Filmvadász: Találd ki, melyik filmből van a kép!

Mivel mással kezdenénk a novembert, mint Huszárik Zoltán Szindbádjával, aki a szépséget a természetben, a szerelemben és a kulináris élvezetekben véli megtalálni. Szindbád - Latinovits Zoltán - megbarnult fényképek, elsárgult szerelmeslevelek, szépasszonyok, menyasszonyok, hamvas leányok ódái közepette idézi fel Krúdy Gyula feledhetetlen írásait.
Majmunka: Emlékszik tíz évvel ezelőtt, midőn beteg volt, és csak akkor tudott elaludni, ha én simogattam a hátát, és akkor megígérte, hogy elvisz a cirkuszba. Azóta se vitt el a cirkuszba. Már pedig én nem megyek senkivel sehova. Csak magával.
Szindbád: Csak semmi szemrehányás Majmunka. Volt maga leánykorában eleget a cirkuszban. Alig különbözik az valamit az orfeumtól.
Majmunka: Na de a lovak.
Szindbád: A lovak, lovak. Láttunk mi már elég komédiát az életben Majmunka. Mást mondok én magának. Mire kitavaszodik, és a nők zsebkendője tele van szerelem náthájával, elmegyünk az óbudai hegyek közé. Lóvasúttal megyünk át a Dunán. A híd majd zörög, dübörög. A kocsi tülköl, és velünk szemben ül egy vidéki házaspár, folyton azt kérdezi, messze van még a Császár-fürdő? A Széna térnél egy földbevájt kiskocsmából harmonika szól, de mi nem szállunk le, tovább megyünk. A kocsis megint tülköl, a vidéki házaspár már a Császár-fürdőnél érdeklődik. A budai hegyek közül már szagos levegő áramlik a kocsi belsejébe, és úgy ülünk együtt, mint egy boldog, nagyon boldog házaspár. Én nyugalmazott számtiszt vagyok, maga pedig már húsz esztendeje a feleségem. Van ezer forint megtakarított pénzünk a budai Rácz Bankban, és már régen házat akarunk venni Pestszentlőrincen. Ott kis kert van. Ahol maga kacsát, meg libát nevel.
Majmunka: Te, te, te.
Szindbád: Nahát nem jobb ez, mint cirkuszba menni?
Majmunka: Hát persze, hogy jobb, te gazember.