Ezen a héten Barbi egy letehetetlen fejlődéstörténetet, Réka egy Hesse-regényt, Kristóf pedig egy fekete-fehér filmklasszikust ajánl.
Halász Rita: Mély levegő
Balázs Barbi
Délelőtt kölcsönkaptam, estére ki is olvastam: ez már önmagában jól mutatja, hogy nagyon tetszett, mivel egyszerre tartalmas, ugyanakkor könnyen fogyasztható olvasmány Halász Rita Mély levegő című könyve. A történet egy válás eseményei körül bontakozik ki, de valójában inkább fejlődéstörténet, ami mindenféle didaktikusság, ítélkezés vagy bezzegelés nélkül segít megérteni saját döntési helyzeteinket is.
A főszereplő kétgyerekes anya egy bántalmazó légkörű kapcsolatot próbál maga mögött hagyni, az újraértelmezés alaplépése, hogy magához kellene visszatalálnia. Hogy a jó és rossz döntésekkel, alkalmi szexszel, esti mesével, zsúrral és droggal szegélyezett út hová vezet? Egy új és vélhetően önazonosabb élet felé. Ja, hab a tortán, hogy a szerzővel készült legklasszabb interjút is a Díványon tudjátok elolvasni, Milanovich Domi kolléganőm még tavaly beszélgetett Halász Ritával.
Hermann Hesse: Demian
Fejes Réka
Nekem is van újévi fogadalmam. Elhatároztam, hogy idén kiolvasok ötven klasszikust. Nem állítottam össze előre egy listát, abban maradtam magammal, hogy olyan szövegeket olvasok majd el, amik régóta kerülgetnek, vagy egyszerűen elém kerülnek. Január óta boldog-boldogtalant arról faggatok, mi a kedvenc klasszikusa, azt remélve, hogy eddig számomra felfedezetlen gyöngyszemekre bukkanhatok.
Ilyen volt Hemann HesseDemianje is. Egészen eddig nem éreztem szükségét, hogy Hessét olvassak. Magamtól valamilyen rejtélyes oknál fogva sosem vetettem volna a szemem német nyelvterületre a világirodalmi atlaszon, annak ellenére, hogy szerettem Thomas Mannt is, Goethét is annak idején, amikor az iskolai tananyag határozta meg, hogy mit olvassak.
Nehéz úgy szólni a Demiainről, hogy egyetlen izgalmas fordulatot se leplezzek le (mert bármily meglepő, Hesse bizony tényleg izgalmas), ezért csak annyit mondanék, hogy az erény és a bűn, a jó és a rossz határmezsgyéjén egyensúlyozó főhősünk útja sokkal érdekfeszítőbb, mint amire számítottam.
Valahol Európában
Csabai Kristóf
A régi filmekről mindig az a benyomásunk, hogy unalmasak és gagyik. Pedig aztán mennyi zseniális klasszikus van a filmtörténelemben, amit érdemes megnézni! Ilyen például a Valami Európában, ami 1947-es dátuma ellenére elképesztően izgalmas kalandfilm.
A történetet talán mindannyian ismerjük, ha a filmet nem is, a színdarabot mindenképpen láttuk. Felnőtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel! A mondat egészen borzalmasan hangzik, a film pedig számtalan ilyen pillanattal szolgál: mi történik, ha a háború közepén a gyermek elfelejt gyermek lenni?
Filmként is formabontó, újszerű, vakmerő, történetként örök érvényű. „...A szabadság az, hogy ha nem kényszerítik az embert szenvedésre, rosszaságra, mások bántására. A legnagyobb rabság a nyomor.” A régi filmek unalmasak? Hadd cáfoljalak meg.
Kíváncsi vagy a múlt heti kedvenceinkre? Kattints, és olvasd el ezt a cikket is!
