A hidrogénbombával lépéselőnybe került Amerika
Az 1911-ben született és 2008-ban, 96 éves korában elhunyt John Archibald Wheeler a 20. század egyik legkiemelkedőbb elméleti fizikusának számít, aki a Princeton Egyetemen Albert Einstein munkatársaként dolgozott, és az ő nevéhez köthető a fekete lyuk és a féregjárat kifejezések megszületése is. A jeles tudós Niels Bohr és Enrico Fermi mellett kulcsszerepet játszott az atommaghasadás felfedezésében, az 1940-es években pedig részt vett az atombomba kifejlesztését célzó Manhattan-terv kutatásaiban. A világháborút követő években Wheeler az amerikai kormányzat megbízásából a Matternhorn-B névre keresztelt projektben vállalt szerepet, melynek célja egy, az atombombánál is pusztítóbb nukleáris fegyver létrehozása volt.
A Teller Ede elképzelései alapján megvalósult hidrogénbomba első kísérleti bevetésére 1952 novemberében került sor a Csendes-óceánon, a Marshall-szigeteknél: a bomba ezerszer akkora pusztítást végzett, mint a hét évvel korábban Japánra ledobott atombombák, szó szerint a semmivel tette egyenlővé az atollt, melyen landolt. Az Egyesült Államok ezzel lépéselőnybe került az atomtitkot akkor már évek óta birtokló Szovjetunióval szemben, nem mindenki nézte azonban jó szemmel a végítélet fegyverének keresztelt hidrogénbombával való játszadozást és a titkos projektbe ölt dollármilliárdokat, az ügy komoly vitákat gerjesztett a washingtoni törvényhozásban.
A kedélyek lecsillapításának érdekében a Nemzeti Atomenergia Bizottság összeállított egy 91 oldalas dokumentumot, melyben részletesen bemutatták a hidrogénbomba-projektet, a bomba kifejlesztésétől és működési elvétől egészen a sikeres tesztrobbantás során nyert információkig. A dokumentum egy hatoldalas kivonatát elküldték Wheelernek, hogy a fizikus átolvassa és szakmailag ellenőrizze az abban található tudományos információk hitelességét. A professzor 1953. január 6-án este 21 órakor vonatra szállt Princetonban, hogy Washingtonba utazzon – meg akarta spórolni magának a hotelszoba árát, ezért döntött az alvókabinos éjszakai vonatút mellett –, hóna alatt a „top secret” felirattal ellátott dokumentummal, melyet egy fehér borítékba tett.
Kiment a vécére, és otthagyta a titkos dokumentumot
Lefekvés előtt Wheeler kivette a hatoldalas jelentést a borítékból, olvasgatni kezdte, és jegyzeteket készített magának, majd, amikor nyugovóra tért, visszatette a dokumentumot a fehér borítékba, melyet egy nagyobb, manilaszínű borítékba helyezett, utóbbit pedig aktatáskájába süllyesztette. Másnap reggel a tudóst a megbeszéltek szerint 6 óra 45 perckor ébresztette a vonatinas: mint a legtöbb ember esetében, ébredés után hősünk első gondolata az volt, hogy könnyítsen magán, ezért elindult a férfimosdóba, ahová magával vitte az aktatáskát is. A mosdóban kivette a táskából a manilaborítékot, a táskát a mosdó pultjára helyezte, majd bement a mellékhelyiségbe, ahol – mivel nem talált egyéb megfelelő helyet – a titkos iratokat tartalmazó borítékot a vécé mögötti csövek közé dugta.
Dolga végeztével Wheeler kezet mosott, megmosdott és megborotválkozott, majd az aktatáskával visszatért a fülkéjébe – ekkor jutott csak eszébe, legnagyobb döbbenetére, hogy a borítékot a vécében felejtette. Azonnal visszarohant a férfimosdóba, a mellékhelyiség azonban ekkor már foglalt volt; gyorsan felágaskodott a fülke ajtajára, és – elég furcsa lebukást kockáztatva – beleskelődött: megnyugvással vette észre, hogy a bent dolgát végző úriember nem olvas semmit, pláne nem a titkos dokumentumot. Amikor a vécékabin végre szabad lett, Wheeler berobogott, és megtalálta a borítékot, ott, ahol hagyta: azt hitte, kálváriája véget ért, de nagyot tévedett.
Hősünk a hálókabinba visszatérve kinyitotta a manilaborítékot, és – most már szinte szívrohamközeli állapotban – döbbenten vette észre, hogy a fehér boríték, benne a hatoldalas anyaggal, nyomtalanul eltűnt. Azonnal értesítette a személyzetet, akik az egész vonatot átkutatták, de nem akadtak az elhagyott boríték nyomára, miként a vasútállomáson, a talált tárgyak osztályán sem látta senki a titkos iratot. Nem volt mit tenni, Wheeler jelentette az Atomenergia Bizottságnak az „apró bakit”: az incidensből hatalmas botrány kerekedett, a nyomozást pedig gyorsan átvette az FBI.
Sohasem került elő az eltűnt boríték
Az ügynökség vezetője, J. Edgar Hoover parancsba adta az embereinek, hogy minden követ mozgassanak meg: újra átvizsgálták a hálófülkét, majd a teljes vonatot, a Wheelerrel együtt utazókat alapos átvilágításnak vetették alá, azonban senkinél sem találtak semmi olyan dolgot, mely alapján felmerülhetett volna a kommunistáknak való kémkedés gyanúja. Felvetődött az ötlet, hogy az FBI ügynökei átvizsgálják a Princeton és Washington közötti 300 kilométeres vonatszakasz minden négyzetméterét, ezt azonban végül elvetették. Felmerült, hogy Wheeler esetleg rosszul emlékszik, és elalvás előtt nem tette vissza a fehér borítékot a nagyobb borítékba; lehetséges, hogy a személyzet egyik tagja vagy egy takarító találta meg, és a legközelebbi kukában landoltatta.
Wheelert megrovásban részesítették, de karrierjét nem érte komolyabb kár, továbbra is dolgozhatott a hidrogénbomba-projektben, melyet egyébként nem sokkal később fel is oszlattak, hősünk pedig visszatért a polgári kutatás területére. Az eltűnt dokumentumok sohasem kerültek elő, máig teljes rejtély, mi lett a sorsuk a végzetes vonatutat követően. Hét hónappal később, 1953 augusztusában a Szovjetunió felrobbantotta az első hidrogénbombáját, ezzel ismét kiélezetté vált a fegyverkezési verseny a két szuperhatalom között – nincs nyoma annak, hogy valaha is a szovjetek birtokába kerültek volna az eltűnt iratok, de ez persze nem jelent semmit.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
