Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nehéz ugyan elhinni, de a most hintőportól illatozó babánk hamarosan az iskolapadot fogja firkálgatni, s mi eljutunk arra a felismerésre, hogy lassan-lassan jó lenne már terelgetni valami felé, ha eddig nem tettük meg.
Nehéz ugyan elhinni, de a most hintőportól illatozó babánk hamarosan az iskolapadot fogja firkálgatni, s mi eljutunk arra a felismerésre, hogy lassan-lassan jó lenne már terelgetni valami felé, ha eddig nem tettük meg. Bár egyelőre csak annyira bosszant fel a tandíj (vagy annak hiánya), mint egy rossz műsor a tévében, higgyük el, hamarosan olyan mértékben fogjuk átlátni a hazai oktatási rendszert, minden előnyével, hátrányával együtt, mint most a Minimax havi repertoárját. Így hát, hogy ne tompuljon el teljesen az agyunk a GYED-GYES alatt, vizsgáljuk meg Pityu oktatásügyi és munkaerő-piaci versenyképességét.
Biztosan mindenki álmodozott már arról, vagy legalább is átsuhant a fején, hogy Pityuka vajon mi lesz, ha benő a feje lágya. Természetesen orvos. Vagy ügyvéd. Esetleg közgazdász. Mert ezek olyan jól csengő, pénzileg jól csilingelő szakmák. Azt viszont végképp nem tudom, hogy hányan gondoltak könnyes szemmel arra, hogy Pityu de ügyes pék, vagy asztalos, esetleg tehetséges műszerész lesz majd. Mert azt már ma is be kell látnunk, hogy egyes szakmák egyrészt túltelítettek, másrészt pedig hihetetlen hiány van a jó szakmunkások között. Mert ugye nem akarunk a gyerekeinkből CSAK szakképesített embert faragni, minimum legyen egy diplomája. Esetleg kettő, abból baj nem lehet. Aztán majd eldöntheti később, hogy azzal, vagy esetleg wc-papírral óhajtja törölgetni a fenekét. Merre tereljük tehát a gyereket? Egyáltalán mi jó irányban haladunk?
Az oktatás objektív színvonala már az általános iskolai képzésben is megmutatkozik. A nemzetközi PISA teszt alapján, ami többek között a 15 éves diákok szövegértési készségét méri, Magyarország más közép- és kelet-európai és a fejlettebb régi EU tagállamokkal együtt a gyenge középmezőnybe tartozik (Az Egyesült Királyságot, Portugáliát, Spanyolországot és Görögországot előzzük csak meg). A magyar fiatalok matematikai készsége ennél jobb, de gyengébb, mint a legtöbb vizsgált országban.
Magyarországon a felsőfokú végzettségűek aránya alacsonyabb, mint a fejlett EU-országokban, de magasabb, mint Csehországban, Szlovéniában, vagy Portugáliában. A felsőoktatásban résztvevők száma az utóbbi időben a kétszeresére nőtt, ami hova vezet? A fiatal diplomások jelentős része nehezen, vagy egyáltalán nem fog végzettségének megfelelő állást szerezni. Miért akarjuk tehát, hogy Pityu ügyvéd legyen, mikor a humán képzettségűekben túlkínálat van, a műszaki képzettségűekben pedig hiány? Talán azért, mert egy mérnök bruttó 180 ezret visz haza, ellentétben egy sikeres ügyvéddel?
A GKI kutatási eredmények kimutatták, hogy nálunk a vállalkozások inkább találnak a munkaerőpiacon kiváló műszaki szakembert, mint a többi közép- és kelet-európai és több nyugat-európai országban. Magyarország e tekintetben Izrael és Ausztria után a harmadik. Nagy szó! A sok fenyegető előjel ellenére mégsem olyan rossz a helyzet? A tudás hamar elavul, a 20 éve lyukkártyákon szerzett több éves programozói ismeret előny egy blogadminisztrátori állásnál? Az adójogszabályok is fejre állnak az alatt a néhány év alatt, amíg az anyuka két gyermeket beírat az óvodába.
Egyik leginkább gyenge pontunk a folyamatos tanulás hiánya. (25-64 évig) Az élethosszig tartó tanulásban csak Bulgáriát, Romániát és Görögországot előzzük meg a magunk 5% alatti arányával. Mentségünkre legyen szólva, hogy kinek van kedve, ideje és pénze tanulni akkor, amikor minimálbéren dolgozik napi 10 órában? Viszont hiába a kitűnő diploma 25 évesen, 45 éves korunkra vajon ránk ragad-e annyi tapasztalat, hogy simán alkalmazzanak minket?
Magyarország nyelvtudásilag is hátrányban van, hátulról a harmadik helyet foglaljuk el a nyelvtudás értékelését minősítő táblázatban, megelőzve az Egyesült Királyságot és a spanyolokat, míg első helyen Hollandia, másodikon pedig Izrael foglal helyet. A műegyetemi állásbörzén több olyan standdal találkoztunk, ahol nem volt egyetlen magyarul beszélő munkatárs sem. Közvetlenül a külföldi munkavállalást segítő stand mellett is volt egy ilyen.
Van tehát hová felzárkóznunk, csak mi a nehezebb? Elindulni új utakon, vagy sosem szállni le a tanulás vonatáról? Amíg Pityu eljut idáig, addig bőven van időnk filozofálgatni ezen a kérdésen.
