Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amíg terhes voltam, gyakran töprengtem rajta, vajon hogy fog kijönni a macska a gyerekkel.
Amíg terhes voltam, gyakran töprengtem rajta, vajon hogy fog kijönni a macska a gyerekkel. Túlságosan azért nem aggódtam róla, mert az ismerősöknél több helyütt is van macska és bébi, és mindenhol békében éldegélnek.
Miután hazahoztuk Pankát a kórházból, a macska (egy Mia nevű 9 éves sziámi nőstény) eleinte szörnyen kíváncsi volt. Amikor azonban megmutattuk neki a gyereket, elmenekült, és többé a közelébe se ment. Viszonyuk arra korlátozódott, hogy amikor a bébi üvöltött, a macska kánonban nyávogott, engem biztatva arra, hogy oldjam meg a helyzetet. Ilyenkor persze a lábam körül tekergett, úgyhogy a gyerek okozta frusztrációt gyakran a szegény macskán vezettem le, miszerint nem túl finoman arrébb helyeztem lábbal. Mégse eshetek keresztül rajta gyerekestül.
A macska számára a következő sokk akkor jött, amikor a gyerek mászni kezdett. Addig szívesen odaült mellé, és hagyta tépkedni magát, aztán odébbállt, mikor elege lett. A mászókorszakkal azonban vége lett az aranyéveknek, mint a mellékelt video is mutatja.
<embed height="350" src="http://www.youtube.com/v/xs_nBXbFZv0" type="application/x-shockwave-flash" width="425" wmode="transparent"/>
Az érdekes az, hogy a legdurvább helyreutasítás a macska részéről a behúzott karommal ütés: még soha nem karmolta vagy harapta meg a gyereket, és olyanokat enged meg neki, amiért én már rég száz sebből véreznék. Úgy tűnik, rájött, hogy ez egy kölyök, és sok mindent eltűr tőle, amit a felnőttektől nem. Ha nagyon fáj az, amit Panka művel (ez általában így van), akkor egy darabig nyávog, aztán behúzott karommal odaüt (ettől a gyerek általában meglepődik és abbahagyja a tépést), aztán pedig elmenekül.
Néhány dologra azért fontos figyelni, például hogy a gyerek ne szorítsa sarokba a macskát. Nem tudom, ilyen helyzetben vadulna-e Mia, de inkább nem kockáztatok. No és aludni sem hagyom őket egy szobában. Mindenesetre úgy tűnik, ők remekül elvannak együtt. Szerintem ha a csecsemőt bemutatjuk a macskának, mint új családtagot, és igyekszünk a macskát is ugyanúgy szeretgetni, mint addig, akkor nagyon jól kijönnek egymással. Az állatok ugyanis éppen úgy féltékenyek tudnak lenni a kisgyerekre, mint a testvérek vagy éppen apa. Ezt pedig - mindegyik esetben - érdemes megelőzni.
