Newton alma

Mindenki ismeri a tudománytörténet leghíresebb anekdotáját, miszerint Sir Isaac Newton, az újkor talán legjelentősebb fizikusa, matematikusa és csillagásza akkor jött rá a gravitáció elvére, amikor véletlenül a fejére pottyant egy fáról lehulló alma. De vajon tényleg megesett – és leesett – a híres alma, vagy csupán megalapozatlan mendemondáról van szó?

Volt alma, de nem esett a fejére

A Newtonnal kapcsolatos híres történet alapja ugyan a valóságon alapszik, a tudós fejére zuhanó gyümölcs azonban nagy valószínűséggel fikció. Az 1642-ben Közép-Angliában, egy írástudatlan, de jómódú kisbirtokos fiaként született Newton 19 évesen lett a Cambridge Egyetem ösztöndíjas diákja, ahol elsősorban csillagászatot és matematikát tanult. Nem sokkal azután, hogy megszerezte a diplomáját, az egyetemet pestisjárvány sújtotta, ezért az ifjú tudós kénytelen volt hazaköltözni családja birtokára.

Az otthon eltöltött két év alatt Newton szinte minden idejét az optika, a számtan és a természeti jelenségek tanulmányozásának szentelte, és ekkor fogalmazódott meg benne leghíresebb munkája, az általános tömegvonzás elméletének alapja is (melyet végül 1687-ben publikált). Több mint ötven évvel később Newton elmesélte életrajzírójának, William Stukeley-nek, hogyan jutott eszébe a gravitáció „ötlete”: a tavaszi és nyári estéken, vacsora után gyakran kiült teázni a birtok almafákkal beültetett kertjébe, ekkor figyelt fel rá, hogy az almák időnként leesnek a fáról. Felmerült benne a kérdés: miért mindig ugyanabba az irányba, lefelé, miért nem felfelé vagy oldalra hullanak a gyümölcsök, milyen titokzatos erő vezeti őket a talajhoz?

Csak jóval Newton halála után kezdett terjedni a „fejre esős” sztori

A francia felvilágosodás legendás írója, Voltaire is hasonló történetet jegyzett fel, melyet valószínűleg Newton unokahúgától, Catherine Bartontól hallott, annyi különbséggel, hogy az ő verziójában Newton a saját kertjében sétálgatott, amikor felfigyelt a fáról lehulló almákra. John Conduitt, a tudós asszisztense, egyben Barton férje, szintén Voltaire-hez hasonló történetről számolt be emlékirataiban.

A kedves anekdotában tehát szó sincsen a tudós fejére zuhanó almáról és az így keletkező hirtelen felismerésről, „heuréka” pillanatról, a történetnek ez a – valóságnál jóval színesebb és izgalmasabb – része csak jóval Newton halálát követően keletkezett, és először valószínűleg Isaac D’Israeli angol író kezdte terjeszteni, aki – lévén, hogy 1766-ban, Newton halála után 39 évvel született – sohasem találkozott a legendás fizikussal, kizárólag mendemondákból tájékozódhatott. A történet eltorzított változata gyorsan szárnyra kapott, és azóta is – tévesen – előkelő helyen szerepel a világtörténelem nagy véletlenjeinek toplistáján, számos popkulturális utalást, mémet és egyebet ihletve meg.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.