Elismert zeneszerző, ünnepelt szépség, több híres művész múzsája, szeretője, felesége volt Anna Mahler. Ugyanakkor kegyetlen, hiú, antiszemita nő hírében állt, aki csak addig volt hű társ, amíg érdekei úgy kívánták.
Roppant ellentmondásos alak volt Gustav Mahler felesége. Személyiségének kettőssége jól illeszkedett a korhoz és a helyhez, ahol felnőtt, és élete jelentős részét töltötte. 1879. augusztus 31-én született Bécsben – abban az osztrák fővárosban, ahol jelen volt a szépség, a pompa, a híres bécsi Opera és a legkiválóbb művészet. Ám ezt az időszakot a legkilátástalanabb nyomor, a szegénység, a növekvő nacionalizmus és a politikai nyugtalanság is éppúgy jellemezte. Ahogy később a közkeletű leírás megfogalmazta: a bécsiek egy vulkán kráterének peremén táncoltak. Ebben a miliőben kezdte meg életét Alma Schindler, aki már pici korában magába szívta a művészetet: apja, Emil Schindler Goethét olvasott fel neki, egyik hódolója pedig egy ládányi klasszikus regényt küldött számára, köztük Stendhalt és Ibsent. Platóról vitázott vendégeivel, és nagy kedvelője volt Nietzschének és Wagner operáinak.
Első csókja is művészi volt
Mivel okos, intelligens és tehetséges volt, ráadásul Bécs leggyönyörűbb nőjének tartották, nem nehéz elképzelni, hogy sokan belehabarodtak. Vonzerejét még az is növelte, hogy egyik fülére rosszul hallott: így egészen közel hajolva, teljes figyelemmel vett részt a beszélgetésekben, intimitást kölcsönözve a szituációknak. Akivel beszélgetett, úgy érezhette, hogy igazán megérti és értékeli.
A zsenik iránti vonzódása már fiatalkorában megmutatkozott: első csókját 17 éves korában, Gustav Klimt szimbolista festővel váltotta, első szeretője pedig Alexander Zemlinsky volt, aki komponálni tanította. Kapcsolatuk a zenetanárral azonban egyre feszültebbé vált, amiben valószínűleg komoly szerepet játszhatott, hogy a tanítvány gyakran kínozta tanárát. „Kis, degenerált zsidó gyerekeket hoznék a világra, ha hozzád mennék” – mondta neki Oliver Hilmes életrajza szerint.
Feladta a zenét
Még együtt voltak Zemlinskyvel, amikor Alma megismerkedett Gustav Mahlerrel, és flörtölni kezdett vele, majd a szeretője lett. Már terhes volt, amikor 1902-ben összeházasodtak. Házasságukban azonban a zene komoly problémák forrásává vált. Mahler 19 évvel idősebb volt, és bálványozta feleségét. Ennek ellenére, a zeneszerzéssel kapcsolatban a sarkára állt, és még mielőtt egybekeltek, kijelentette: Almának fel kell hagynia a zeneszerzéssel. „A zeneszerző, a dolgozó szerepe rám hárul. A te szereped a szerető társ és a megértő partner” – írta a komponista. Meglepő módon Alma belement a dologba, noha ez borzasztóan nehezére esett, és komoly feszültséggel terhelte kapcsolatukat. Az asszony így írt erről:
„Leülök a zongorához, alig várom, hogy játszhassak, de a kotta már nem jelent számomra semmit. A szemem elfelejtette, hogyan kell olvasni. Határozottan megfogták a karomat, és elvezettek önmagamtól. És visszavágyom oda, ahol voltam.”
A mindennapjaik sem voltak igazán megfelelőek a pezsgő szociális élethez szokott Almának. Mahler minden napját pontosan megtervezte, és ehhez feleségének is igazodnia kellett. Az év 10 hónapjában szinte minden este gyalog el kellett mennie férjéért az Operaházba, nyárra pedig Toblachba költöztek, egy apró faluba az osztrák-olasz határ közelében. Itt Mahler csak zeneszerzéssel foglalkozott. (Nagyrészt itt komponálta például a Dal a Földről című művét.) „Gustav éli az életét, és nekem is az ő életét kell élnem. A gyermekemnek nincs szüksége rám, de bárhogy is van, nem vagyok képes csak ezzel elfoglalni magam” – írta első gyerekük, Maria születése után öt héttel.
A kor szelleme
Noha mai szemmel nézve érthetően szörnyűnek tűnik, hogy Alma Mahlert arra kényszerítette a férje, hogy felhagyjon a zeneszerzéssel, akkoriban ez nem számított különösnek. A feminista mozgalom csak a 20. század elején indult el igazán, és ebben a korban nem ismert olyan nő Bécsből, aki Alma Mahlerhez hasonló életutat futott volna be. Jól mutatja a korszellemet, hogy 1903-ban jelent meg Otto Weininger osztrák filozófus Nem és jellem című könyve, amelyben kifejtette: „Nincs egyetlen olyan nő sem a gondolkodás történetében, még a legférfiasabb sem, akit őszintén össze lehetne hasonlítani az ötöd- vagy hatodrangú zseniális férfiakkal.”
Házasságuk félresiklott: Alma viszonyba kezdett a híres építésszel, Walter Gropiusszal, a Bauhaus mozgalom megalapítójával. Közben skarlátban meghalt a kislányuk, Mahlernél pedig szívbillentyűhibát találtak. A zeneszerző Sigmund Freudhoz fordult, és a pszichiáter tanácsára Alma ismét foglalkozhatott zeneszerzéssel. Sőt, Mahler még segítette is: megszerkesztette és kiadta műveit, bemutatókat szervezett neki. Ám mindez túl későn történt, felesége nem hagyott föl a viszonyával, a zeneszerző pedig egy évvel később meghalt.
Életnagyságú babát mintáztak róla
Alma pár évvel később hozzáment Walter Gropiushoz, ám előtte még viszonyt folytatott Oskar Kokoschka expresszionista festővel, aki róla mintázta Szélmenyasszony című művének nőalakját. A festő annyira belehabarodott Almába, hogy miután a nő – miközben ő az osztrák hadseregben szolgált a második világháborúban – elhagyta, életnagyságú babát mintázott róla, amelyet rendszeresen magával vitt például színházba vagy kávézókba. A szerelmi kaland után Alma visszatért Gropiushoz, akivel összeházasodtak. Noha sokak szerint talán Kokoschka lehetett az egyetlen szeretője vagy férje, akit igazán szeretett, saját bevallása szerint az építész volt az, aki a legjobban illett hozzá. Élete végén így beszélt róla:
„az igazi árja típus. Az egyetlen férfi, aki fajilag megfelelt nekem. A többiek, akik belém szerettek, kis zsidók voltak. Mint Mahler. Mindkét fajtát szeretem.”
Gropiustól fia született, bár a – megalapozott vagy sem, ki tudja? – rossznyelvek szerint a gyerek apja nem ő, hanem Franz Werfel költő és regényíró lehetett, aki 1917-től Alma szeretője lett. Az építésztől 1920-ban elvált, ezután már nyíltan élt együtt a költővel – 1929-ben össze is házasodtak. Werfel zsidó származása miatt a második világháború elől Amerikába költöztek, és Alma itt élt egészen 1964-ben bekövetkezett haláláig.
Levelei hamis képet festenek Alma Mahlerről
Aki Alma naplójából vagy feljegyzéseiből próbálja megérteni ezt a – sokszor visszataszító, máskor elbűvölő, de mindenképp – különleges nőt, biztos kudarcra van ítélve. Mahler felesége ugyanis leveleit, amelyeket férjének írt vagy tőle kapott, gyakran meghamisította, hogy jobb színben tüntesse föl magát. Saját lánya, Anna is így beszélt róla: „tigris mamának hívtam. Néha-néha csodálatos volt. És néha-néha pedig förtelmes." Zenetörténészek szerint inkább a zenéje felől kell megpróbálni megérteni. Több mit 50 dalt írt, ám sajnos csak 14 maradt fönn belőlük. Dianne Follet, a Muhlenberg College zenetanára ezt írt róla:
„A dalai, talán még inkább, mint az írásai ... felfedik Alma igazi természetét. A melodráma határát súrolják, ahogy Alma is; összetettek, ahogy Alma is; ellentmondásosak, ahogy Alma is. A dalaiban találkozunk vele, és a dalain keresztül foglalja el az őt megillető helyet.”
Olvasd el, mi mindenre volt hajlandó Salvador Dalí feleségéért, kattints ide!
