Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A klímaváltozás hatására olvadó permafroszt, azaz a tartósan fagyott talaj nem kevés veszélyt rejt magában.
A mára már szinte teljesen eltűnt vírusok mamutgyapjúban, szibériai múmiákban, őskori farkasokban és a spanyolnátha egy Alaszkában eltemetett áldozatának tüdejében bukkantak fel. A tudósok attól tartanak, hogy a globális felmelegedés további, régen eltűntnek hitt vagy akár ismeretlen vírusokat szabadíthat az emberiségre. A kutatók – akik között megtaláljuk a mikrobiológia vagy a geotudomány szakértőit is – közel egy évtizede követik a „zombivírusokat”, amelyek a gyorsan olvadó permafrosztból előkerült leletekből származnak.
A permafroszt veszélyei
Jean-Michel Claverie, az Aix-Marseilles-i Egyetem professzora úgy találta, hogy az általa „zombivírusnak” nevezett ősi mikrobák továbbra is képesek megfertőzni a tenyésztett amőbákat. Claverie óvatosságra int: „Nincs hivatalos bizonyítékunk arra, hogy az amőbaspecifikus vírusokon kívül más vírusok is túlélhetnének ilyen sokáig, de semmi okunk kételkedni abban, hogy képesek rá. Nem szeretnénk vállalni a kockázatot, hogy a zombivírussal újabb világjárványt szabadítsunk az emberiségre csak azért, hogy bebizonyítsuk, valóban így van.”
Vírus egy múmiából
Mivel ezek a vírusok évezredekig szunnyadtak a talajba fagyva, az sem biztos, hogy az emberek vagy állatok immunisak lennének rájuk. Ahogyan a permafroszt felolvad, ősi baktériumok is életre kelhetnek – valószínűleg ez történt 2016-ban, amikor Szibériában lépfenejárvány tört ki. A himlőt, amit az ENSZ Egészségügyi Világszervezete szerint 1980-ban hivatalosan is felszámoltak világszerte, 2004-ben egy 300 éves szibériai múmiából mutatták ki. Ugyancsak megőrződött az 1918-as spanyolnáthajárványt okozó influenzavírus genomikus anyaga egy Alaszkában exhumált tetemben.
Megfagyott mamutokból és farkasokból származnak
Az egyik azonosított vírus, a Pithovirus sibericum 2014-ben, 30 méter mélyről került elő az olvadó permafrosztból Szibériában. A 30 000 éve szunnyadó, a vírusok között óriásinak számító mikroba volt az első, amelyről a tudósok bebizonyították: még ennyi idő elteltével is fertőz. Bár a vírus nem veszélyes emberekre, a kísérlet során használt amőbákat megfertőzte, majd elpusztította. Hasonló eredménnyel zárult a szintén szibériai maradványokból azonosított Mollivirus sibericum vizsgálata. Elhullott és a jégben konzerválódott mamutok gyapjából azonosították a Pandoravirus mammoth és a Pithovirus mammoth nevű vírusokat. Az afrikai sertéspestis okozójának ősi rokonát, a Pacmanvirus lupust egy fagyott szibériai farkas 27 000 éves zsigereiből izolálták a kutatók.
A nemzetközi tudóscsoport egyetért abban, hogy mindeddig „alábecsülték annak kockázatát, hogy az ősi vírusok fertőzőképesek maradhatnak”. A tudósok úgy vélik: a globális felmelegedés erősödésével a permafroszt olvadása gyorsuló ütemben folytatódik, és a „zombivírusok” akár közegészségügyi veszélyt is jelenthetnek.
