Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nemrégiben egy törvényszéki tudós Jézus egy 2000 éve keresztre feszített kortársának az arcát rekonstruálta, ennek tükrében már nem olyan nagy szenzáció, hogy egy 700 évvel ezelőtt élt ember fizimiskáját is pontosan megismerhetjük. De ha az a férfi Dante Alighieri, joggal kíváncsi ábrázatára az egész világ, menny és pokol.
Az 1300-as évek elején íródott Isteni színjátékban Dante szerint a pokol tornácára a meg nem kereszteltek kerülnek, a második körbe a szerelem bűnösei, a harmadikba a falánkok, a negyedikbe az uzsorások, a fösvények és a tékozlók, az ötödikbe a haragosok, a hatodikba az eretnekek. A hetedik kör három gyűrűje a másokban vagy magukban kárt okozó erőszaktevőké és az istenkáromlóké. A nyolcadik, a megbízhatatlanok köre tíz bugyorból áll, melyek többek között a kerítők, a csábítók, a hízelgők, a nyerészkedők, a sikkasztók, a képmutatók, a rablók, a tolvajok, a rossz tanácsadók és a viszályszítók helye. Az utolsó, a kilencedik kör a négy különböző vétségre osztott árulók bűnhődésének színtere.
Amilyen érzékletesen lefestette nekünk a poklot Dante 1321-ben befejezett munkájában, most olyan érzékletesen és élesen láthatjuk mi viszont őt magát 700 év távlatából.
„Még ha fél lábbal a sírban állnék is már, akkor is tanulnék” (Dante)
Miután Gutenberg 1453 után feltalálta a könyvnyomtatás módszerét, és a sokszorosítás gyorsan és az előzőeknél sokkal könnyebben rendelkezésre álló technológiával virágozhatott, a Komédia, melynek Isteni jelzőjét Boccaccio aggatta a műre, egy csapásra az egyik legtöbb példányban sokszorosított irodalmi alkotás lett.
Egyesek szerint napjainkig a világirodalom legnagyszerűbb költeménye az Isteni színjáték,
melyből csak részleteket ismerhetett a nagyvilág Dante életében, de halálát követően, ahogyan fiai hozzáférhetővé tették a teljes költeményt, azonnal hatalmas érdeklődés övezte a művet, mely részletesen és matematikai pontossággal adott leírást a halálunk után ránk váró lehetőségekről a pokolban, a purgatóriumban vagy a paradicsomban.
„Három dolog maradt ránk a paradicsomból, a csillagok, a virágok és a gyerekek” (Dante)
Noha a tudományt nem sorolta a paradicsomból ránk maradt dolgok közé, az mégiscsak pokolian izgalmas, hogy 700 év távlatából most végre megtudhatjuk, hogyan is nézett ki ez a költőzseni. Azt már korábbi vizsgálatok megállapították, hogy koponyája az akkori átlagnál méretesebb volt, ami sokak szemében zsenialitására is magyarázatot ad. Ez a koponya már több alkalommal volt tudományos elemzéseknek alávetve, s az olasz felmenőkkel rendelkező brazil Cicero Moraes és csapata is ezt vette most alapul kutatásaihoz. A koponyán kívül segítségére voltak még egy 1921-es vizsgálat eredményei és az azokat alátámasztó, ám még részletesebb 2007-es tudományos eredmények. Korábban csak a Dante halálát követő illusztrációk álltak rendelkezésünkre abban, hogy képet alkossunk fantáziánkban az Isteni színjáték szerzőjéről. Ezek java Boccaccio írásaiból táplálkozott, akinek szintén nem volt élőben szerencséje találkozni a géniusszal, így az ő leírásai is csak mások elbeszélésein alapultak.
„Járj utadon, és ne bánd, hogy mit beszélnek!” (Dante)
A mester tanácsát megfogadva Moraes csapata digitális rekonstrukciós technikákat alkalmazva a legkorszerűbb tomográfiás és ultrahangos elemzések statisztikai eredményeinek szintézisén adaptáltak bizonyos anatómiai deformitásokat, hogy az 1321-ben száműzetésben, Ravennában elhunyt Dante valódi arcát leghűbb módon visszaadó képet kapjuk. Ennek érdekében, a szubjektív elemekkel, például szemszínnel vagy arcszőrzettel felruházott, színes képek mellett nyilvánosságra hoztak egy fekete-fehér, színek által nem befolyásolt, hajat és tekintetet nélkülöző arcképet. A szürke árnyalatos ábrázolás ugyan objektívebb képet kínálhat a költőről, de ha igazán élettel akarjuk megtölteni alakját, a színes változatnak a szemébe nézünk.
„Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban” (Dante)
Dante száműzetésben halt meg, amely ugyan csak Ravennáig távolította el szeretett Firenzéjétől, mégis úgy tudni, megkeseredett emberként, meggyötörve tért, minden bizonnyal, a paradicsomba. A korábbi feltételezett megjelenésekből a markáns arc, a karakteres orr és a keserű, gondterhelt ábrázat igazolódni látszanak Cicero Moraes csapatának munkája nyomán is. Az olasz gyökerekkel rendelkező szakember nemcsak megtisztelőnek érezte a feladatot, hogy Dante eredeti arcának rekonstrukcióján dolgozhatott, de saját származása és ősei felé is egyfajta tisztelgésnek fogta fel a megbízást.
„Gondold meg, hogy ez a nap soha nem virrad fel még egyszer!” (Dante)
Az izgalmas időutazás és várva várt „találkozás” az egyetemes világirodalom egyik legjelentősebb alakjával a világsajtót éppen annyira megmozgatta, mint műve az akkori olvasókat megjelenését követően. Dante alkotása nemcsak az évszázadokon át a túlvilágról rögzült elképzelést formálta meg, de az olasz nyelv alapjait is lefektette, amiért jelentőségét még az Isteni színjáték megírásánál is magasabbra helyezik a szakértők.
„Csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!” (Dante)
Cicero Moraes és tanulmányának társszerzője, Thiago Beaini, az Uberlândia Szövetségi Egyetem munkatársa az OrtogOnLineMag című 3D számítógépes grafikai folyóiratban számolt be részletesen korszakalkotó projektjükről, melynek köszönhetően Dante digitális feltámadása minden időkorlátot átlépő találkozása a technológiának, a történelemnek és a művészeteknek.
Ha érdekelnek az efféle módszerek és eredményeik, ebben a korábbi cikkünkben érdekes példát találsz rá.
