Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A könyvszeretők körében egyre népszerűbb a könyvek egyedivé varázslása. Ehhez egy jól megválasztott ex libris pecsét tökéletes megoldás lehet, ami amellett, hogy feldobja a könyvespolcunk darabjait is, egyértelműen megjelöli annak tulajdonosát. Búcsút inthetünk a kölcsönadott és aztán elfeledett könyveknek. Honnan indult az újból felfedezett ex librisek útja? Járjunk utána!
A szókapcsolat az „ex libris meis” latin mondatból ered, aminek a jelentése „a könyveim közül való”. Az ex libris olyan grafikai alkotás, amit nyomtatott cetliként vagy manapság főleg pecsétként a könyv táblájának belső oldalára helyezve jelöli a könyv tulajdonosát. Ebben talán semmi izgalmas nincs is, azonban ezek a pecsétek valahogyan megmutatják egy szimbólummal, jelképpel vagy címerrel a birtokosa személyiségét, jellemzőjét. Ezáltal a pecsét szoros kapcsolatba kerül a könyvszerető, bibliofil emberrel, valahogy megmutat belőle valamit. Az ex libris születésekor azonban sokkal inkább a könyvhöz kötődött, azt díszítette, és a könyvművészettel együtt virágzott fel a XVI. században.
Az ex libris történelme
Már jóval a XVI. század előtt is léteztek könyvtulajdonosi bejegyzések – sőt, ezek már a könyvek megjelenését is megelőzték. Messzire kell utaznunk, időszámításunk előtt 1400-ba Egyiptomba, ahol fajansztáblácskákat csúsztattak a papirusztekercsekbe III. Amenhotep könyvtárában. Később Assur-bán-apli ninivei könyvtárának agyagtábláit is hasonló jelöléssel látták el.
A középkorban kevésbé finom technikát alkalmaztak a kódexek eltulajdonítása ellen, vaslánccal erősítették a polchoz őket.
Az biztos, hogy hatásos módszer volt, de a könyvnyomtatás feltalálása után már főként inkább kézzel írták be a tulajdonosok nevét a könyvekbe. Már ekkor gyakran megesett, hogy a könyvtulaj a neve mellé egy versrészletet, idézetet vagy tréfás intéseket is befirkantott, ezzel is egyedibbé varázsolva azt. A legtöbb már ekkor is főleg kedves kérés volt az ismerősökhöz, hogy ne felejtsék el visszaadni a könyveket.
Az ex libris kultúra a XVI. században indult útnak igazán, majd fénykora a XVIII. századra tehető. Ekkor már alig volt olyan főúri könyvtár, ahol nem használtak egyedi könyvjegyeket. Széchényi Ferenc ex librisei szépen tükrözik a könyvjegy evolúcióját, mert kezdetben a családi címer díszelgett rajtuk, majd az évek során a modern ex libris, vagyis a könyvtulajdonos személyiségét kifejező ábrázolások kerültek a könyveibe. Egyre jobban elkezdett elterjedni az igény az ex librisre olyan családoknál is, akiknek nincs címere, így a könyvjegy valóban a megrendelő foglalkozását, érdeklődését, személyes igényeit fejezte ki. A könyvgyűjtés elterjedésével a XX. században az ex libris gyűjtés is elterjedt, igazi művészeti alkotássá váltak ezek a pecsétek. Manapság reneszánszát éli a könyvekbe ragasztott vagy pecsételt ex libris, amire teljes webshopok épülnek rá, és a könyves influenszerek árulják a hozzájuk kapcsolódó mintákat.
Egyediség az individualizmusban egy ex libris által
Szerencsére ma már nem csak a gazdagok sportja a könyvolvasás, hiszen egy-egy könyvből több száz vagy akár több ezer példány is nyomtatásba kerül, így lánccal már semmiképp sem szükséges a könyvespolcunkhoz rögzíteni könyvtárunk darabjait. Ennek ellenére szinte mindenkinek van olyan könyve, amit kölcsönadott, és aztán évekkel későbbi csupán egy emlékbetörés árulkodott róla, hogy valaha, valamikor megvolt nekünk is az a kötet.
Így az ex libris, amit manapság ismét főleg pecsét formájában használunk, még mindig magában hordozza mindenkori funkcióját, mégpedig azt, hogy megjelöli a tulajdonos kilétét. A hasznos funkción túl azonban a könyvtulaj személyisége is előtérbe kerül.
Az individualizmus korát éljük, amiben az egyéni önkifejezés vágya alapvető szükségletünk. Mivel már nem számít egyedinek rendszeresen olvasni, könyveket vásárolni, könyveket gyűjteni, hiszen azok könnyen elérhetők, a könnyen hozzáférhető dolgokat varázsoljuk egyedivé. Az ex libris pedig egy kis darab lehet belőlünk egy jól megválasztott grafikával és betűtípussal. Egy könyvbarát számára külön élmény a frissen vásárolt kötetbe belenyomni a személyre szóló pecsétet és akár a könyvszeretet kialakításában és erősítésében is szerepe lehet már gyerekkortól kezdve is.
