A háborúkban elpusztult lovaknak és a szülőföldhöz való hűségnek állít emléket Vastagh György szobra, A hűséges ló – a szobrász ezen kívül is számos olyan művet alkotott, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk.
Lovasát vesztett arab mén poroszkált be 1809. június 14-én a bábolnai ménesudvar kapuján: egyenesen a győri csatából érkezett, meghozva a magyar vereség hírét. Nem kis utat tett meg: 35 kilométeren keresztül vágtatott – kiérdemelve ezzel a hűséges ló elnevezést, majd 172 évvel később azt is, hogy bronzszoborként állítsanak neki emléket.
A magyar nemesek nem kértek a függetlenségből
Az ötödik koalíciós háború idején járunk, nem sokkal azután, hogy Napóleon 1809 májusában elfoglalta Bécset. Schönbrunnban a magyar nemességnek címzett kiáltványt adott ki, amelyben felszólította őket: hagyják el a Habsburgokat, és nyilvánítsák ki függetlenségüket.
A magyarok azonban erre nem voltak hajlandóak, és a saját szempontjukból erre volt is okuk. Lengyelország példája óvatosságra intette őket: azt az országot ugyanis kifosztották a franciák, rengeteg adót szedtek be, és a férfilakosság jelentős részét elhurcolták katonának. Ráadásul Napóleon verhetetlenségének mítosza is szertefoszlani látszott: Aspernnél a francia sereg elszenvedte első jelentős vereségét az osztrákoktól.
Ráadásként még a pápa is kiátkozta a francia császárt.
Mindezek miatt a magyar nemességnek nem akaródzott szakítania a Habsburgokkal, inkább megindította a nemesi felkelést: ez volt a közép- és újkorban Magyarországon az egyik alapvető hadszervezési forma, amely során a nemesek hadba indultak. Ekkoriban ez már ritkaságszámba ment, és a győri csata előtti inszurrekció volt az utolsó a magyar történelemben.
Kisebbnek gondolták a francia haderőt
Egy dunai és egy tiszai hadosztály jött így létre, amelyek csatlakoztak János főherceg seregéhez – a magyar-habsburg hadak azonban még így jelentős létszámhátrányban voltak a franciákkal szemben. Laval Nugent vezérőrnagy azonban a felderítési adatokból 15 ezerre becsülte Napóleon valójában 50 ezres hadseregét, és erre alapozva a haditanács június 13-án a harc mellett döntött.
A másnapi ütközet kiegyenlítetten indult, ám a nem megfelelő kommunikáció és rossz vezetői döntések megpecsételték a csata sorsát: az utolsó csepp a pohárban a magyar lovasság megfutamodása volt.
„Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?”
– írta Petőfi Sándor A nép nevében című versében, és ennek köszönhető, hogy az ütközet „győri futás” néven híresült el.
Két szék közül Egyiptomba menekült
Nem sok hősies tettet ismerünk, amely a csatához kapcsolódik, egyről azonban említést tesznek a feljegyzések – igaz, nem magyar huszár, hanem egy paripa vitte véghez. Ez a hűséges ló története – az arab mén megjelenéséből tudták meg a lovarda vezetői, hogy mi lett az összecsapás kimenetele, és helyesen levonták a következtetést, hogy eljött az idő biztonságos helyre menekíteni az értékes lovakat. Így is tettek, és nem hiába: a francia hódítók rövidesen megjelentek, ám hátasokat nem tudtak zsákmányolni,
csak az épületeken tudták kitölteni dühüket, fel is gyújtották mindet.
Az arab ménről közel 130 évvel később a Bábolnai Magyar Királyi Állami Ménes parancsnoka, Pettkó-Szandtner Tibor ezredes rendelt szobrot. Az életnagyságú szoborhoz a gipsz változatot Vastagh György szobrász el is készítette, ám bronzba önteni már nem volt ideje: kitört a második világháború, és az élet vihara mindkettejüket elsodorta. Pettkó-Szandtner a háború éveiben az egész ország lótenyésztéséért felelt a Földművelésügyi Minisztériumban, és ennek megfelelően a szovjet tankok közeledtével, 1944-ben a tenyészállatok jelentős részét – mintegy 400 paripát – a bajorországi Bergstettenbe menekítette. A megszálló amerikai katonák azonban ezek közül rengeteget áron alul eladtak, Pettkó-Szandtnert pedig megbízhatatlannak minősítették.
Két szék között a padlón találta magát: Németországban megbízhatatlanként nem kapott munkát, és Magyarországra sem térhetett vissza,
hiszen a lovak külföldre szöktetése miatt árulónak tartották, és legalábbis hadbíróság várt volna rá. Végül Mohamed Taher pasa, az egyiptomi Királyi Földművelésügyi Társaság elnöke felkérte, hogy legyen a Kafr-Farouk királyi ménes vezetője – a pasa korábban járt Bábolnán, és nagyon jó véleménye alakult ki Pettkó-Szandtnerről.
Egyik szobrát Hitler kapta ajándékba
A megrendelt szobor bronzból végül csak 1981-ben készült el, két példányban. A Vastagh György gipszváltozata alapján készült alkotások egyikét Bábolnán, a ménesudvarban helyezték el, a másikat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban állították ki. Vastagh György pályafutása során rengeteg állatszobrot készített: az 1896-os millenniumi ünnepségekre a Földművelési Minisztérium felkérésére 50 tenyészállatot mintázott meg, majd 1900-as párizsi világkiállításra a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatait örökítette meg. Egyik főműve a Budavári Palotában, a Hunyadi-udvaron áll: a Csikós, amelynek talapzatát Hauszmann Alajos tervezte. (A szobor a második világháborúban megsérült, ám a harcok végeztével restaurálták.)
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Vastagh Györgynek nem a Csikós az egyetlen alkotása, amelyet a várban helyeztek el: ő készítette Hadik András lovasszobrát az Úri utca terecskévé szélesedő részén, a Szentháromság utca sarkánál (ma turistalátványosság, amelyre a külföldiek előszeretettel másznak föl), illetve Görgey Artúr lovas szobrát, amely sokáig az Anjou bástyán állt, ám 1945-ben beolvasztották, és a Sztálin-szobor alapanyaga lett. 1998-ban Marton László újraalkotta, és a Fehérvári Rondellán helyezték el, ám a bástya átépítése miatt jelenleg nincs a helyén. Ugyancsak Vastagh alkotása a Hősök terén a Bethlen szobor, amelyet 1903-ban a Köröndön lepleztek le, később lett csak a millenniumi emlékmű egyik alakja.
A művész nem minden szobrának lett méltó a sorsa: egyik, Árpád-korabeli lovast ábrázoló alkotását 1939-ben Horthy Miklós Adolf Hitlernek ajándékozta a diktátor 50. születésapja alkalmából.
Műveinek túlnyomó többsége ma a Magyar Nemzeti Galériában vagy a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. Munkássága művészeti értékén túl agrár-muzeológiai szempontból is jelentős: mivel legtöbb szobrát konkrét állatokról mintázta, komoly tenyésztéstörténeti jelentőséggel is bírnak, egyfajta fajtatörténeti dokumentumoknak is tekinthetők.
Egészen elképesztő, hogyan nézett ki a Hősök tere mintegy száz évvel azelőtt, hogy Vastagh György szobra odakerült: közpark és ivókút állt a helyén.
