Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A felismerés 97 százalékos, és azonosították, melyik agyterület megváltozott működése okozza a szindrómát.
Az autizmus nehézsége már a diagnózisnál elkezdődik, ugyanis a jelenleg rendelkezésre álló módszerek segítségével nehéz felállítani a pontos kórismét. A pittsburgh-i Carnegie Mellon egyetem kutatói most olyan eredményekkel álltak elő, amelyek forradalmasíthatják a betegség felismerését.
A kutatók funkcionális MRI vizsgálatot alkalmaztak, amelynek révén az egyes agyterületek működés közben válnak láthatóvá, és akitivtásuk is mérhető. Ez a vizsgálat nem újdonság. Azonban azt is észrevették, hogy a társas érintkezésért felelős agyterületek aktivitása nagyon eltér az autista és a nem autista személyek agyában.
Konkrétabban: amikor az autisták társas kapcsolatokon gondolkodtak, az ő agyukban hiányzott a saját magukat reprezentáló agyterület aktivitása. Ez a különbség 97 százalékos pontossággal elkülönítette egymástól az autista és az egészséges személyeket, ami elég jó eredménynek számít.
Ez az első alkalom, hogy egy konkrét és fMRI-vel láthatóvá tehető gondolkodási mintázatot valamilyen pszichés zavarral sikerül összefüggésbe hozni. Az autista személyek egyik tünete a szociális ügyetlenség, és most a társas érintkezés során felmerülő nehézségek biológiai alapját is sikerült láthatóvá és mérhetővé tenni.
Banán vagy szék?
A kutatócsoport mostani eredményeit több éves munka előzte meg, amely szintén elképesztően érdekes: egy olyan módszeren dolgoztak ugyanis, amelynek révén az agy vizsgálata során „láthatóvá tehetők” a vizsgált személy gondolatai. Nagyjából hat évvel ezelőtt eljutottak odáig, hogy a funkcionáls MRI vizsgálattal szemlélt agy alapján meg tudták mondani, mit gondolhat éppen az MR-készülékben lévő illető. Természetesen nem bonyolult gondolatmenetekről volt szó: betették a vizsgálati személyt a gépbe, majd azt mondták neki, gondoljon egy székre, banánra vagy házra. Az agyi aktivitása alapján a kutatók képesek voltak kitalálni, hogy az illető a fentiek közül melyikre gondolt.
További érdekesség, hogy ezek az agyi aktivitásbeli mintázatok a különféle emberek esetében nagyon hasonlóak voltak. Vagyis ha több különböző ember a banánra gondol, mindegyiknek nagyjából ugyanaz az idegrendszeri hálózata aktiválódik.
Dicséret vagy megaláztatás?
A kutatók a fenti eredményeken felbátorodva az alábbi vizsgálatot tervezték meg: 17 magasan funckionáló autistát (vagyis olyat, akinél a betegség nem okoz intellektuális zavart, csupán a szociális készségek zavarát) és 17 ugyanolyan életkorú és intelligenciahányadosú, de nem autista személyt hasonlítottak össze. Mindegyiknek nyolc, társas érintkezést vagy viszonyt kifejező szóra kellett egymás után gondolnia. Ezek voltak azok: dicsér, megsért, imád, utál, megölel, megrúg, bátorít és megaláz. Eközben a kutatók mérték az fMRI-készülékkel az alanyok agyi aktivitásmintázatát, vagyis azt, hogy az adott dologra való gondoláskor melyik agyterületeik milyen elrendezésben akívak.
Imád és megölel
Az autisták és a nem autisták között két szó esetén találtak jelentős különbséget, ez a két kifejezés pedig az imád és a megölel voltak. Amikor ezekre a kifejezésekre gondoltak, az autisták agyában nem aktiválódott a hátsó cinguláris kéreg nevű agyterület. Az egészséges személyeknél ez a terület is aktív volt.
Az adatok elemzése során kiderült, hogy ez a különbség olyan kifejezett, hogy 97 százalékos pontossággal megállapítható belőle, autista-e az illető vagy sem. A fenti agyterület a saját magunk agyi reprezentációjával van összefüggésben, vagyis azzal, hogy magunkra, mint személyre hogyan gondolunk páldául a társas érintkezés során.
A kutatók szerint az autizmus egyik biológiai alapja ez az eltérés, vagyis a hátsó cinguláris kéreg megváltozott működése lehet, és szerintük elég valószínű, hogy már csecsemőkorban megvan maga az agyi eltérés. Egyéb, korábbi vizsgálatok ugyanis már hat hónapos, később autizmussal diagnosztizált csecsemők agyában találtak eltéréseket, a társas érintkezés problémái pedig többnyire fél-egyéves kor után válnak szembeötlővé ezeknél a gyerekeknél. A szerzők abban bíznak, hogy a fentiek tudatában célzottabban lehet majd fejleszteni az autista gyermekeket.
Ha magasan funkcionál, minek fejleszteni?
Az autizmus megjelenési formái széles skálán mozognak: a súlyos szellemi visszamaradással járó kórformák mellett teljes és sikeres életet élő személyeket is találunk. Emiatt a szakirodalomban inkább autizmus spekrtumról szokás beszélni.
Egyes nézetek szerint a zavar nem is igazából betegség, hanem az emberi sokféleség egyik megjelenési formája: vagyis vannak olyan emberek, akik máshogy gondolkodnak a társas érintkezésről, mint a nagy többség. A neurodiverzitás, vagyis az idegrendszeri sokféleség koncepciójának hívei ezért a gyógyítási törekvéseket is gyakran ellenzik: szerintük a társadalomnak el kellene viselnie, hogy nem mindenki egyforma. Ugyanakkor tény, hogy a jelen társadalmi környezetben az autista vonások többnyire hátrányt jelentenek az illető számára, és fejlesztés nélkül sokat ronthatnak az életminőségén.
