ókor nő

Miután a római közönség újdonságra vágyott, igényüket az egymással fegyverekkel megküzdő nők elégítették ki.

A nők szerepe Rómában

A nők Rómában – akár a köztársaság, akár a későbbi császárság idején – kevés szabadságjoggal rendelkeztek, és a férfiakhoz való viszonyuk határozta meg őket. Míg a férfiakat az erejükhöz köthető erényeikért, addig a nőket az otthonukért és a házaséletükért elvégzett munkáért dicsérték. A patriarchális társadalmi berendezkedésű ókori Rómában női értéknek számított a szexuális hűség, a tisztesség, a férj iránti szeretet és a vele való egyetértés, a család iránti odaadás, a termékenység, a szépség, a vidámság és a boldogság. 

Akár a felső, akár az alsó osztályhoz tartozott egy nő, elvárták tőle, hogy ragaszkodjon a hagyományokhoz, különösen igaz volt ez a viselkedésre. Bár számos írásos emlékünk van arról, hogyan, milyen törvények szerint éltek az ókori Rómában, az azonban nem ismert, hogy a nők hogyan vélekedtek helyzetükről. A történészek szerint ennek az lehet az egyik oka, hogy a szerzők férfiak voltak. 

Létezik azonban írásos beszámoló arról, hogy az ókori Rómában női gladiátorok is összemérték erejüket. 

Egzotikusak és meghökkentők voltak

Az ókori Rómában a gladiátorviadalok népszerűek és elterjedtek voltak az egész birodalomban, és ezeken a társadalom legszegényebb tagjaitól a császárig mindenki részt vett. A gladiátorokat fegyvereiktől és harci stílusuktól függően különböző kategóriákba osztották, és néhányan óriási hírnevet szereztek.

Az ókori Rómában a gladiátorok hagyományosan férfiak voltak, azonban léteztek női gladiátorok is, akik férfi társaikhoz hasonlóan harcoltak egymással vagy vadállatokkal, így szórakoztatva a közönséget.

A női gladiátorok mindháromnak eleget tettek, hiszen kevesen voltak, külsejükben, megjelenésükben kombinálták a nőies és a férfias vonásokat, mindezzel pedig gyökeresen különböztek az ókori római társadalom legtöbb nőjétől, akiknek konzervatív módon kellett öltözniük és viselkedniük. A női gladiátorok megjelenése a férfiakéhoz volt hasonló, ami miatt kifejezetten kihívóan néztek ki, hiszen mindössze ágyékkötőt viseltek, és mezítláb harcoltak. Megjelenésükkel pedig sokszor megmozgatták a férfiak fantáziáját. 

A verekedéshez, szintén a férfiakhoz hasonlóan, páncélokat és pajzsokat használtak. Harcoltak egymással, testi fogyatékkal élőkkel, esetenként vaddisznókkal és oroszlánokkal. 

A ritkaságnak számító gladiátornők egyre népszerűbbé váltak a késő Római Köztársaság idején, és jelenlétükre olykor a házigazda magas státuszának és hatalmas gazdagságának bizonyítékaként tekintették.

Voltak, akik az elitből kerültek ki

A történészek kutatásából kiderül, hogy nem csupán a legszegényebb rétegekből származó nők álltak gladiátornak, hanem a közép- és felső osztálybeli nők is harcoltak. Hogy miért? A feltételezések szerint ugyanazért, mint a férfiak. Izgalomra, újdonságra vágytak, de volt, aki a szüleit akarta ezzel bosszantani.

A jómódú nők megengedhették maguknak az edzéseket, hiszen volt szabadidejük, az edzők pedig gyakran arra buzdították például a birkózásban jeleskedőket, hogy próbálják ki a gladiátorharcot, ami pénzzel és hírnévvel kecsegtetett. Törekvésükben még a római szenátus Kr. u. 11-ben és 19-ben hozott törvényei sem tudták megakadályozni őket. A női gladiátorviadalokat végül Kr. u. 200-tól betiltották, mert illetlennek és erkölcstelennek tartották.

A tesztoszteron hozzájárul a csontok és az izmok egészségéhez és a hajnövekedéshez is. A hormon megtalálható a nők szervezetében is, szintje a kor előrehaladtával, illetve egyes krónikus betegségek vagy elhízás miatt csökkenhet. Ha szeretnéd tudni, milyen ételek fogyasztásával tudod egészséges szinten tartani a tesztoszteront, olvasd el az erről szóló cikkünket is.