok, fejfájás.
Mit tegyünk?
A depresszió ugyan elmúlhat magától is, de az biztosan nem segít, ha kitartóan ismételgetjük, hogy „szedd már össze magad”. Az egyik legjobb antidepresszáns a sport, azaz bátorítsuk a gyereket, hogy vigye magával a futócipőjét – konkrétan ismerünk olyat, akit a stepaerobik-edző gyógyított ki a főiskoláskori lehangoltságából. Nem muszáj sem profi módon, sem versenyszerűen sportolni, annak is van antidepresszív hatása, ha otthon mozog a fitnesz DVD-re.
Sok egyetemen, főiskolán van már itthon is a hallgatók számára elérhető pszichés segítség, illetve tanácsadás pszichológus vagy orvos formájában. Az itt dolgozók általában eléggé tapasztaltak ezen a téren, azaz érdemes felkeresni, ha egyetemünkön van ilyen. Ha nincs ilyen lehetőség, ha komolyabb a probléma vagy gyógyszeres segítségre is szükség van, akkor a lakóhely szerinti területileg illetékes pszichiátriai szakrendelő nyújt segítséget, ahová az állandó lakcímünk és a tartózkodási helyünk szerint is elmehetünk. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány lelki segélyvonala ma már nem csak telefonon, hanem cseten és e-mailen is elérhető.
