A "te még ehhez kicsi vagy" szabványválasszal öngólt rúgunk. A pszichológus arról, mit mondjunk, hogyan védjük meg a drogtól, piától, videójátékoktól.
Jó pár dolog van, amivel szeretnénk, ha minél később/sohasem találkozna a gyerekünk. Óvjuk a csemetéket bizonyos szerektől, tevékenységektől, mindentől, ami szerintünk nem hasznos, vagy ami a mi kultúránkban csak a felnőtteknek megengedett. Nemrég megjelent egy cikk egy szülő tollából, aki, miután visszakapta nyolcéves lányának kölcsönadott telefonját, azt látta, egy pornó oldal nyílik meg rajta, mint legutóbb látogatott oldal. Mint kiderült, a honlapot egy másik, tízéves lány szerette volna megismertetni nála fiatalabb barátnőivel, de szerencsés módon lemerült a készülék.
Bizonyos dolgokkal, például cigarettával, alkohollal, pornóval előbb-utóbb minden gyerek találkozik. Nem feltétlenül azért, mert őt érdekli, de lesz az iskolában, ismeretségben olyan idősebb, vagy egyszerűen jól értesült gyerek, aki megmutatja, megkínálja, mesél róla – arról, amit minél idősebb koráig távol tartana a szülő. Jó néhány kérdés felmerül ilyenkor. Menjünk-e elébe a témának, hogy felkészülten érje a gyereket a találkozás, vagy azzal csak felkeltjük az érdeklődését? Mit mutassunk meg neki, mitől tiltsuk kategorikusan? Egyáltalán mit mondjunk azon túl, hogy „ez még nem neked való”? Ha nem jó, miért nem, ha tilos, miért az?
Le kell szögezni, illúzió, hogy lehetne úgy gyereket nevelni, hogy ne jelöljön ki a szülő egyértelmű határokat, ahova tilos a belépés. Még a Harry Potterben is - ami sok lélektani jelenség frappáns, szimbolikus megjelenítését tartalmazza- van Tiltott Rengeteg, egy veszélyes erdő, ahova csak megfelelő kísérettel, vagy alapos felkészülés, érés és gyakorlás után ajánlatos belépni.
A gyermek számára is van „tiltott rengeteg”, vannak tabuk, akárcsak a felnőtt számára. Sokféle tabu van, köztük olyan, ami mindig, minden körülmények között tilos, például a szülő megütése, és olyan, ami korlátok között megengedett. Például tegyük fel, hogy nem ihat kávét a csemete, de azért ehet a tiramisuból, vagy egyszer-egyszer elszopogathat egy kávéba mártott kockacukrot.
Fontos, hogy a tabu nem jelenti, hogy az adott dologról ne lenne szabad beszélni, kérdezni, hogy azt az érzést kellene kelteni a gyermekben, a puszta érdeklődés is szégyellnivaló. A szex és a pornó jellegzetesen olyan terület, ami valóságosan nem része a szülő és gyermek kapcsolatának, de a szülő feladata felkészíteni a gyermeket a témában. Nemcsak információkkal, hanem érzelmi közlésekkel is, az attitűdje átadásával. Ahogy a szexuális felvilágosítás kapcsán már felmerült, úgy a pornóra is igaz, hogy az időzítést leginkább a gyermek kérdései, és aktuális helyzetek határozzák meg, melyek kapcsán szóba kerül a téma.
A szituáció hasonlíthat a cikkben leírtakhoz, mikor egy barát révén kerül kapcsolatba vele a gyermek, de nem mindig ilyen élesen merül fel, lehet, hogy egy ismerős mesél valamit, akár csak viccelődik, és elhangzik a pornó szó, a csemete pedig rákérdez, az mi. Ilyenkor nem érdemes zavartan nevetgélve legyintgetni, hogy korai még neked erről tudni, ez csak arra jó, hogy kirekesztettnek érezze magát a gyermek, hiszen a többieknek van egy közös titka, amiből őt kizárják. A másik véglet sem szerencsés: ha annyi volt a kérdés „mi az a pornó”, nincs szükség fél órás előadásra videódemonstrációval egybekötve.
A konkrét válasz azon is múlik, mit gondol a szülő a témáról. Biztosan másképp hangzik egy vallásos, konzervatív anya vagy apa felelete, aki egyértelműen elítélendőnek tartja a pornót, mint azé, aki fogyasztója, vagy elfogadhatónak tekinti a pornónézést. Bizonyos szempontból könnyebb dolga van az előbbi csoportnak, mert el tudja mondani, szerinte mi a probléma a pornóval, míg az utóbbi csoportba tartozó szülőnek azt kell elfogadtatni a gyermekkel, hogy ő még kicsi ehhez.
Ez a leggyakrabban elhangzó mondat, ezt azonban nem szeretik hallani a gyerekek, és nem is ideális arra, hogy távol tartsa őket, sőt, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy valami nagyon izgalmas felnőtt dologról van szó, amire még egy kicsit várni kell. Ehelyett érdemesebb valami ilyesmit mondani: „nem szeretném, ha pornóból ismernéd meg, mi a szex, mert amit ott látnál, az nem hasonlít a valóságos szexre”.
Van, akiben felmerül, csökkentheti a gyermek érdeklődését, és megelőzheti a téma túlmisztifikálását, ha együtt megnéz egy kis, lehetőleg ízléses pornó jelenetet a gyerekkel. Gusztus kérdése, én azért nem pártolnám, mert a nemiség a gyermek életének olyan szelete, ami rajta kívül csak majdani párjára tartozik, és a szülő nem részese ennek a világnak. Így a közös pornónézés sem feltétlenül ajánlható, még ha nem is a szexuális izgalom átélése a cél. Előbb-utóbb hozzájut a gyermek, hogy lásson pornót, a szülő nem azzal segít, ha mellette van első alkalommal, hanem ha felkészíti arra, helyén tudja kezelni ezt az élményt.
A pornóra is igaz, ami oly sok potenciálisan veszélyes terepére az életnek, mint az alkoholra, a videó játékokra, az erőszakos filmekre: a gyermek igazi védelme nem abban áll, hogy közvetlenül ezekről informáljuk, illetve kontrolláljuk a fogyasztásukat, bár ez is fontos. De ami valójában megvédi attól, hogy a rabjává váljon valamilyen szokásnak, hogyha rendben van az önértékelése, az emberi kapcsolatai, a világhoz való viszonya. Persze, ez meglehetősen tág megfogalmazás, de mégis igaz: ha általánosságban rendben van, akkor nem lesz annyi hely az életében sem a pornó, sem más szenvedély számára, hogy kiszorítsa az igazán fontos dolgokat.
