Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Zombori Ödön olimpikon története csak a fényes diadalig volt tündérmesébe illő, később tragikus fordulatot vett.
Zombori Ödön pénzbeszedőként, majd az Elektromos Művek írnokaként is lelkesen hódolt szenvedélyének, a birkózásnak. Ahogy az akkoriban általános volt, munkaideje leteltével indult tréningezni. Kitartása és tehetsége folytán
1928-ban kijutott az olimpiára Amszterdamba, 1932-ben Los Angelesben a szabadfogásúak között már ezüstérmet is szerzett, 1936-ban Berlinben pedig olimpiai aranyat.
Fényes sikerek, nehéz évek az olimpiai bajnok életében
Az olimpiáról büszkén és boldogan térhetett haza aranyérmével, és egy, a győzteseknek járó, elültetésre szánt tölgyfacsemetével. Zombori azonban nem találta meg számításait a háború utáni Magyarországon, ezért előbb az Amerikai Egyesült Államokban települt le,
később az argentín bírkózó válogatott edzőjeként dolgozott Argentínában, majd ismét Amerikába költözött.
Onnan indult "haza" 1985-ben Ausztriába egy kis nosztalgiázásra, korábbi sporttársaimeglátogatására, amikor a repülőgépen agyvérzést szenvedett.
Ez után meggyengült szellemi és fizikai állapotban, erősen megtépázott emlékezettel, de mindig kedvesen és szerethetően, nagy tisztelettől övezve, még négy évig élt a János-kórház gondozottjaként.
A tiszteletére ültett fát, mely diadalára emlékezteti az utókort a mai napig Hűvösvölgyben, a sportember sosem láthatta.
Nem Zombori volt az egyetlen tragikus sorsú olimpiai bajnokunk.Itt olvashatsz egy másik megrázó történetet.
