Az álmok a maguk módján ugyanolyan találó helyzetjelentést adnak testi-lelki közérzetünkről, valós igényeinkről, szükségleteinkről, kapcsolatainkról, közelebbi - távolabbi kilátásainkról, lehetőségeinkről és nehézségeinkről, mint amilyeneket ébrenlétünkben szerzünk. Mi több, nemritkán sokkal találóbb tényeket közölnek, mint amilyeneket intellektusunk közvetítésével szerzünk, máskor pedig fontos adalékokkal egészítik ki ezeket. Így aztán, ha egy problémás élethelyzetben szokatlanul élénk álmainkkal párhuzamosan úgy érezzük, karnyújtásnyira vagyunk a megoldástól, csak épp nem látjuk a fától az erdőt, talán nem is tévedtünk akkorát.
Meglehet, párnánk alatt őrizzük a helyzet kulcsát, csupán az a gond, hogy ennek nem is vagyunk tudatában, vagy pedig fogalmunk sincs, mi módon lehetne használni. Hogy miért felejtettük el? Ha úgy tetszik, civilizációs betegségről van szó, hiszen az ókori, középkori ember, a természeti népek még nagy becsben tartották álmaikat és ösztönösen jól kezelték őket. A keleti kultúrkörben mindmáig nagy hagyománya van a velük való munkának: gondoljunk csak az indo tibeti álom jóga gyakorlatokra. Még az olyan racionális beállítottságú emberek is, mint Kekule hasznát vették ezeknek a különös, képes üzeneteknek. Ó a benzolmolekula szerkezetét álmodta meg, Einstein a relativitás elmélet kidolgozásához jutott ily módon nélkülözhetetlen adalékokhoz, Tolkien pedig nem csupán a Gyűrűk urát, hanem más könyveit is álomanyagából állította össze. De nemcsak a lángelmék meríthetnek személyiségünknek ebből a titokzatos tartományából, hanem mi, átlagemberek is.
Guru Padmaszambhava, az indo- tibeti mitológia egyik fontos alakja, jelkentős szerepet játszik az álomjóga gyakorlatokban
Bár az elmélyültebb álommunka többnyire külső útmutatást (pl. pszichoterápiát vagy egy hiteles álomjóga - gyakorló irányítását) igényel, az alapokat "házilag" is elsajátíthatjuk. Már az ilyen szárnypróbálgatásnak is gyógyító hatása lehet a szó szoros értelmében - nem véletlenül nevezte a tibeti hagyomány álomkincsnek így hozzáférhetővé váló belső készleteinket. A nyugati pszichológia álláspontja szerint az álmok tudattalanunk legáltalánosabban hozzáférhető megnyilvánulásai. ( Lásd: Elnyelt vitalitás és visszaszerzése c. cikk) Nyelve nem racionális, verbális, hanem képszerű, leginkább a mesékéhez, mítoszokéhoz vagy ezek képi megjelenítéséhez, ikonográfiájához hasonló, jelképes nyelv.
Megértve álmaink jelképrendszerét, képi nyelvüket fokozatosan sikerülhet lefordítani hétköznapi nyelvre. Ez különösen azokban a helyzetekben hasznos, melyekben elakadtunk, egy élethelyzetre látszólag csak két egyformán rossz megoldás kínálkozik, harmadik út pedig nincs a láthatáron. Természetesen az ellentéteknek nem kell ennyire kiéleződniük: meglehet, „mindössze" egyre fogy lendületünk, elveszítjük érdeklődésünket, életterünk beszűkül, úgy érezzük, valami hiányzik, de nem tudjuk megmondani mi az . Élhetjük azonban életünk egyik legproblémamentesebb korszakát is, amikor bőven jut időnk eltöprengeni magunkon, és felismerjük: sokkal többet is ki tudnánk hozni magunkból mostani formánknál. Csak épp nem világos, mi módon is lássunk hozzá.
Vezess álomnaplót!
Álmaink nagyon-nagyon illékonyak: ébredésünk után néhány perccel már alig emlékszünk rájuk. Ezért az álomnapló az eredményes álommunka alapkelléke. Legcélszerűbb közvetlenül ébredésünk után papírra vetnünk őket, ugyanis minél később kerítünk erre sort, annál pontatlanabbul emlékszünk rájuk. Akkor is így van ez, ha úgy tartjuk, mi napok múlva is világosan emlékszünk egy-egy fontosabb álmunkra. Könnyen meggyőződhetünk mennyire csalóka emlékezetünk, ha kísérletképpen először ébredéskor jegyezzük le álmunkat, majd másodszor is megtesszük, néhány órával vagy nappal később.
A jobb felidézhetőség kedvéért célszerű először azokat a címszavakat papírra vetnünk, melyekről a későbbiekben könnyen beugrik a cselekmény. Mindig jelen időben fogalmazzunk, ne csak a dátumot, hanem lehetőleg ébredésünk pontos idejét is rögzítsük, álmainknak pedig adjunk címet. Így részben könnyebb lesz előkeresnünk őket a későbbiekben, másfelől máris megtettük az első lépést mondanivalójuk összefoglalása felé.
Írás közben feledkezzünk meg gátlásainkról, előítéleteinkről, esztétikai szempontjainkról. Legyünk őszinték, akkor is - sőt csak akkor igazán, ha nem éppen hízelgő, kínos, ijesztő vagy fájdalmas tartalmakat kell rögzítenünk. Ez a fázis még messze nem az ítélet alkotás helye, ezért mi magunk is törekedjünk tárgyilagosságra. Ne minősítsünk, ne bíráljunk, csak jegyezzük le a cselekményt.
Utólag azonban mindenképpen érdemes kitérnünk arra, milyen érzések kísérték ébredésünket, érzelmi állapotunkat (öröm, félelem, feldobottság, közöny stb) éppen úgy feltüntetve, mint esetleges fizikai érzeteinket (izzadás, nyomás valamelyik testrészben, felajzottság,stb.). Ugyanennyire lényeges említést tennünk az előző nap eseményeiről, a bennünket foglalkozató témákról is. Különosen akkor fontos erre sort kerítenünk, ha épp belekezdtünk valamibe ( vállalkozás, munka, terápia, tanulmányok, stb), lezártuk életünknek egy szakaszát, megismerkedtünk valakivel vagy valamilyen más szempontból jelentős, vagy legalábbis szokatlan dolgot tapasztaltunk.
Kis álmok és Nagy Álmok
Ha elég kitartóak vagyunk - azaz legalább hat héten, még jobb, ha több hónapon - vagy akár egész további életünkben - vezetjük naplónkat, hamarosan feltűnik néhány sajátosság. Előszöris az, hogy vannak teljesen átlagos, az előző nap eseményeit vagy a bennünket épp foglalkoztató csip-csup ügyeket feldolgozó álmaink, melyekre már ébredéskor sem emlékszünk igazán jól, rövidesen meg teljesen kiröppennek a fejünkből.
Valamivel ritkábban, de azért jó néhányszor életünk folyamán aztán olyan álmokból is részesülhetünk, melyek szokatlanul erős érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk. Olykor kellemes vagy kellemetlen fizikai érzetekkel ébredünk belőlük, színesebbek hétköznapi társaiknál, nem egyszer fényeffektusok hatják át őket. Szereplőik is sokkal ismerősebbek a mesékből, mint hétköznapjainkból: törpék, tündérek, sárkányok, bölcs öregemberek és gonosz boszorkák, beszélő állatok, elvarázsolt erdő, lovagvárak és más letűnt vagy sosem volt korok emlékei, esetleg sci-fi alakok és még ki tudja mi minden kerül elő bennük.
Királylány kulcsokkal, Kelyhek Lovagja
Ezekre az álmokra aztán nagyon sokáig emlékszünk, némelyikükre egész életünkben. Akár tudatában vagyunk, akár nem, egész sorsunkra hatással vannak, előre vetítik vagy még inkább szimbolikus összefoglalót adnak róla. És ez így is van rendjén, hiszen ezek az álmok személyiségünk legősibb rétegeiből jönnek, az emberiség közös tapasztalatának varázsbarlangjából, a biológiai léthez, a növényekével, állatokéval közös vegetatív szférához kötődő ösztönbázisunk mélységeiből. A pszichológia kollektív tudattalannak nevezi ezt a tartományt.
Ezeket a biológiai létünket és kifinomultabb lelki tartományainkat egyaránt irányító erőket leginkább ebben az intenzív érzelmeket, olykor energetikai folyamatokat, fizikai érzeteket is kiváltó képes formában érzékeljük, nem pedig közvetlenül - ahogy magát az elektromos áramot sem látjuk, de ha felkapcsoljuk a villanyt, észleljük a fényt ill. érzékelhetjük az általa kiváltott hőt is. Nem csoda tehát, hogy ilyenfajta álmok gyakoribbak különleges sorshelyzetekben, olyan időkben amikor apait anyait bele kell adnunk, hogy megtaláljuk a megoldást - mint hétköznapi körülményeink között. Ugyanennyire gyakoriak fajunkra, ill. más élőlényekre is jellemző biológiai átmenetek idején: gyerekkorból a kamaszkorba, majd felnőtté, esetleg férjjé- feleséggé, szülővé válva, aztán a középkorúságból az öregkorba, végül meg az azon is túl vezető életszakasz idején.
Hétköznapi és ún. Nagy Álmaink sajátos, csak a mi ösztönstruktúránkra, beállítottságunkra jellemző stílusban, ritmusban követik egymást. Hol rendszeresen felbukkannak, esetenként makacsul ismétlődve - máskor meg teljesen eltűnnek, hol pedig csak motívumaik ismétlődnek apró változásokkal, érzelmi töltettel. Meglehet, az a téma, amit évekkel ezelőtt ijesztőnek találtunk, fokozatosan megszelídül, végül kifejezetten kellemessé vagy érzelmileg közömbössé válva. Időnként sokat, intenzíven álmodunk, máskor hónapokon át alig emlékszünk valamire, aztán megint csak visszatérünk velünk született álmodási ritmusunkhoz.
folytatjuk
Amulettek, talizmánok
„A babona az élet költeménye", zárta le Goethe a felvilágosodás kora óta egyre elkeseredettebbé váló vitát - bár Ész Istennő mindehatóságának hívei kibékíthetetlen ellentétben vannak a talizmángyűjtőkkel és lekopogókkal, Jung is hordott a farzsebben egy kis emberkét fából, gyapjúköpenyben.
Amulettek, talizmánok és Jung embere a farzsebben
Tisztes távolban önmagunktól
Pszichénknek csak elenyészően kis tartományát képviseli tudatos énünk, az az entitás, amivel nap mint nap azonosítjuk magunkat, szándékainkat, motivációinkat - életünket, sorsunkat azonban tudatos belátásunknál sokkal inkább befolyásolják tudattalan tartományaink.
Tisztes távolban önmagunktól
