Ha nem tudsz kompromisszumokat kötni vagy a munka vagy a család javára, és beismerni, hogy neked sem megy minden tökéletesen, hamar elér a depresszió.
A karrier és a gyereknevelés, a családi élet összehangolása nem egyszerű mutatvány, ezt sok reflektorfényben lévő anyuka is bevallja. Egy új amerikai szociológiai vizsgálat arra jutott, hogy azok a nők, akik csökönyösen ragaszkodnak ahhoz, hogy nekik mindez igenis tökéletesen sikerülni fog, sokkal nagyobb eséllyel lesznek depressziósak, mint azok, akik beismerik, hogy nem megy minden úgy, ahogy szeretnék. Az otthon maradó anyák azonban még rosszabb helyzetben vannak.
A háztartásbeliként otthon maradó anyák sokkal nagyobb eséllyel lesznek depressziósak, mint dolgozó társaik, habár tköztük is van egy erősen veszélyeztetett csoport, mégpedig azok, akik beveszik a szuperanya-mítoszt - számolt be egy kutatásról az Eurekalert.
A tanulmány szerint azok a nők, akik úgy álltak hozzá, hogy a munkájukat majd könnyen, gyorsan összehangolják a családi életükkel, magasabb arányban mutattak depressziós tüneteket, mint azok, akik hajlandóak voltak lemondani néhány karrierjükkel vagy gyerekneveléssel kapcsolatos elképzelésükről azért, hogy egyensúlyban legyen a munka és a magánélet.
"Próbálják a nőknek eladni azt a sztorit, hogy mindenre képesek egyszerre, de sajnos a legtöbb munkahelyet még mindig gyermektelen alkalmazottakra "tervezték"" - mondta a kutatás vezetője, Katrina Leupp, a University of Washington szociológia szakos végzőse. "A valóságban azonban a munka és a magánélet összehangolása áldozatokat igényel, például kevesebb munkaórát. Nem lehetetlen létrehozni az egyensúlyt, de akkor néhány dologból engedni kell."
Leupp azután jutott erre a következtetésre, hogy egy korábbi, az amerikai Munkaügyi Minisztérium által végzett kutatásból kiválasztott 1600 házas nő adatait vizsgálta. A longitudinális vizsgálat ugyanazokat az embereket interjúvolta meg életük különböző szakaszaiban. Fiatal felnőttként arra kérték őket, hogy különböző, a munka-magánélet arányára vonatkozó állításokat rangsoroljanak aszerint, hogy mennyire értenek vele egyet. A mondatok közt szerepelt például az, hogy "Egy nő akkor a legboldogabb, ha otthon maradhat a gyerekeivel" vagy "A dolgozó anyák miatt növekszik a fiatalkorú bűnözés".
Leupp aztán 40 éves korukban mérte fel ugyanezeknek a nőknek a depressziószintjét. Úgy találta, hogy a háztartásbeli anyák egyértelműen több depressziós szimptómát mutatnak, mint dolgozó társaik, ami egybevág más hasonló, korábbi kutatások eredményével. "Egy állás mindenképpen jó hatással van az anyák testi és szellemi egészségére, még a házastárs rosszallásától függetlenül is, vagy épp attól függetlenül, hogy teljes vagy részmunkaidőben teszik."
Azok a dolgozó nők azonban, akik fiatal korukban felvették a szuperanya-attitűdöt, és következetesen azt a nézetet képviselték, hogy a karrier és a család összeegyeztethető, jobban ki vannak téve a depresszió veszélyének, mint azok, akik realisztikusabb nézeteket vallottak. "Azok, akik sejtették, hogy ez nem fog könnyen menni, azt is könnyebben elfogadták, hogy tényleg nem tudnak mindent úgy csinálni, ahogy ideális lenne" - mondta a kutató. Ezek a nők könnyebben optimalizálnak, például bűntudat nélkül mennek el korábban a munkából a gyerekekért, és Leupp szerint kevesebb jelét mutatták a depressziónak.
De a másik csoport, akik szerint a munkát és a családi életet kielégítően, kompromisszumok nélkül össze lehet egyeztetni, kudarcként élheti meg azt, ha nem sikerül a vágyott ideált megvalósítani. Ez pedig bűntudatot és frusztrációt okoz, ami a depressziós tünetek növekedését okozhatja a szuperanyáknál. "A szuperanyák általában jobban elvárják a fair bánásmódot, ezért az is érthető, ha jobban zavarja őket, hogy a háztartás körüli tennivalókból egyenlőtlenül sok szakad rájuk" - mondta Leupp.
És hogy segítsenek-e a szuperapák? Lehet, hogy nem ártana. Bár őket nem kutatta külön a szociológus, a női alanyok elmondása alapján a férfiak például nem hagyják abba a munkát hamarabb a gyereknevelés érdekében. "Mindent összevetve a munka hasznos, és jó hatással van az anyák egészségére, de a jobb pszichés állapot érdekében el kellene fogadniuk, hogy ők sem képesek mindenre" - ajánlotta a kutató.
Ti küzdötök még a szuperanya státuszért?
