Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gyerekek agya és csontvelője több sugárzást nyel el. Azért nem kell rögtön offline erdei házba költözni, csak tartsanak be néhány óvintézkedést.
A drót nélküli kommunikációs eszközök, magyarul a mobiltelefonok káros hatását már régóta kutatják, némiképp ellentmondó eredményekkel. Nemrég jelent meg egy friss összefoglaló tanulmány, amelynek tanulsága szerint ezek az eszközök a kibocsátott mikrohullámú sugárzás miatt kiemelten veszélyesek lehetnek a kisgyermekek és a még meg nem született magzatok egészségére.
A gyerekek agya sérülékenyebb
A tanulmány szerzői sokféle forrásból dolgoztak: áttekintették az eddig a mobiltelefonhasználat és a betegségek gyakorisága témájában megjelent orvosi cikkeket, de foglalkoztak a telefonok mikrohullámkibocsátását mérő adatokkal, és összevetették a kormányzati és a telefongyártók által kiadott dokumentumokat is. Arra a következtetésre jutottak, hogy a gyerekekre és a magzatokra, különösen az idegrendszerükre ártalmas a telefonok sugárzása.
Ennek az az oka, hogy a babák és gyermekek koponyacsontja vékonyabb, agyszövetük pedig felépítéséből és az agy relatíve kisebb méretéből adódóan jobban elnyeli a szóban forgó hullámokat a felnőtttekéhez képest. A magzatok a leginkább veszélyeztetettek, mert az ő idegrendszerük még csak most van kialakulóban, a mikrohullámok hatására pedig zavart szenvedhet az idegsejteket megóvó és tápláló sejtek, az úgynevezett mielinhüvely fejlődése.
A gyerekek agya a fenti különbségek miatt a mikrohullámok kétszeresét nyeli el a felnőtt agyhoz képest. A csontvelő esetében még ennél is rosszabb a helyzet: a gyerekcsontvelő tízszer annyi mikrohullámú sugárzást fog fel, mint a felnőtteké.
A mikrohullámmal működő kommunikációs eszközöket illetően szabályozásokat is kiadnak, erre sok esetben az adott ország törvénykezése kötelezi a gyártókat. ennek köszönhetően például az okostelefon, laptop- és tabletgyártók kötelesek megadni, milyen messze kell tartanunk a testünktől az adott eszközt ahhoz, hogy ne érjen minket káros dózisú sugárzás.
Laptopok és tabletek esetében jelenleg általában 20 cm-ben határozzák meg ezt a távolságot. Akkor most álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át, mennyi húsz centi, és mikor tartottuk utoljára ennél közelebb magunkhoz a kütyüt. Például az ölünkben.
További gond, hogy ezeket a szabályokat nem igazán frissítik, a jelenlegi húsz centit még abban az időben állapították meg, amikor azt gondoltuk, hogy leginkább a túlmelegedés okozhat szöveti károsodást, a mikrohullámmal kevésbé számoltunk. Pedig hosszútávon ez utóbbinak a káros hatásai kifejezettebbek lehetnek.
Veszélyes játékok
Az eddigi kutatások kissé ellentmondásosak ebben a tekintetben. Mindenesetre, úgy tűnik, hogy egyes tumortípusok kialakulásának kockázatát növeli a kommunikációs eszközök és egyes, szintén nem ionizáló sugárzást kibocsátó játékok használata. Ezek közé tartoznak a rosszindulatú agytumorok bizonyos fajtái és a hallóideg daganatai.
A szakértők szerint még nincs elég adat, illetve elég jól tervezett kutatás a témában ahhoz, hogy biztosak lehessünk a mobileszközök bűnösségében: konkrétan abban nem biztosak, hogy kizárólag a mobileszközök a ludasak, vagy más környezeti faktorok hatása is felelőssé tehető a fenti tumorok kockázatának növekedésében. Ezért jobb és alaposabb kutatásokra van még szükség ahhoz, hogy kimondhassák a végső szót, de adddig is óvatosságra intenek.
Dr. Lunsford, a téma egyik kutatója szerint „nem valószínű, hogy a mobiltelefonok valaha eltűnnének; összességében ezek az eszközök egyébként is jóval több életet mentenek meg, mint amennyit esetleg követelhetnek. A digitális gyermekjátékok esetében azonban jóval óvatosabbnak kell lennünk”. Bár a gyerekek imádják az ilyesmit, a miénk legalábbis odavan a nyomogatható, zenélő, kijelzős holmiért, valószínűleg nincs feltétlenül szükség arra, hogy kétéves gyerekek tableten nézzék az esti mesét és okostelefonnal játsszanak.
Az összefoglaló tanulmány szerzői is a gyerekjátékok veszélyeire figyelmeztetnek leginkább. A piacon ugyanis rengeteg olyan, mikrohullámot kibocsátó játékot árulnak, amelynek a hosszútávú veszélyeivel még nem vagyunk tisztában – „csak” annyit tudunk, hogy ezek a sugarak kísérleti körülmények között idegrendszeri tumorokat képesek okozni, és hogy a gyerekek agya jobban elnyeli a sugarat. A potenciálisan tumorkeltő sugárzások annál nagyobb kockázatot jelentenek, minél kisebb a gyerek (mivel annál jobban elnyeli őket a fiatal agyszövete és annál vékonyabb a koponyacsontja is.)
Akkor most rákot okoznak vagy nem?
Nem tudjuk biztosan. A tumorkeltő sugárzások nagyjából harminc év alatt okoznak ugyanis kimutatható tumorokat, a mobileszközök ilyen széles körű elterjedése pedig csak az utóbbi évtizedekben történt (harminc évvel ezelőtt még nem volt minden gyereknek okostelója). Ehhez tehát több idő és jól kidolgozott követéses vizsgálatok szükségesek. A glioblasztóma (egy rosszindulatú agytumor) ugyanakkor egyre gyakoribb például az USÁ-ban és Dániában, ami egyes szakértők szerint épp a mobilok elterjedésének köszönhető.
A pontos összefüggés, illetve a kockázat mértéke azonban vitatott. Egy idei, francia vizsgálat szerint a hétköznapi mobiltelefonhasználat nem, de az átlagosnál gyakoribb, igen rendszeres telefonhasználat már növelte kétféle agytumor kockázatát is. A WHO besorolása szerint a rádiófrekvenciás elekromágneses mezők a 2B, azaz potenciálisan tumorkeltő csoportba tartoznak.
Nem kell pánikba esni
Azért még nem kell azonnal kiköttetni a wifit, eldobni az okostelefont, és egy offline erdei házikóba költözni gyerekestül. A szerzők szerint az a fontos, hogy tisztában legyünk a mobileszközök veszélyeivel és a veszélyek tudatában, okosan használjuk azokat: az autók is nagyon veszélyes eszközök, mégis, a potenciális veszélyek tudatában lehet velük okosan bánni.
Azonban míg azt mindenki tudja, hogy autóval balesetet lehet szenvedni, be kell kötni a biztonsági övet, betartani a sebességhatárt, nem meginni a fagyálló folyadékot és nem belélegezni a kipufogógázt, a mobileszközök veszélyeivel kevésbé vannak tisztában az emberek, így óvintézkedéseket sem tesznek.
De mégis, milyen óvintézkedést tegyünk?
A kutatók ezt is összegyűjtötték nekünk:
- Legfontosabb a távolság: a sugárzás erőssége a távolsággal sokszorosan csökken, azaz minél messzebb tartjuk magunktól a kütyüt, annál kevesebb sugárzás ér. Ha a mobiltelefont közvetlenül a fülemhez szorítom, akkor tízezerszer annyi sugárzást kapok, mintha 15 centire tartanám magamtól. Persze, ez kényelmetlen, ki kell hangosítani vagy fülhallgatót és mikrofont venni hozzá.
- A mobiltelefon csak akkor nem sugázoz, amikor ki van kapcsolva. Ezért bekapcsolt állapotban, ha épp nem használjuk, akkor is tartsuk minél messzebbre a testünktől: ne a mellényzsebben, hanem a kézitáskában.
- Tarstuk távol a mobiltelefont terhes nők hasától, és semmiképp ne telefonáljunk vagy tabletezzünk szoptatás közben (!!!). A babamonitort ne tegyük a baba ágyába, hanem minél messzebb legyen a gyerek fejétől.
- A gyerek hálószobájában ne legyen mobileszköz éjszaka. Egy felmérés szerint a kiskamaszok és tinédzserek háromnegyede a telefonjával a párnája alatt alszik, ez pedig túlzottan közel van az agyszövethez.
- A tumorkeltő sugárzás kockázatnövelő hatása összeadódik, azaz összességében az életünk során kapott sugár számít. Ezért érdemes minél kevesebb órát tölteni mobileszközök használatával. A vezetékes telefon és a vezetékes internet (amin lehet Skype-olni) nem bocsát ki egyáltalán sugárzást, ezért amikor csak tehetjük, inkább ezeket vegyük igénybe.
- Az otthoni wifi-routert olyan helyre tegyük, ahol a legkevesebb időt töltjük, de legalábbis oda, ahol a gyerekek nem töltenek sok időt.
- Figyelmeztessük a fiainkat, hogy sose tegyék a telefont a nadrágjuk elülső zsebébe (habár a bizonyítékok még hiányosak, de nem kizárt, hogy károsítja a spermiumokat), lányainkat pedig, hogy sose tegyék a telefont a melltartójukba ( növelheti a mellrák-kockázatot).
