Több mint 200 éve tudjuk rosszul Newton és az alma történetét

Tények és tévhitek

GettyImages-51246863

Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.

Mindenki ismeri a tudománytörténet leghíresebb anekdotáját, miszerint Sir Isaac Newton, az újkor talán legjelentősebb fizikusa, matematikusa és csillagásza akkor jött rá a gravitáció elvére, amikor véletlenül a fejére pottyant egy fáról lehulló alma. De vajon tényleg megesett – és leesett – a híres alma, vagy csupán megalapozatlan mendemondáról van szó?

Volt alma, de nem esett a fejére

A Newtonnal kapcsolatos híres történet alapja ugyan a valóságon alapszik, a tudós fejére zuhanó gyümölcs azonban nagy valószínűséggel fikció. Az 1642-ben Közép-Angliában, egy írástudatlan, de jómódú kisbirtokos fiaként született Newton 19 évesen lett a Cambridge Egyetem ösztöndíjas diákja, ahol elsősorban csillagászatot és matematikát tanult. Nem sokkal azután, hogy megszerezte a diplomáját, az egyetemet pestisjárvány sújtotta, ezért az ifjú tudós kénytelen volt hazaköltözni családja birtokára.

Az otthon eltöltött két év alatt Newton szinte minden idejét az optika, a számtan és a természeti jelenségek tanulmányozásának szentelte, és ekkor fogalmazódott meg benne leghíresebb munkája, az általános tömegvonzás elméletének alapja is (melyet végül 1687-ben publikált). Több mint ötven évvel később Newton elmesélte életrajzírójának, William Stukeley-nek, hogyan jutott eszébe a gravitáció „ötlete”: a tavaszi és nyári estéken, vacsora után gyakran kiült teázni a birtok almafákkal beültetett kertjébe, ekkor figyelt fel rá, hogy az almák időnként leesnek a fáról. Felmerült benne a kérdés: miért mindig ugyanabba az irányba, lefelé, miért nem felfelé vagy oldalra hullanak a gyümölcsök, milyen titokzatos erő vezeti őket a talajhoz?

Sir Isaac Newton (1643–1727) és az alma
Sir Isaac Newton (1643–1727) és az almaHulton Archive / Getty Images Hungary

Csak jóval Newton halála után kezdett terjedni a „fejre esős” sztori

A francia felvilágosodás legendás írója, Voltaire is hasonló történetet jegyzett fel, melyet valószínűleg Newton unokahúgától, Catherine Bartontól hallott, annyi különbséggel, hogy az ő verziójában Newton a saját kertjében sétálgatott, amikor felfigyelt a fáról lehulló almákra. John Conduitt, a tudós asszisztense, egyben Barton férje, szintén Voltaire-hez hasonló történetről számolt be emlékirataiban.

A kedves anekdotában tehát szó sincsen a tudós fejére zuhanó almáról és az így keletkező hirtelen felismerésről, „heuréka” pillanatról, a történetnek ez a – valóságnál jóval színesebb és izgalmasabb – része csak jóval Newton halálát követően keletkezett, és először valószínűleg Isaac D’Israeli angol író kezdte terjeszteni, aki – lévén, hogy 1766-ban, Newton halála után 39 évvel született – sohasem találkozott a legendás fizikussal, kizárólag mendemondákból tájékozódhatott. A történet eltorzított változata gyorsan szárnyra kapott, és azóta is – tévesen – előkelő helyen szerepel a világtörténelem nagy véletlenjeinek toplistáján, számos popkulturális utalást, mémet és egyebet ihletve meg.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek