A Vissza a jövőbe-filmek és a Szenzációs recepciós 61 éves sztárja immár több mint három évtizede küzd a Parkinson-kórral. Bár a színészettől visszavonult, nagyon fontos szerepet játszik a stigmatizálás megszüntetésében és a betegség kutatásában is.
Magán már nem tud segíteni: igaz, hogy a kór lefolyását le tudták lassítani, de a sztár úgy fogalmazott, tudja, hogy sosem lesz nyolcvanéves, és ezzel meg is békélt. Csakhogy addig rengeteg nehézség vár rá: folyamatosan elesik és eltörik valamije, gerincén egy daganat nőtt, aminek eltávolítása nem sikerült megfelelően, így még beszűkültebb lett a mozgása. Ahogy beszél és mozog, mindenki számára egyértelmű, milyen kemény küzdelmet vív a betegség ellen. De feladni nem akarja, sőt: amióta fiatalkorában diagnosztizálták, mindent megtesz, amit csak lehet: színészként keresett pénzéből 2000-ben megalapította a Michael J. Fox Alapítványt, ami azóta is informál és kutat, nem is eredménytelenül.
Michael J. Fox alapítványa segíthet a Parkinson-kóros betegeken
A legújabb eredményük szerint 90 százalékos pontossággal képesek észlelni a Parkinson-kór biomarkerét, ami jelentős mérföldkő a diagnosztizálás és a betegség lelassítása szempontjából is. A teszt jelezheti a betegséget a tipikus tünetek megjelenése előtt, ráadásul a kutatók úgy vélik, hogy a biomarker segítségével végre pontosabban is meghatározhatják a Parkinson-kórt, új utakat nyitva a diagnosztikában és a lehetséges terápiákban. Így a jövőben gyorsan képesek lehetünk új terápiákat tesztelni, és a megfelelő kezelést kiválasztani speciálisan a betegeknek. Olyan szerekkel kapcsolatos vizsgálatok is elindulhatnak, amelyek potenciálisan képesek megakadályozni a Parkinson-kór kialakulását.
Ha lett volna teszt, a színésznél is hamarabb kiderül a baj
Jelenleg a szaglás elvesztése, az alvás REM-szakaszának felbolydulása és a depresszió az a három figyelmeztető jel, ami viszonylag korán segít felismerni a betegséget. Foxnál 1991-ben, 29 éves korában diagnosztizálták. Nem léteztek még a korai felismerést segítő tesztek, csak akkor derült fény a bajra, amikor az akkori orvosi ismeretek szerint már nem sok mindent lehetett tenni. Fox a Doc Hollywood című filmet forgatta 1991-ben, amikor azt vette észre, hogy a kisujja folyamatosan remeg, és nem tudja akaratlagosan leállítani a mozgását. Miután neurológiai kivizsgáláson esett át, kiderült, hogy nagyon korai Parkinson-kórban szenved.
Addig játszott, amíg csak képes volt rá
Csak 1998 telén állt ki vele a nyilvánosság elé, mert ekkor már nem tudta leplezni a tüneteket. A Szenzációs recepciós, a Szerelem a Fehér Házban, A pénz boldogít filmeket és a Kerge város sorozatot is begyógyszerezve, titkolózva forgatta le. Rettegett tőle, hogy a közönség, akit addig gond nélkül, bármikor meg tudott nevettetni, majd csupán szánalommal néz majd rá, és nem kacag a viccein. A félelmei azonban alaptalanok voltak, nagy bejelentése után ugyanúgy imádták őt tovább. Az orvosok maximum 10 évet adtak neki a színészi pályán, de ő sokkal tovább bírta, s amíg csak képes volt rá, játszott, szinkronizált. Mostanra már csak a családjára és az alapítványára koncentrál, 2020-ban vonult végleg vissza a színészettől.
Ebben az 1999-es videóban a szenátusi meghallgatáson arról beszél, hogy sürgősen növelni kell a Parkinson-kór kutatásának finanszírozását:
Filmet készít az életéről, amíg még képes rá
Bár könyvekben már megosztotta gondolatait, a színész nemrég egy lépéssel tovább ment. Az Apple TV-n hamarosan látható lesz Davis Guggenheim friss dokumentumfilmje, a Still: Michael J. Fox élete című alkotás. Ebben az élete nagy eseményeiről mesél, megemlítve, hogy már gyerekként sem tudott nyugton maradni soha, így egy értelemben „illik hozzá” az irányíthatatlan izomrángásokkal is járó betegség. Az elmúlt évtizedekben Fox megtanulta, hogy ne gyűlölje a kórt, ne vádolja a sorsot, és ne féljen attól, mit gondolnak róla mások. Inkább fogta magát, és nehezen érthető beszéd ide, görcsök meg fájdalmak oda, kiállt, megmutatta, milyen állapotban van, és nekiállt megkeresni a lehető legjobb megoldást. Folyamatosan lobbizik, minden megjelenésének célja van, edukál, kutat, erre tette fel az életét.
Felesége, akit még a nyolcvanas években, a Családi kötelékek forgatásán ismert meg, azóta is vele van, és mindenben támogatja. Nagy szerelem az övék, négy gyerekük is született. Fox pedig őszintén, továbbra is folyamatosan viccelődve mesél arról, hogy családjával és a Parkinson-kórt érintő tudományos kutatások biztató eredményeiben milyen boldogság adatott meg neki, a betegsége ellenére.
Mindezzel együtt ironikus és szomorú, hogy az az ember, aki a moziban visszament az időben, hogy helyrehozzon dolgokat, az elmúlt évtizedekben olyan orvostudományi előrelépéseket finanszírozott, amelyek harminc éve az ő betegségén is segíthettek volna.
