Több mint fél évszázadon át a legnépszerűbb jazzénekesnő volt, 13 Grammy-díjat zsebelt be és több mint 40 millió albumot adott el. A koncerttermeket zsúfolásig megtöltő Ella Fitzgerald élete azonban nem volt mindig könnyű.
Páratlan hangterjedelméhez és kifinomult improvizációs képességéhez még csak hasonlóval is ritkán találkozni: a jazzéneklés nagyasszonyaként emlegetett Ella Fitzgerald több mint kétszáz albumot készített, és karrierje során a világ legnagyobb zenészeivel dolgozott együtt. Vagy ahogyan róla írják és mondják, a jazz nagyjai örülhettek, hogy vele dolgozhattak.
Kicsi korától kezdve táncosnő akart lenni
Ella Jane Fitzgerald a Virginia állambeli Newport News-ban látta meg a napvilágot 1917. április 25-én, szülei, Temperance és William nem sokkal a születése után elváltak. Ella az édesanyjával, Tempie-vel egy másik városba, a New York államban található Yonkersbe költözött egy régi baráthoz, Joseph Da Silvához, Joe-hoz, aki Ella 1923-ban született féltestvére, Frances édesapja lett. Joe, hogy el tudja tartani a családot, árkot ásott, részmunkaidőben pedig sofőrként, Ella édesanyja pedig egy mosodában és vendéglátósként dolgozott. A „munkából” már a kis Ella is kivette a részét, ezzel segítve családját: a helyi szerencsejátékosok fogadásait rögzítette.
A kislány már ilyen fiatalon tudta, hogy színpadon szeretne állni, noha ekkor még leginkább arról álmodott, hogy táncos lesz.
Ella élete egy csapásra megváltozott
Ella élete akkor vett hatalmas fordulatot, amikor 1932-ben az édesanyja egy autóbalesetben meghalt. A 15 éves lány egy kis ideig Joe-val maradt, majd nagynénje, Virginia magához költöztette. Nem sokkal ezután azonban Joe is meghalt, így immár Frances is csatlakozott hozzájuk. Ella azonban egyáltalán nem érezte jól magát az új helyzetben: kimaradozott az iskolából, ha pedig bement, jobbára csak rossz jegyeket kapott. A kamasz lányt egyszer őrizetbe is vették, miután vitába keveredett a rendőrökkel, viselkedésének következményeképp pedig egy javítóintézetbe küldték. Ella nem látott más kiutat, mint hogy megszökjön, így egy ideig egyedül, az utcán bolyongva töltötte napjait.
Az utcáról ment énekelni
A kilátástalan időszak után Ellára rámosolygott a szerencse, miután benevezett az Apolló színház egy amatőr versenyére. A színpadra lépve először pánikba esett, úgy érezte, képtelen táncolni azon a színpadon, amelyre előtte olyan nagyságok léptek, mint amilyen a híres Edwards Sisters is, így inkább dalra fakadt, és édesanyja egyik kedvencét, Hoagy Carmichael Judy című slágerét énekelte el. Az előadásával nemcsak első helyezést ért el, hanem a közönséget is teljesen elvarázsolta. Ha úgy tetszik, ez volt élete talán legmeghatározóbb pillanata, egyfelől azért, mert innentől kezdődött az énekesi pályafutása, másfelől azért, mert az alapvetően tartózkodó Ella rájött, a színpadon minden félelme elmúlik:
„Tudtam, hogy életem hátralévő részében az emberek előtt szeretnék énekelni.”.
Ezen az estén ismerkedett meg a szaxofonos Benny Carterrel, aki nemcsak segítette Ellát zenei karrierjének kibontakozásában, hanem életre szóló barátságot is kötött vele.
Minden versenyt megnyert
Ella ezután minden tehetségkutatóban elindult és nyert is, többek között ennek is köszönheti, hogy szélesebb körben megismerték őt és a lenyűgöző hangját. 1935 januárjában egy hétig az akkor igen népszerű Tiny Bradshaw zenekarával lépett fel a harlemi operaházban. Itt ismerkedett meg Chick Webb dobossal és zenekarvezetővel, aki meghívta Ellát, hogy tartson a bandájával heti 12,5 dollárért.
Egyre híresebb lett Ella Fitzgerald
1936 közepén Ella elkészítette az első felvételét, a Love and Kisses című dalát, amellyel egyidőben már rendszeresen fellépett kora legfelkapottabb klubjában, a Harlem's Savoy Ballroomban. Ella az énekei alatt gyakran használta a hangját hangszerként: ezt az úgynevezett scat éneklést aztán tökélyre fejlesztette, olyannyira, hogy a közönség egyre többet és többet kért a fiatal tehetségből. 1938-ban felvette második slágerét, az A-Tasket, A-Tasket-et;
első albuma nemcsak, hogy 17 hétig elmozdíthatatlan volt a toplistáról, hanem 1 millió példányban is kelt el.
Magánélete nem volt harmonikus
Ella alig múlt 22 éves, amikor 1939-ben meghalt a mentora, Webb; a korábbi zenekar neve ettől a pillanattól kezdve – az énekesnő vezetésével – Ella Fitzgerald and Her Famous Band lett. Sokak szerint talán biztonságot és védelmet keresve ment hozzá ekkor egy helyi kikötőmunkáshoz, Benny Kornegay-hoz, akiről időközben kiderült, hogy múltjában van mit takargatnia. Miután Ella számára is nyilvánvalóvá vált, hogy férje egykor bűnöző volt, elváltak.
1946-os zenekari turnéjuk során azonban Ella megismerkedett Ray Brown basszusgitárossal, akivel egy évvel később össze is házasodott. Kapcsolatukból bár gyermek nem született, mégis szülők lettek: örökbe fogadták ugyanis Fitzgerald féltestvérének kisfiát, Raymond „Ray” Brown Jr.-t. Ám Ella második házassága sem tartott sokáig:
1952-ben Ray Brown-tól is elvált, egymás iránt érzett tiszteletük és szeretetük azonban életük végéig tartott.
Ekkor volt pályája csúcsán az énekesnő
Ella világhírű ismertségét a Philharmonic turné hozta meg, emellett olyan előadókkal lépett fel és készített felvételeket, mint Louis Armstrong vagy épp Frank Sinatra, valamint egyre többet szerepelt a televízióban, sőt filmekben is. Első két Grammy-díjával, amelyeket később még tizenegy követett, ő lett az első afroamerikai Grammy-díjas nő.
Még betegen is énekelt
Az énekesnő ugyanolyan aktívan dolgozott az 1970-es években is, mint pályája elején, noha egészségügyi gondjai azért már igencsak megnehezítették a napjait. Ennek ellenére a világ minden szegletét bejárta, és még ekkor is naponta két fellépése volt egymástól több száz kilométerre fekvő városokban.
1986 szeptemberében azonban elkerülhetetlen lett Ella szívműtéte.
Az énekesnőnél keringési problémái mellett cukorbetegséget is megállapítottak, amely magyarázatot is adott egyre romló látására. Mindezek ellenére Fitzgerald újra színpadra állt, és az 1990-es évekre több mint kétszáz albumot vett fel.
Utolsó koncertjét 1991-ben adta New York-ban.
Ella állapota 76 éves korában súlyosra fordult, diabétesze következményeként mindkét lábát térd alatt amputálni kellett. A világ egyik legjobbjaként számon tartott jazzénekesnő végül 1996. június 15-én halt meg Beverly Hills-i otthonában.
Azt tudtad, hogy a kétszeres Oscar-díjas Sidney Poitier borzasztó szegénységben nőtt fel? Az ő életéről szóló írásunkat itt olvashatod el.
