Bármilyen nehéz elképzelni: gyermekeink apja is volt egyszer kisfiú, aki verekedett, rosszalkodott és különböző csínyeket eszelt ki környezete és saját maga szórakoztatására.
Bármilyen nehéz elképzelni: gyermekeink apja is volt egyszer kisfiú, aki verekedett, rosszalkodott és különböző csínyeket eszelt ki környezete és saját maga szórakoztatására. Kutassunk egy kicsit a családi legendáriumban, és könnyen kiderülhet, hogy a mi komoly, felelősségteljes párunk valaha felgyújtotta a közeli parkot vagy bezárta édesanyját a fürdőszobába.
Az én férjem otthon angyali kissrác volt, ahogy azonban átlépte az iskola kapuját, személyiségváltozáson ment keresztül. Elsős korában például kilökte az osztálytársát az ablakon. Állítása szerint a társa ki akart menni az udvarra, ő pedig csak segített neki. Bátyja az édesanyjukat zárta be a fürdőszobába, aki hiába könyörgött neki sírva, nem engedte ki.
Egy barátnőm párját egyszer a fülénél fogva rángatták be az igazgatói irodába, miután megunva a focizást, kővel dobálták egymást és az egyik kő gellert kapva egy néni fején koppant. Az ellenőrző magatartás rovatába az eset miatt egy fekete pont is került.
Gábor még nem volt hároméves, amikor azzal ébresztette szüleit, hogy gyufából máglyát rakott az asztalra, de szép nagyot, és meg is tudta gyújtani.
Katica így mesél: „Páncsó - gyerekeim apja - tízévesen felgyújtotta a cimboráival a közeli parkot. Idegesen várták haza a szülei, azt látták, hogy füstcsík száll fel a Martinovics hegyről - ott van a park - de álmukban se gondolták volna, hogy a fiuk volt. Pedig de.
A kis Páncsó egy nagy, felnőtt baltával szét akart verni egy fahasábot. Feje fölé emelte a baltát, hogy jól lesújt, és ebben a pillanatban - szerencsére ugye a balta fokával, nem az élével - nagy erővel tarkón vágta vele saját magát. János kórház, ügyelet.
Egy másik történet pedig a barátommal esett meg gyermekkorában: Laciék tízemeletes ház nyolcadik emeletén laktak. Az építkezés folytatódott tovább, építették a többi házat, de a készekbe már beköltöztek a lakók, mint ahogy ők is. Ezért a kész házak közvetlen közelében építési terület volt. Laci csintalan kisfiú volt, tízéves forma volt ekkor. Egy délután már rég lent játszott a barátaival, amikor anyukája teregetett az erkélyen, és a következő dologra figyelt fel: vele körülbelül egy magasságban - 8. emelet!- egy ismerős pólós kis alak mászik fel a pihenő toronydaru létráján... Igen. A Laci volt. Már a nyolcadik magasságában járt. Na, azt az érzést amit a mama érzett, akkor most próbáljuk elképzelni...”
Kérdezzétek meg anyósotokat, milyen kisfiú volt szeme fénye, biztosan lesz egy-két szaftos története gyermekeitek apjáról. A sztorikat osszátok meg velünk is!
