Az erdélyi származású Johnny Weissmuller sikert sikerre halmozott úszóbajnokként és filmszínészként is. Ötször nősült, imádták a nők, de bánsági sváb gyökereit még gyermekei előtt is titokban tartotta.
1905-ben a New Yorkba tartó SS Rotterdam nevű óceánjáró fedélzetén egy fiatal bánsági sváb pár utazott. A Szabadfaluról származó 29 éves férfi, Peter Weissmuller és felesége, a 24 éves Elisabeth Kersch harmadosztályú jegyet váltottak, a fedélközbe, hiszen minden vagyonuk 23 dollár és 50 cent volt. Ezt is kemény munkával spórolták össze: a férfi napszámosként dolgozott, felesége pedig dohánygyárban vállalt munkát. Magukkal vitték hat hónapos kisfiukat, Jánost is. Németül beszélgettek egymás között, talán terveket szőttek a jövőre nézve, és találgatták, hogyan fognak boldogulni a tengerentúlon, ahová Elisabeth apja és bátyja már hamarabb kivándorolt.
A Holland–Amerikai Hajótársasághoz tartozó SS Rotterdam 1905. január 14-én indult útnak, hogy átszelje az Atlanti-óceánt, és 12 nap múlva ért Ellis Islandre. Miután átestek a bevándorlókat érintő kötelező formaságokon, azonnal útnak indultak Pennsylvaniába. Windber városában telepedtek le, ahol Elisabeth testvére és sógora élt. Peter Weismuller hamarosan munkát vállalt a helyi bányában, és az év végére megszületett János, azaz Johnny kisöccse, Peter.
Nem született Tarzannak
Egy évvel később a család úgy döntött, elhagyják Pennsylvaniát, és Chicagóba költöznek a nagypapához. A szülők anyagi helyzete kezdett rendeződni: az apa egy bárt üzemeltetett, az édesanya pedig szakácsnő volt egy népszerű étteremben. Johnny miatt azonban sokat aggódtak, mert a kisfiú állandóan betegeskedett: légzési nehézségekkel küszködött, és akármennyit evett, vézna maradt. Az orvosok tanácsára a szülők úgy döntöttek, Johnnyt beíratják úszni. A Chicagóhoz közeli Fullerton Beachre járt edzésre, és hamarosan kiderült, hogy kiváló adottságai vannak az úszáshoz. 11 évesen egy évvel idősebbnek mondta magát, hogy bekerülhessen a YMCA, azaz a Fiatalok Keresztény Egyesülete csapatába. Sorra nyerte a versenyeket, emellett lovagolni tanult, de a futás és a magasugrás is remekül ment neki. Hamarosan bekerült az Illinois-i Atlétikai Klubba, William Bachrach szárnyai alá, aki tovább tökéletesítette a kivételes képességű fiú technikáját.
Johnny Weissmuller, az olimpiai bajnok
Bachrach apafiguraként is szolgált Johnny számára, kiváltképp miután az idősebb Peter Weissmuller 1918 körül elhagyta a családját. Johnny ekkor vízimentőnek állt a Michigan-tavon, hogy besegítsen a családi költségekbe. Bachrach mester biztatására hamarosan komolyabban versenyezni kezdett, és kivétel nélkül minden versenyt megnyert, mi több, világrekordot döntött: ő lett az első, aki a 100 méteres gyorsúszást egy perc alatt teljesítette. 1922-ben 58,8 másodperc alatt sikerült megtennie a távot, egy évvel később már ő tartotta a világ legtöbb úszási rekordját. Megnyílt számára az út az 1924-es párizsi olimpiára, ahol három aranyérmet szerzett úszásban, valamint tagja volt a harmadik helyen végzett amerikai vízilabdacsapatnak is. Négy évvel később, az 1928-as amszterdami olimpián további két aranyérmet szerzett.
Fürdőruhamodellből valóságos hős
Ebben az időszakban Weissmuller rajongott John Harvey Kellogg életmóddal kapcsolatos nézeteiért, rendszeresen megfordult a Battle Creek-i szanatóriumban, és magáévá tette Kellogg nézeteit a vegetáriánus táplálkozásról, a beöntésről és a testmozgás fontosságáról. 1922 és 1928 között minden versenyét megnyerte. Számtalan világrekordot állított fel, s a jóképű, jó kiállású, 190 cm magas, 95 kilós izomkolosszus egyre népszerűbb lett. Modellkedni kezdett, a BVD nevű, fehérneműket forgalmazó vállalat fürdőruháit népszerűsítette:
úszóbemutatókon vett részt, majd szórólapokat és autogramokat osztogatott BVD-fürdőnadrágban.
Heti 500 dollárral honorálták, ami akkoriban meglehetősen magas bérnek számított. 1927. július 28-án pedig valóságos hős lett, amikor edzés közben észrevette, hogy a Michigan-tavon felborult egy utasszállító gőzhajó, és azonnal a bajbajutottak segítségére sietett.
Fügefalevélben a hollywoodi sikerek felé
Johnny Weissmullerre Hollywood is felfigyelt: 1929-ben kapta első filmszerepét, a Glorifying the American Girl című filmben. Ádám szerepében jelent meg, mindössze egy fügefalevéllel fedve nemesebb testrészeit, és könnyedén a vállára kapta színésznő partnerét, az Évát játszó Mary Eatont. (A jelenetet később kivágták a filmből, mert a BVD nehezményezte, hogy nem az ő fürdőnadrágjukat viseli.) Ugyanebben az évben visszavonult a versenyzéstől, és megjelent könyve, a Swimming the American Crawl, amiben elsősorban az úszásról, úszási technikájáról ír részletesen, de megemlíti gyermekkorát is. Érdekes módon sem a könyvből, sem korábbi vagy későbbi nyilatkozataiból nem derül ki, hogy nem az Amerikai Egyesült Államokban született; sőt, mint később kiderült, saját gyerekeinek sem beszélt soha bánáti sváb gyökereiről.
Weissmuller, a tökéletes férfi
1930 elején a készülő Tarzan-film forgatókönyvírója, Cyril Hume a Hollywood Athletic Clubban látta meg a medencében úszkáló Weissmullert, s ettől kezdve csak őt tudta elképzelni a film főszerepére. Bemutatta az MGM producereinek, megegyeztek a fehérneműcéggel is, és elindulhatott az úszóból lett színész filmes karrierje. Szinte egyik napról a másikra vált Hollywood első számú férfi szívtiprójává, olyan címmel jelentek meg róla cikkek, mint „Ő a világ tökéletes férfija”, s (szinte) minden méretét közölték a lapok, mellkasa körfogatától kezdve a csípőbőségén át bokájáig. Hamarosan egyéb márkák is megtalálták: reklámozott reggelizőpelyhet, és különleges Tarzan-kenyeret, amiből évente 75 millió darabot adtak el.
A Tarzan-üvöltés eredete
Nem Weissmuller volt az első Tarzan, és nem is az utolsó. Sőt, 1932-ben egy másik Tarzan-film is készült, aminek főszereplője Weissmuller úszó versenytársa, Buster Crabbe volt. Weissmuller Tarzanja azonban hihetetlenül népszerű lett, és a harmincas években sorra jöttek ki az újabb filmek a dzsungel hősének kalandjairól. Feleségét, Jane-t az angol származású Maureen O´Sullivan alakította, s a csinos, törékeny színésznő éppúgy hozzájárult a filmek népszerűségéhez, mint Weissmuller kisportolt alakja és híressé vált üvöltése, aminek eredetéről több legenda is kering.
Egyesek szerint egy kutya morgásának, egy szoprán trillának, egy hegedű G húrjának és egy hiéna üvöltésének keverékéből hozták létre, mások szerint egy osztrák jódlizó hangját kölcsönözték Weissmullernek, sőt, egy operaénekes, bizonyos Lloyd Thomas Leech is azt vallotta, hogy az ő hangja a Tarzan-üvöltés.
Johnny Weissmuller azonban ragaszkodott hozzá, hogy ő hozta létre a sajátos hangot, aminek egyetlen trükkje, hogy visszafelé játszották le.
Orrszarvúkon és elefántokon lovagolt
Johnny Weissmuller ritkán kérte kaszkadőr segítségét – igaz, ez a harmincas években még nem is volt olyan elterjedt, mint manapság. Orrszarvúkon és elefántokon lovagolt, fára mászott, úszott és búvárkodott. A csimpánzokkal is remekül megtalálta a hangot, annak ellenére, hogy állítólag nagyon nehéz velük együtt dolgozni. (Szerencsére egyszer sem sérült meg súlyosabban 16 év tarzankodás alatt.) 1942-ben az MGM befejezte a Tarzan-filmek gyártását, és felmondott Weissmullernek, a rivális Tarzan-filmek gyártója azonban újabb szerződést kínált neki. Velük egészen 1948-ig forgatott, utolsó filmje a Tarzan és a szirének volt. Ezután is dzsungelfilmeket forgatott: a Jungle Jim-sorozatban szerepelt 1955-ig, majd felhagyott a színészettel.
Öt feleség, három gyerek
Weissmullert – nem meglepő módon – szerették a nők. Ötször nősült: először 1931-ben, ekkor Bobbe Arnst színésznő-énekesnőt vette feleségül, mindössze két hét udvarlás után. 1933-ban elváltak, s hamarosan a gyönyörű Lupe Velez mexikói színésznővel alkottak egy párt hat évig. Kapcsolatuk meglehetősen viharos volt, a hollywoodi pletykák szerint időnként össze is verekedtek, máskor Velez jól látható „szerelmi sebeket” okozott Weissmullernek. Harmadik feleségétől, Beryl Scott-tól három gyermeke született, Johnny Weissmuller Jr., Wendy Anne és Heidi Elizabeth. Vele 1948-ig élt, majd a nála több mint húsz évvel fiatalabb tehetséges golfozónő, Allene Gates következett, akitől 1962-ben vált el. Ötödik, utolsó felesége Maria Baumann volt, ő Weissmuller mellett maradt a férfi 1984-ben bekövetkezett haláláig.
Celebportás Las Vegasban
Johnny Weissmuller egész életében sportolónak tartotta magát, nem színésznek. Filmes karrierje után az üzleti életben próbálkozott, jóval szerényebb sikerrel, mint sportolói és színészkarrierjében. Létrehozta a Johnny Weissmuller's American Natural Foods nevű franchise hálózatot, amely vitamintablettákat, bioélelmiszert és fehérjeszeleteket forgalmazott. Pénzét menedzsere kezelte, de nem túl körültekintően, így folyamatos anyagi veszteségek érték. A megszokott kényelmes életről azonban Weissmuller nem akart lemondani, így vagyona egyre apadt. Ekkor már jobbára csak tiszteletbeli megbízásokat kapott, szerény javadalmazással, de 1973-ban Las Vegasban egy kaszinóban is vállalt munkát: celebként üdvözölte a megjelenő pénzes vendégeket.
1974-ben egészsége megrendült: eltörte a csípőjét és mindkét lábát, és a balesetből soha nem épült fel igazán. A mindig mosolygós, ragyogó formában lévő színész, aki hatvanévesen húsz évet minden további nélkül letagadhatott volna, egyik napról a másikra megöregedett. Az orvosi vizsgálatok során az is kiderült, hogy az úszóbajnok súlyos szívelégtelenséggel élt egész életében. 1977-ben több agyvérzésen esett át, ettől kezdve tolókocsiban élt a mexikói Acapulcóban 1984-ben bekövetkezett haláláig. Temetésén, ahogy koporsóját leeresztették, háromszor is lejátszották a legendássá vált Tarzan-üvöltést, és 21 ágyúlövéssel tisztelegtek előtte.
