Neki köszönhető a francia selyemgyártás felvirágoztatása, és az olyan vastagabb textíliák elterjesztése, mint a taft, a brokát és a bársony. A divatmajmolás hóbortja mellett ezt a muszlinbetegségként fiatal áldozatokat követelő kór terjedése is indokolta. Az indiai muszlin leheletvékony, egzotikus, misztikus áttetszősége, nőies finomsága és esése miatt a hölgyek nagy kedvence volt, csak éppen a hűvös ellen nem védte őket. Márpedig a fűtetlen báltermeket vehemens táncolással szaunává lihegő bálozók sokszor a téli hidegbe kilépve tüdőgyulladást, vagy „csak” alapos megfázásokat vittek haza báli szuvenírként.
Napóleon, a divatdiktátor
Napóleon elvárta az őt körül vevőktől a pompázatos megjelenést, még száműzetésében tartott bálokon is olyan öltözékek felvonultatását írta elő a jelenlévőknek, ami teljesen feledtetni tudta, hogy valójában egyfajta „börtön” lakói éppen. Divattervezők hiányában házi festőivel terveztetett magának festői viseleteket jelesebb alkalmakra, amelyeken a hölgyek csak egyetlenegyszer viselhettek minden ruhakölteményt.
Többen úgy tartják, a parfümök keresletét az a vitatott tény indokolta, hogy a franciák szívesebben pomádézták magukat illatanyaggal, mint hogy tisztálkodás útján szabadultak volna meg saját testszaguktól. Ezzel szemben Napóleon híresen kényes volt személyes higiéniájára. Na, azért ő is magára locsolt, egyes források szerint, havi 20-30 liter kölnit, de legalább, állítólag, olykor naponta háromszor-négyszer is lefürdött.
Hajviseletek
A legmenőbb „irányzatnak” az ókori esztétika utánzása számított, ez a ruhák szabásától a hajviseleten át mindenben tetten érhető volt a divat terén is. Bizonyos férfifrizurákat Caracalláról és Tituszról neveztek el, a női trend a Kleopátra-stílus volt. A hadvezérből császárrá avanzsált Napóleon enyhén hullámos barna tincsei is ezek szerint az elvárások szerint keresztezték egymást kissé összevissza a nagyszerű homlokon. Akkor még csak ahhoz járulva ezzel tevőlegesen hozzá, hogy a császár külső megjelenése (is) összetéveszthetetlen legyen, ezek a szálak azonban a császár halála után jelentős szólókarrierbe kezdtek.
A titokzatos halálok kiderítésének kulcsa
A császár is azok közé az ismert személyiségek közé tartozik, akinek halálával kapcsolatban az emberiség, köztük a tudomány szűkebb rétege is imád elméleteket szőni, teóriákat latolgatni, vizsgálódni, újra és újra cáfolni és bizonyítani. Először elfogadták, hogy 1821. május 5-én gyomorrák küldte másvilágra a száműzetésben élő exhadvezért, majd napvilágot látott az arzénmérgezés elmélete. Ezt alátámasztani látszott a későbbi exhumáláskor különlegesen, mondhatni gyanúsan jó állapotban konzerválódott testállag, majd később a hajból kimutatott magas arzéntartalom.
A cáfolók érveltek a száműzetés elégtelen higiéniás körülményeivel, mint például a patkányok által benépesített otthonnal, amelyek ellen akkor a leghatásosabban az arzént volt szokás bevetni. Mások, akiknek ebben szintén van igazságuk, a korábbi pompás tapéták magas arzénkoncentrátumát okolták a kiugró értékekért, ami valóban sok halálesetet okozott a múltban azok között, akik feltűnően élénk színű falak között akartak élni.
Addig-addig folyt a teóriapingpong, amíg a kérdés végleges tisztázására bevetették az igazi nagyágyút, s egy olasz kutatócsoport egyenesen egy atomreaktor magjába dugta a „pöti” kapszulákba csomagolt császári hajszálakat.
A kutatócsoport komoly összevetésnek vetette alá a tincseket korabeli, családtagoktól és mai emberektől származó fejszőrzettel. Kimutatták, hogy az akkor emberi hajminták akár százszor nagyobb koncentrációt is tartalmazhattak, és a család tagjai szintén emelkedett értékeket mutattak. Ezek a vizsgálatok kizárták a szándékos mérgezést.
Méregdrága relikvia és aukciós tárgy
A magas arzénszint nem gátolta meg a fanatikus és főleg jómódú rajongókat, hogy komolyabb összegeket fordítsanak akár egy-egy hajszálra is. Egy korábbi aukción Dorsetben 130 fontot adtak már csak egy feltételezett hajszálért is, de a császár halálának 200. évfordulóján ennél sokkal többet is költöttek a lelkes császáristák. Ráadásul nemcsak a hajszálak ára futott fel ezen az árverésen, de egy napóleoni DNS-nyomokat is tartalmazó, véres halotti lepel is módos gazdájára talált.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
