Az én legkisebbik gyerekem a környék imádnivaló tündérkéje lett, barátnőmé pedig a "játszótér rossza" - ez feszültséget okoz.
Legjobb barátnőmmel (legyen a posztban Márta a neve) gyerekkorunk óta elválaszthatatlanok vagyunk, közel lakunk egymáshoz és pár hónap eltéréssel született gyerekünk, nekem "többedik", neki első. Együtt jártunk mindenfelé, játszótérre, baba-mama tornára, közös babás programokat szerveztünk és egy darabig minden tökéletesen működött, ám egyszer puszta jó szándékból megfogalmaztam egy kritikát a gyereknevelési szokásaival kapcsolatosan. Nevezetesen megjegyeztem, hogy nem valami okos dolog, hogy a gyerek soha nem iszik vizet, a kakaóscsiga-evést cukrozott gyümölcslével öblíti le és túró rudit kap E-számos gyerekjoghurt kíséretében uzsonnára. Tudom, tudom - ahogy a homáros kollégák mondanák - szarjon sünt az ilyen, aki belepofázik más dolgaiba, hiszen én sem vagyok épp példaképnek való, de úgy éreztem, mivel ennyire jóban vagyunk, bírni fogja a kritikát. Hát nem így történt - sértődés volt jó ideig.
Azután ahogy nőttek a kicsik egyre rosszabb lett a helyzet. Az én legkisebbik gyerekem a környék imádnivaló tündérkéje lett, barátnőmé pedig a "játszótér rossza" - hiába, ez egy kis közösség, lassan elmaradoztak a gyerekes kertibuli meghívások nála, míg mi folyton itt meg ott vendégeskedtünk (bár miatta sokszor inkább lemondtam ezeket). Kívülről elég jól láttam, hol cseszi el a dolgokat Márta, de az első besült kritizálás/segíteni akarás után már óvatos voltam. Most ott tartunk, hogy ritkultak a találkozásaink, ő valahol még mindig az én jó fej és laza barátném, de a gyerekével kapcsolatosan nem tűr el semmi kritikát, még apró jó tanácsot sem fogad el. Ha szóba kerül valami ilyesmi, akkor jön a betonfal és a hátat fordítás.
Próbálkoztam azzal, hogy kérek tőle én is tanácsot, ne érezze úgy, hogy okoskodom csak folyton. Sokszor panaszkodom neki a hisztis srácaimról, mégis csak mélyül a szakadék, mert nekem sincsenek kötélidegeim, hogy a gyerekeim gyepálását hetente többször szótlanul tűrjem az ő kertjükben.
Miért is írom le ezeket a dolgokat? Azt gondolom, hogy nem csak én találkoztam egyedül ezzel a problémával, van ahol családon belül is vannak angyali gyermek - ördögi kölök ellentétpárok, gondolom ez még durvább lehet. Reménykedem benne, hogy van, aki már átjutott ezen a fázison, ahol most én tartok és jó megoldást talált, abban is bízom, hogy vannak olyan anyukák, akik nehezebben kezelhető gyerekkel rendelkeznek és tudják a hozzászólásokban az ő szemszögükből láttatni a dolgot.
Mária
