"Akinek a lába hatos, az a baba csodálatos". Varró Dániel kisbabáknak írt mondókái minden gyereket és felnőttet garantáltan levesznek a lábukról.
A megszokott, sokszor már unalmas mondókákkal szemben mutat alternatívát Varró Dániel új mondókáskötete, az Akinek a lába hatos. A kifejezetten csecsemők számára készült versikék bájos, humoros és nem utolsó sorban praktikus módon járják körül a babák és szüleik mindennapjait: újdonsült szülőknek, nemrég született babáknak kihagyhatatlan.
„Nem az összes étel kebel, / ebben bárhogy kételkedel. / S nem is minden kebel étel, / apukádé pont kivétel” – zárja rövidre a még szopizó babák gyakori tévedéséből adódó félreértést Varró Dániel új kötetében. Az Akinek a lába hatos című mondókáskönyv kifejezetten kisbabák számára készült „korszerű mondókákat” tartalmaz, és garantáltan jókedvre deríti még a csecsemőgondozásban végkimerült anyukákat-apukákat is.
Praktikus használati utasítás minden mondókához
A korszerűség ugyanis elsősorban arra vonatkozik, hogy a költő minden egyes versike mellé pontos használati utasítást mellékel, nevezetesen, hogy mikor, milyen helyzetekben javallott az adott mondókát mondogatni. Akad itt „elfoglalt”, „vékony hangon sipákoló”, vagy éppen „hazafias” csecsemőknek szóló vers, de akkor sem maradunk üres kézzel, ha éppen nem tudjuk, hogy „miért nyí” a baba, vagy ha fürdetéshez, "lábpuszilgatáshoz" keresünk megfelelő szavakat.
Varró Dániel már a kezdetektől bizonyította, hogy különös érzékkel képes megtalálni a gyerekek világát nyitó kulcsokat, a művei ráadásul – függetlenül az eredetileg belőtt célcsoporttól (már ha van ilyen) – a felnőtteket is kivétel nélkül magukba szippantják. Remek példa erre a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregény, amely nem csak a gyereknyelv és a mindennapi szóhasználat beépítésének, hanem sodró történetmesélésének és az általános műveltséget erősítő, rejtett információinak köszönhetően is telitalálat.
Az illusztrációk felteszik az i-re a pontot
Legújabb kötetét, az Akinek a lába hatost Maros Krisztina illusztrációi egészítik ki, így a folyamatos vigyorgástól kísért szövegekhez hasonlóan kellemes vizuális élmény társul. Ahogy az a kötet Tranzit Art Caféban megrendezett bemutatóján kiderült, a verseket nem más, mint a szerző néhány hónapos kisfia, Misi ihlette. „Nem tudtam elképzelni, hogy ez ilyen intenzív érzés, a szerelemhez tudnám hasonlítani” – mondta Varró Dániel az apaságról. Maros Krisztina hozzátette: az első pillanattól kedvelte a költő verseit, emellett neki is van három gyereke, akikkel természetesen átélték ezeket a jól ismert – és a versekben megjelenő – helyzeteket, így jókat kacagott azokon.
A minden egyes mondókához csatolt instrukciók kapcsán a szerző elmondta: feleségével beszereztek jó pár mondókáskönyvet, és úgy látták, hogy a használati utasítás műfaji követelmény, így ő sem mellőzte ezt a humoros adalékot. A költő úgy tapasztalta, hogy egyévesnél kisebb babák számára nem nagyon akad mondókáskönyv, ezért, illetve saját kisfia, Misi érdeklődésének tárgyait figyelembe véve írta meg verseit.
Mákkal teli zsák helyett billentyűzet és mindennapi apróságok
A „hátamon a zsákom”-féle, a mindennapi tapasztalattól meglehetősen messze eső mondókák helyett a költő így olyan tárgyakat emel a középpontba, mint például a billentyűzet, a pelenkázás, vagy éppen az aludni nem akaró babával közös éjszakázás.
Aki humorral, bájjal és némi praktikummal szeretné átszőni a kisbabájával töltött időt, cseppet sem nyúl mellé Varró Dániel versikéivel, amelyek sok iróniával és nem utolsó sorban csupa szeretettel mesélnek a minden szülő esetében adott, ám mindig egyedi, megismételhetetlen babázós élményekről.
