Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vártuk már Őt, nagyon vártuk.
Vártuk már Őt, nagyon vártuk. Családterveztünk, fogyókúráztunk, méregtelenítettünk és meg is fogant a mi édes Kislánykánk. A szülés várható időpontja a férjem szülinapja volt. De Kislányunk úgy döntött ő bizony nem jön még ki. Ha jó még neki bent, akkor miért is jönne? Gondoltuk, nem baj, lesz akkor szilveszteri baba, de akkor sem történt semmi. Pedig még földrengés is volt...
Nyolc nappal a terminus után az orvosom úgy döntött, hogy be kell feküdnöm a kórházba és zselével megindítják a szülést. A szülészetre abban a kórházban nem volt jellemző, hoyg tele legyen, viszont akkor épp front volt, bígy rengetegen voltak. A szülés indítását ezért másnapra toltuk a szülés indítását.
Én bőszen kérleltem a Kislányomat, hogy ne engedje, hogy holmi zselével, injekcióval kelljen őt kérlelni a kijöveltelre. Hallgatott rám, mert aznap este 23 óra után elkezdőtek a fájások, 7 percesekkel kezdődött. A férjemnek a takaró alól írtam az sms-t, hogy szerintem ez már az. Kimentem a nővérhez és mondtam, hogy nekem fájásaim vannak. Csinált CTG-t, de semmit nem mutatott, csak egyszer ami 30-as volt. Ő mondta, hogy ez még semmi, de nekem már fájt rendesen. Javasolta, hogy aludjak, hogy legyen erőm, ha holnap netán szülünk. Éjfél után elfolyt a magzatvíz, szóltam a férjemnek, hogy lassan készüljön. Megint mentem a nővérhez, hogy elfolyt a magzatvíz, közölte, hogy hát akkor kössem fel a gatyámat, mert nagyon hosszú és fájdalmas vajúdásom lesz.
Cseppet sem ijedtem meg, hisz tudtam, hogy az orvosom kezeiben biztonságban vagyok és a férjem is azonnal ideér, vele meg bármire képesek vagyunk. Át kellett mennem a szülőszobára, ott megvizsgált az ügyeletes orvos, mondta, hogy több mint 2 ujjnyira ki vagyok már tágulva és azonnal hívta az orvosomat. Én pedig a férjemet, hogy ugyan hol van már. Ő annyira izgult, hogy visszafordult megnézni, hogy nem ütött-e el valakit...
Fél kettőkor már megérkezett a férjem és az orvosom is. Addigra én már túl voltam az előkészítésen és elfoglaltam a szülőszobát. A szülőszoba nagyon hangulatos volt, igazán jól felszerelt, szép színes. Szuper ágy, vajúdókád, bordásfal, labda, szülőszék. A fájások egyre sűrűsödtek, ezért a férjem engedett egy kád melegvizet, amibe én belehuppantam, nagyon kellemes volt, de kicsit visszalassította a fájásokat, ezért kimásztam és a szülőszéken vajúdtam tovább. Közben az orvos és a szülésznő megvizsgált, meghallgatták a Kislányunk szívhangját, minden rendben volt, ezért mondták, ha szükségünk van valakire vagy valamire, hívjuk őket.
Háborítatlanul folytattuk tovább. Nem kaptam és nem is kértem semmilyen fájdalomcsillapítót, nagyon jó volt átadni a testem a történéseknek. Minden úgy történt ahogy megálmodat és szerettem volna. A férjem bátorított, masszírozott, együtt bohóckodtunk amikor fájásszünet volt. Majd visszavágytam a vízbe. A tolófájások azonnal elindultak, kijöttem és felfeküdtem félig ülő helyzetbe a szülőágyra, de ekkor már nagyon toltam, a férjem riasztotta a dokit és a szülésznőt, négy tolófájásból január 5-én 04:16-kor megszületett a Kislányunk 3520 grammal és 55 centisen. Azt az érzést soha nem feledem és sokszor eszembe jut, amikor kicsusszant, leírhatatlanul fantasztikus volt. Az apukája kiabált, zokogott, nevetett, hogy itt a mi Kislányunk, gyönyörű és tisztára rá hasonlít!
A köldökzsinór a nyakán volt, de azonnal a mellkasomra tették őt, elvágták a zsinórt, megfürdették, megvizsgálták, felöltöztették és újra velünk vagyis apával volt. A méhlepény nehezen jött ki, de azt már cseppet sem bántam. A két drágaságom ott volt velem, ismerkedtek egymással, Apa és Lánya. Nagyon boldog voltam. Azonnal megszoptattam még a szülőágyon, Ő pedig mohón falatozott.
A varrogatás sem volt vészes, csak egyszer ki kellett bontani ami már készen volt és én közben mindig emelegettem a fenekem. Majd a két órás megfigyelés után átvittek a szobába. Kislányunkat még kicsit melengették és utána megkaptam. Négy nap után jöttünk haza, a babával és velem is minden rendben volt. A tejcsi is beindult, csak a mellbimbóm olyan sebes lett, hogy nem tudtam élvezni a szoptatás örömét.
A legtökéletesebb szülés volt számomra amit csak el tudtam képzelni. Fantasztikus, ahogy gyakorlatilag a másodperc tört része alatt megváltozik minden, felborulnak a prioritások és minden átrendeződik. Ezek után már semmi sem lesz olyan, mint régen, és ez így jó.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a kistarcsai Flór Ferenc Kórház szülészeti osztályán dolgozóknak és főként dr. Surányi Tibornak azt a közvetlen, odaadó törődést, amit kaptunk.
Éva
