Sokan biztosra veszik, hogy a brit tankokban csakis azért helyeznek el vízforralót, hogy a katonák teájukat akkor is elkészíthessék, ha épp a csatatéren éri őket a délután öt óra. Ez tévedés – de persze valami köze azért van a dolognak a teafőzéshez is.
Annyi abszolút tény és való, hogy minden brit tankban található vízforraló berendezés, és az is igaz, hogy a brit katonák sok teát fogyasztanak. Ennek fényképes bizonyítékai is vannak, ugyanakkor túlzó egyszerűsítés azt állítani, hogy a tea miatt került a forraló a tankokba. Nem az elkényeztetett katonák kiszolgálásának igénye miatt kerülnek ezek az eszközök a páncélozott járművekbe, hanem egy nagyon is logikus okból.
Ez az ok áll az egész mögött
A tankokban található melegítőegység telepítése egy olyan problémát old meg, amely gyakorlatilag a tankok létezése óta fennáll. Erre utal az a tény is, hogy nem csak brit páncélozott járművekbe tesznek vízforralót – vagyis tulajdonképpen hibás már ez a megnevezés is, ugyanis nem vízforralót, hanem a porciók felmelegítésére is alkalmas ételmelegítő berendezést építenek be.
Ennek az oka prózai: a katonák a tank belsejében vannak nagy biztonságban, hogyha itt tudnak ételt melegíteni és fogyasztani, akkor kisebb az esélyük arra, hogy találat, sérülés érje őket, vagy akár meghaljanak.
Erre utal az is, hogy a legmodernebb tankokat már nemcsak ételmelegítővel képesek felszerelni, hanem akár WC és mosdó, zuhanyzó, sőt, még légkondi is kerülhet a legmodernebb harci járművekbe.
A meleg víz a teán túl sok mindenhez kell
Mielőtt a hasonló berendezések használata általánossá vált volna, a katonák – köztük persze a britek is – rögtönzött melegítőállomásokat használtak az étel és az ital megmelegítésére: időnként az is előfordult, hogy a tank forró kipufogógázát hasznosították. Meleg vízre pedig közel sem csak azért volt szükségek, mert akartak készíteni egy jó teát, és nem is csak ételt melegítettek. A meleg víz elengedhetetlen volt ahhoz, hogy megmosakodjanak, vagy kimossák elszennyeződött ruházatukat.
Ehhez azonban el kellett, hogy hagyják a tankot, ami nem kis veszélyt hordozott magában.
A második világháborúval kapcsolatos kutatások megállapították, hogy egy katona esélye arra, hogy meghaljon, jelentősen nagyobb volt a tankon kívül, mint azon belül. Aggasztóan sokan vesztették életüket járművükön kívül, ez ellen pedig tenni kellett valamit.
A tankban vannak biztonságban
Hogy miért terjedhetett el az a tévhit, miszerint a brit katonáknak csakis a tea miatt kell vízforraló a tankba? Mindössze a sztereotípiák működése az, amit megfigyelhetünk ebben a mítoszban. A brit katonák természetesen nem teázgattak tankjukban, miközben aktívan harcoltak, mint ahogyan nem melegítenek ételt sem maguknak azok, akik épp ilyesmit tesznek.
A mosdás, mosás, evés és ivás ideje mindig a nyugodt pillanatokban volt – és ahogyan azt mindenki tudja, aki valaha aktív katonai szolgálatot teljesített olyan területen, ahol fegyveres konfliktus zajlott, a katona élete nagyrészt a várakozásból áll.
Ezekben a percekben, órákban pedig bőven van idő akár arra is, hogy valaki elkortyolgasson egy bögrényi forró teát.
Egy konkrét eset is van, amelyet az emlékezés kicsit elferdítve igyekszik a teaelmélet szolgálatába állítani: Michael Wittmann Tigris tankjával teázó angolokon ütött rajta, a sztorit pedig úgy adták el később, mintha a botor britek csak ültek és teázgattak volna nem sokkal a D-nap után. A valóságban a mélyen francia területre behatolt egységeknek megparancsolták, hogy várjanak, míg a sereg további része is utoléri őket. Nem azért tudtak velük végezni, mert a katonák majd meghaltak egy jó teáért, hanem mert épp vártak – és ezt nem biztonságban tették.
A második világháború hozta a megoldást
Az ilyen tapasztalatok hatására döntöttek úgy a tankok tervezői, hogy meghagyják a lehetőséget evésre-ivásra, de inkább úgy, hogy azt biztonságban tehessék meg.
Az evés, ivás amellett, hogy a fizikai szükségletek kielégítését jelentik, hozzájárulnak az egészség és a jó morál megtartásához is.
Amíg nyílt tűz mellett kellett melegíteni vagy forralni a vizet, fel sem merülhetett, hogy ez a tankon belül történjen, de a modern ételmelegítők megjelenésével ez a gond kiküszöbölhető volt.
Az első tankmodell, amely megkapta ezt a berendezést is, a második világháború után született Centurion volt: ebben már napokat lehetett eltölteni anélkül, hogy elhagyták volna a biztonságos belső területet. Az ételmelegítők teteje hermetikusan lezárható – így a forró víz nem tud kijutni azokból menet közben –, külsejük hideg marad, és akár hat órán át megőrzik a hőt, így valóban komfortot jelentenek, ha napokig nem lehet kilépni a tankból. Egy csap is található rajtuk, így nemcsak melegíteni lehet bennük, hanem forró vizet engedni tálakba vagy bögrékbe – és nem csak teához.
